Szuhay Péter
A Néprajzi Múzeum roma gyűjteménye*
Szükség van-e Roma Gyűjteményre, illetve Múzeumra? Ha abból a megfontolásból indulunk ki, hogy Magyarországon a múzeumi hálózatnak elég cizellált és differenciált rendszere alakult ki, és az országos gyűjtési és hatáskörű történeti, néprajzi, képzőművészeti közgyűjteményektől kezdve az egyes szaktárcákhoz tartozó gyűjteményeken és megyei fenntartású, többfunkciós múzeumokon keresztül egészen a helyi vagy foglalkozási csoportok anyagaival bezárólag szinte az egész társadalom gazdasági, politikai, kulturális tevékenysége, a különböző társadalmi és foglalkozási csoportok életmódja reprezentálható, azt a választ adhatjuk, hogy valójában nincs szükség Roma Múzeumra, hiszen a különböző múzeumok gyűjteményei evidens módon kéne hogy foglalkozzanak a különböző szakterületeken azokkal az emberekkel, illetve azok kultúrájával, akiket cigánynak vagy romának mondanak, vagy akik magukat cigánynak vagy romának mondják, s azokkal az intézményes kulturális formákkal, melyeket történetesen roma emberek hoztak létre, és egy közös megállapodás alapján valamilyen szinten romának vagy romásnak tartanak. Ebből következően a képzőművészeti gyűjteményeknek ugyanúgy őrizniük kell a roma képzőművészeti alkotásokat – a Nemzeti Galériának a roma magas művészet művészi objektivációit, a Naiv Művészetek Múzeumának az autodidakta és naiv művészetről szóló válogatást –, feltételezve, hogy ezen művészeti alkotások formális logikai közössége az alkotások vagy az alkotók roma azonossága. Úgyszintén a néprajzi gyűjteményeknek – melyek egyaránt dokumentálják a népi kultúrát mint osztályjellegű kultúrát és a népi kultúrák különböző etnikus megjelöléssel illethető osztálykultúrából következő változatát. Ilyenformán egy néprajzi gyűjteménynek evidens módon kell tartalmaznia olyan mesterségek dokumentációját, amelyeket jobbára a 18. század vége óta cigány vagy roma kézművesek gyakoroltak, illetve készítettek. Szintén megnyugtató volna a helyzet, hogyha a különböző magyarországi gyűjtemények és múzeumok állandó és időszaki kiállításain a magyarországi cigányok kulturális teljesítménye, a cigányok helye a magyarországi nemzeti kisebbségek rendszerében, a cigányok mint legnagyobb hazai kisebbség és a többség viszonyának, netán konfliktusainak vagy éppen a különböző cigány etnikai csoportok körében zajló kulturális integrációnak, a bontakozó cigány/roma nemzeti kultúra megkreálásának folyamata valamilyen szinten a magyarországi közgyűjteményekben tanulmányozható volna. Tekintve, hogy ezen előfeltevések a legritkább esetben teljesülnek, s látható módon a magyarországi cigányok körében nemcsak hogy az ezzel szembeni elégedetlenség jelenik meg, hanem pontosan megfogalmazódik annak a vágya és szükséglete, hogy azok az emberek, akiket Magyarországon cigánynak neveznek, vagy akik magukat cigánynak, romának tartják, azok számára az etnikus kultúra és identitás önreprezentációjának kifejezésére alkalmas tér és intézmény álljon rendelkezésükre. Ebben a megfontolásban, egy az etnikus, illetve a bontakozó nemzeti kultúrát reprezentáló intézmény a társadalmi egyenlőséget, a roma kultúra a társadalom más etnikai csoportjaival egyenrangú kultúrájának elismertetését, a romák történeti tudatának kiteljesítését és identitásuk erősítését érheti el. E kulturális intézmény tehát alapvetően betagolódva egy több évszázados intézményrendszer struktúrájába: az önkifejezés és a társadalmi egyenrangúság terepét jelentené. A cigányok, romák kultúrájával foglalkozó etnográfus, antropológus és szociológus azzal egészítheti ki ezt az érvelést, hogy egy ilyen múzeumnak ezen túlmenően az is funkciója lehet, hogy feltárja, hogy a mindenkori többség és annak hatalmi, politikai, tudományos és művészeti szervezetei és intézményei hogyan gondolkodnak a romákról, hogyan ábrázolják, esetleg törvényeikkel és rendelkezéseikkel hogyan befolyásolják a romák életét, illetve a mindenkori többség széles tömegeinek tudatát. Ebben az értelemben tehát ez a lehetséges múzeum a többségről is, a többség mindenkori gondolkodásáról is szól, mely akarva-akaratlanul befolyásolta a cigány etnikai csoportok etnikus folyamatait, a munkamegosztásban betöltött szerepüket, a társadalomhoz fűződő viszonyrendszerüket. Az egyik megfogalmazás alapvetően az önreprezentációt tartja szem előtt, célközönségként alapvetően a romákat jelöli meg, a másik megközelítés ezt kiegészíti, és éppen hogy a társadalmi viszonyrendszerbe ágyazottan kívánja vizsgálni mind a kulturális érintkezéseket, mind az etnikus folyamatokat, mindezt úgy, hogy célközösségként egyszerre jelöli meg a romákat és a többséghez tartozókat. Ez utóbbi megközelítés kiegészíthető azzal is, hogy a múzeumban a kultúra interpretációjában a lehetséges társadalmi konfliktusok mintegy oldó-hárító eszközét látja, s úgy véli, hogy a társadalmi előítéletek kezelhetők egy közöttünk élő „egzotikus nép” megismertetésével. Ezen megfontolások késztettek minket arra, hogy értelmét lássuk egy többfunkciós, a romákkal foglalkozó gyűjtemény, múzeum létrehozásának.
A Roma Gyűjtemény, illetve Múzeum koncepciója. A Roma Gyűjtemény, illetve Múzeum valójában a múzeum a múzeumban strukturális elvet fogalmazza meg, amennyiben azt mondja, hogy mint leendő múzeumnak tartalmaznia kell a tárgyi gyűjteményeken túlmenően olyan gyűjteményeket, amelyek a klasszikus néprajzi vagy más múzeumi rendszerben segédgyűjteményeknek számítanak, melyek ugyanakkor önálló intézményi egységként is felfoghatók. E koncepció másfelől olyan múzeumi tevékenységeket von egybe, melyek a hazai munkamegosztásban akár különböző múzeumokhoz, illetve intézményekhez is tartozhatnak. A feltáró munka összegzését követően ki kell dolgozni azt a gyűjtési koncepciót, mely lefedi a magyarországi cigányság társadalom- és kultúrtörténetének különböző etnikai és rétegződésbeli típusait, valamint a jelenkori társadalom változatosságának, megosztottságának lenyomatait. Ebben a koncepcióban feltehetően nemcsak az ipari társadalmat megelőző kézművestechnikák segítségével létrejött tárgyakat kell gyűjtenünk, hanem az ipari civilizáció tömegtermelésének, a tömegkultúrának származékait is. Vagyis ahhoz, hogy az életmódtörténet jelenkorig követhető mechanizmusait, kényszereit és önálló döntéseit pontosan dokumentálhassuk, nem engedhetjük meg a finnyásság luxusát. Természetesen a kultúraelmélet ingoványos terepén találjuk magunkat, hiszen a cigányság kultúrájának vannak etnikus és vannak osztályjellegűként – pl. a szegénység kultúrájaként – értelmezhető aspektusai. Mindenféle tárgygyűjtés – különösen a jelenkori állapotok rögzítését szolgáló törekvések – elengedhetetlen kísérő jelensége a kulturális és természeti környezet, valamint az emberi cselekvések, a tárgyhasználat pontos fotó- és filmszerű dokumentálása. A tudatos tárgygyűjtést mintegy meg kell előzze egy nagyobb mintavétel alapján való dokumentálás, majd az ebből való szűkebb mintavétel és elemzés. Ennek segítségével mondhatjuk meg az egyes vagy kollekcióként bekerült tárgyak valódi társadalmi jelentését, azt, hogy variánssal vagy invariánssal van dolgunk, azt, hogy a tárgyak, illetve együtteseik egyes egyéneket, családokat vagy nagyobb kulturális, foglalkozási, etnikai csoportokat reprezentálnak.
Elsőrendű feladatunk az antropológiai megközelítés szem előtt tartásával annak a folyamatnak vizsgálata, elemzése, tudományos feldolgozása és kiállítási interpretálása, mely a szemünk előtt zajlik, vagyis a cigányság etnikai csoportjai közötti kulturális integráció és a cigány nemzeti kultúra megkonstruálása, mintegy a cigányság mitológiájának, történelemszemléletének és közös kulturális köznyelvének kidolgozásával. Ebből természetesen óhatatlanul az is következik, hogy a cigányság politikai és kulturális mozgalmait ugyanúgy kutatnunk kell, mint a mindennapok „népi kultúráját”. Vegyük közelebbről szemügyre a Roma Gyűjtemény, illetve Múzeum ideáját, valamint a folyó munkákat.
I. Tárgyi gyűjtemények
1. Néprajzi Gyűjtemény
Ez a gyűjtemény alapvetően a klasszikus néprajzi gyűjtemények szerkezetét követi. Ebben a gyűjteményben többek között a hagyományos cigány mesterségek tárgykörébe tartozó tárgyegyütteseket gyűjtjük, munkaeszközöket és a tevékenység nyomán létrejött áruforgalomba kerülő végtermékeket, itt a fémművességtől a teknővájókon keresztül számtalan mesterséget regisztrálunk. Így ezen tárgycsoportok egyszerre lefedik a Néprajzi Múzeum önálló gyűjteményi egységeiként számontartott mesterség, táplálkozás, kosár, állattartás, földművelés-gyűjtemények darabjainak egy részét. Ugyancsak ebbe a gyűjteménybe soroljuk a mindennapi, saját használatra készült darabokat, melyek akár a művészkedés, akár a barkácsolás kategóriájába tartoznak. Gyűjtjük a viseleti egységeket is, valamint a szokások és hiedelmek tárgykörébe tartozó tárgyiasult kulturális megnyilvánulásokat. (A gyűjtemény jelentősebb darabjai: piliscsabai romák által készített kovácsoltvas bútorok, a nagykanizsai teknővájók munkái, taranyi bádogosszerszámok, győri iszkápás-műhely, kisbajomi kosársorozat, különböző oláh cigány törzsek női és gyermekviseletei.)
2. Kultúrszociológiai Gyűjtemény
Ezt a gyűjteményi egységet az egykori Munkásmozgalmi Múzeum vagy a megyei múzeumok életmódtörténetet dokumentáló törekvéseit reprezentáló gyűjteményeként is felfoghatjuk. Abból a megfontolásból indulunk ki, hogy hosszú időn keresztül, de a mai napig is egyes tudományterületekre jellemző módon a cigányság kultúráját alapvetően nem mint etnikus kultúrát, hanem mint osztály- illetve rétegkultúrát, mint szegénységkultúrát írták le. Az természetesen egy további kérdés, hogy ezeket a korábbi megfontolásokat hogyan tudjuk a későbbi etnikai folyamatokra, a nemzeti kultúra megfogalmazására vonatkoztatni, illetve hogyan tudjuk az ezekre gyakorolt hatását igazolni. A gyűjtés és archiválás elsősorban épp azt a célt szolgálja, hogy a tudományos előmunkálatokat követően valóban egy egy kézben sűrűsödő anyag birtokába kerüljünk. Ebbe a gyűjteménybe azokat a tárgyakat és tárgyegyütteseket gyűjtjük, amelyek a cigány háztartások tárgyi környezetébe, tárgyi világába tartoznak, függetlenül attól, hogy ezek a gyáripar, a tömegtermelés által előállított darabok, vagy saját készítésű vagy netán mások használatából átvett tárgyak. A lényeg mindenesetre a tárgyegyüttesekben van és abban, hogy ezekkel jól reprezentálhassuk a különböző vagyoni, foglalkozási és életforma-csoportok tárgyi világát. (Jelentősebb tárgycsoport a 80-as évekből egy tisztaszoba bútorzata és berendezési kellékei.)
II. Képzőművészeti Gyűjtemény
E gyűjteményi egység kialakítása során tudatosan vállaljuk azokat a párhuzamosságokat, amelyek a különböző képzőművészetet gyűjtő múzeumok és gyűjtemények között jönnek létre. Éppen a képzőművészetben fellelhető reprezentációt a tárgyi anyagra vonatkoztatható interpretációként szeretnénk kézzelfoghatóvá tenni egy koncentrált gyűjtemény kialakításával.
1. Cigány képzőművészek alkotásai
Ebben a gyűjteményi egységben azoknak a roma alkotóknak (a szakmai közéletben sokszor naiv vagy autodidaktának is nevezett művészeknek) alkotásait gyűjtjük, akik képeikben és szobraikban a cigányság történeti múltját, ősi mesterségeit, hiedelemvilágát és életérzését örökítették meg. Ezzel párhuzamosan elkezdtük a roma képzőművészek CD ROM kataszterének összeállítását, melyben a magyarországi közgyűjteményekben, alapítványokban, kulturális egyesületekben és egyéb intézményekben, közhivatalokban fellelhető műalkotások reprodukcióit, adatait és műleírásait rögzítjük. A mintegy 400 db-ból álló gyűjteményben tíznél több alkotással szerepel: Bada Márta, Balázs Lajos, Csányi János, Ferkovics József, Gyügyi Ödön, Kosztics László, Oláh Jolán, Orsós Teréz, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Szentandrássy István, Varga László.
2. A magyar képzőművészet „cigány képe”
Ebben a gyűjteményi egységben elsősorban azokat a XIX. században és XX. sz. első felében készült kvalitásos és másodvonalbeli, a népszerű és tömegművészet műfajába sorolható alkotásokat gyűjtjük, melyek egyfelől a társadalomban élő cigányképet fogalmazzák meg, sokszor zsánerképek és képzőművészeti toposzok, közhelyek formájában, másfelől azonban ezek sok esetben a későbbi képzőművészeti köznyelvet is befolyásolják, akár a cigány alkotók témaválasztását is. Így grafikákat, festményeket, selyem- és gobleinképeket gyűjtünk, melyek egyszerre szolgálhatták a tudományos megismerést és leírást, és egyszerre válhattak a társadalom többsége számára mindennapi lakásdísszé. A közvetlen megvásárolható műalkotásokon kívül archívumot (virtuális gyűjteményt) készítünk, mely a magyarországi közgyűjteményekben és magántulajdonokban fellelhető nem romák készítette, ám romákról szóló alkotásokat veszi számba. A gyűjtemény közel 50 alkotásból áll.
III. Levéltár- és kézirattár
1. Levéltár
Ebben a gyűjteményben a magyarországi levéltárak cigányokra vonatkozó iratainak, összeírásainak másolatait gyűjtjük és archiváljuk, elsősorban abból a célból, hogy egy helyen lévén az anyag, a kutatók a későbbiekben könnyebben hozzáférhessenek a romákról szóló történeti forrásokhoz. Jelentősebb anyag: a Mária Terézia-féle 1770-es években végrehajtott cigányösszeírás.
2. Dokumentumtár
Ebben az egységben a családi és egyéni irattárok, hagyatékok gyűjtése során bekerült anyagokat archiváljuk és őrizzük. Jelentősebb anyag: László Mária hagyatéka.
3. Kézirattár
Ez a gyűjteményi egység azokat a kéziratokat tartalmazza, amelyek különböző intézmények keretén belül készült különböző kutatások során keletkeztek, ám nem publikálták őket, vagy pedig a munkacsoport felkérésére és megbízásából készültek. Jelentősebb anyag: Berey Katalin telepkutatása.
IV. Kisnyomtatványtár
Ebben az egységben a romákkal kapcsolatos művészeti, tudományos, közéleti és politikai eseményekhez kapcsolódó meghívókat, plakátokat, programfüzeteket, levelezőlapokat gyűjtjük és archiváljuk. E gyűjteményi egységen belül a vicc- és élclapok cigányábrázolásainak vicceit és karikatúráit rendezzük algyűjteménybe.
V. Filmtár
Ez a gyűjteményi egység egyszerre megint leképezi egy létező intézmény, a Filmtudományi Intézet archívumát és a filmkészítő stúdió funkcióját.
1. Filmgyűjtemény
Ebben a gyűjteményi egységben az elsősorban Magyarországon, de másodlagosan bármely országban készült, romákról szóló film- és videóanyagot gyűjtjük és archiváljuk. Egyaránt érdeklődésünkre tart számot az a játékfilm, ahol a cigányok akár csak epizód- vagy mellékszereplők, s azok a játékfilmek, melyeknek maguk a főszereplői ők. Ugyancsak fontos megjelenítési eszköz a dokumentumfilmek immár végeláthatatlan sora. E gyűjtemény külön alegységét jelenti azon videóanyagok sora, melyeket romák, vagy romák megrendelésére és megrendezésében nem romák készítenek (home videó).
2. Filmstúdió
Ebbe a gyűjteményi egységbe a munkacsoport által készített filmek, illetve videótanulmányok tartoznak, melyek elsősorban a hagyományos mesterségek, életút interjúk, közösségleírások, szokások és életformák dokumentálásának tárgyköréből válogatnak. Szoros összefüggésben áll a Filmstúdió tevékenysége mind a képzőművészeti, mind a tárgyi gyűjtemény egyes egységeivel, értelemszerűen azokkal, amelyeknek látható tárgyi végtermékei is vannak. Az 500 órányi forgatott anyagon kívül 40 kisfilmet állítottunk össze, illetve elkészült a Romák Közép- és Kelet-Európában című kiállítás filmje (44 perc), a Kései születés (a cigány értelmiségi mozgalom kibontakozásáról; 67 perc) és a Cigány-kép – Roma-kép (a magyarországi cigány képzőművészekről; 78 perc) dokumentumfilmek.
VI. Fotótár
1. Fotógyűjtemény
Ebben az egységben elsősorban a Magyarországon, de más országokban is készült cigányokról szóló archív- és jelenkori fotóanyagot gyűjtjük és rendszerezzük. E gyűjteményi egység alatt hozzákezdtünk egy CD ROM fotóarchívum kialakításához, tekintettel arra, hogy számtalan felvételt sem eredeti, sem negatív formájában nem lehet már begyűjteni, viszont akár könyvekből, akár kölcsönfelvételekből számítógépes rendszerre felvihető ez az anyag. Jelentősebb sorozat: Kallós Oszkár cigány zenészek albumának képei, László Mária (az egykori MCKSZ vezetője) hagyatéka, vagy több családi fotóalbum másolata.
2. Fotódokumentáció
A munkacsoport által végzett terepmunkák, gyűjtések során készült felvételek, illetve tudatos program alapján készülő dokumentumok együttese e gyűjtemény, mely közel 3500 felvételből áll.
VII. Hangtár
1. Zenei Gyűjtemény
Elsősorban a hazai és másodsorban más országokból származó zenei felvételek (kiadványok: lemezek, kazetták, CD-k, kották) gyűjtése és archiválása; a hagyományos folklórzenétől az intézményesült cigány zenén át egészen a dzsesszig e részlet feladata.
2. Műsorgyűjtemény
Ebben a gyűjteményben elsősorban a hazai rádióműsorok gyűjtése és archiválása folyik a Cigány Félórától más rádióműsorokban elhangzott interjúkig, beszélgetésekig.
3. Egyéb hanggyűjtemény
Ez a gyűjteményi egység a munkacsoport által készített, a terepmunka során felvett tematikus és életútinterjúk együttesét tartalmazza.
VIII. Könyv- és folyóirattár
A tudományos kutatás nélkülözhetetlen eszköze a könyvészeti gyűjtemény, a könyvtár. Ebben a könyvtárban egyrészt megtalálhatók kell legyenek a cigányokról szóló tudományos értekezések, szakfolyóiratok, az újságok cigányokról szóló kiadásai és a romák által szerkesztett közéleti, kulturális és politikai lapok, valamint a publikált cigány irodalom széles köre.
Roma Múzeumra várva. Arra törekszünk, hogy gyűjteményünk minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. A fennállása alatt készült el a már említett Romák Közép- és Kelet-Európában című nemzetközi kiállítás. Addig is, amíg egy önálló roma intézmény létre nem jön, a Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteménye alkalmas arra, hogy anyaga „vándormúzeumként” az ország különböző pontjai és intézményei – művelődési házak, kisebbségi önkormányzatok, oktatási bázisok, múzeumok – között vándoroljon. Ugyancsak elvi lehetőségként számolhatunk azzal is, hogy az általunk gyűjtött egyes műalkotásokat tartós kölcsönzésbe adjuk át olyan intézményeknek, szervezeteknek, ahol biztosított a tárgyak folyamatos kiállítása, látogatottsága és őrzése. Csak az elmúlt években gyűjteményünk kisebb-nagyobb egységeit többször adtuk kölcsön. Békésre Labancné Milák Brigitta képeit vittük, Szekszárdon, majd Tamásiban a beás képzőművészek alkotásait állítottuk ki, Budapesten – mindkét évben – a Fészek Klubban a Fészekrakó Romák a Fészekben rendezvény keretén belül ugyancsak tárlatot rendeztünk gyűjteményeinkből. Több roma művész, így Váradi Gábor, Varga László, Balogh Balázs András, Oláh Jolán, Kosztics László, Orsós Teréz gyűjteményes kiállításához adtuk gyűjteményünk számos darabját. Több alkalommal pedig a Magyarországi Cigány Információs és Művelődési Központban rendeztünk átfogó kiállítást. A Pataki Művelődési Házban a Roma Képzőművészek III. Országos Tárlata kiállításához járultunk hozzá. Két alkalommal is fotókiállítást rendeztünk a Diákszigeten. Legnagyobb vállalkozásunknak a Soros Alapítvány 15 éves születésnapján az ELTE TTK lágymányosi épületében megrendezett kiállításunkat tekinthetjük.
Mindezek biztosítják azt, hogy gyűjteményünk darabjai nemcsak raktárainkban várják a Roma Múzeum megalakítását, hanem tevékenyen reprezentálják a roma kultúrát.
Összegzés. Összegzésként azt mondhatom, hogy addig is, amíg valóságos múzeum, közgyűjtemény vagy valamilyen kulturális bázisintézmény nem lesz, kénytelenek vagyunk beérni mindezek virtuális „hiánypótlásával”. 2006 tavaszára a „Program az összetartó társadalom megteremtéséért” keretén belül elkészítettük „A roma kultúra virtuális háza” multimediális DVD-ROM-ot. Ebbe a szerkesztők (Fátyol Tivadar, Fleck Gábor, Kőszegi Edit és Szuhay Péter) a Roma Gyűjtemény anyagaira nagyban támaszkodva, és azt ugyanakkor jelentősen kibővítve létrehoztak egy akár a valóságban is megvalósítható „intézményt”. Hadd idézzem ennek a lemez borítóján megjelent rövid kalauzát.
„És most helyezkedjünk kényelembe, tegyük gépünkbe a mellékelt korongot, s megnyílik előttünk a Roma Kultúra (virtuális) Háza. Ha belépünk az Aulába, Cziffra György pódiumról kiszűrődő zongorajátéka fogad bennünket. Ha bekukkantunk az információs helyiségbe, kézhez kaphatjuk az épület »közlekedési térképét«, melyből kiderül, merre indulhatunk tovább. Ha például az alagsor felé vesszük utunkat, a képzőművészeti- és a fotótárat látogathatjuk meg. A képtárban megtekinthető több mint négyszáz képzőművészeti alkotás, a fotótárban pedig négy fotóalbumba rendezve több mint ezer fényképfelvétel.
Ha felfelé indulunk a lépcsőn, az emeleten kiállításokba és az olvasóterembe, onnan pedig a kutatóba juthatunk el. A kiállítóteremben három kiállítás vár minket, mintegy száz festményből készített tematikus válogatások.
Az olvasóteremben számtalan könyvet és tanulmányt vehetünk kezünkbe, így egy irodalmi olvasókönyvet, egy antropológiai szöveggyűjteményt, hét, különböző tematikájú bibliográfiát, egy filmográfiát és egy népismereti annotált irodalomjegyzéket, számtalan, az előadásokhoz kapcsolódó tanulmányt, valamint egy roma ki-kicsodát. Az olvasóból átléphetünk a kutatószobába, ahol pedig rövid szöveges ismertetők és etnográfiai filmösszeállítások segítségével betekinthetünk három kutató munkájába.
Az emeletről a tetőtérbe visz tovább utunk. Itt beülhetünk a foglalkoztatóba vagy az előadóba, ahol különböző témájú órákon vehetünk részt. A foglalkoztatóban nyolc, közös foglalkozáson megvitatásra ajánlott tolerancia-filmösszeállítást találunk, hozzá kapcsolódó kisebb játékos feladatokkal, az előadóban pedig tíz, tanároknak szóló, képekkel illusztrált előadást hallgathatunk meg.
Pihenésképpen betérhetünk a kávézóba, ahol az egyik asztalnál étvágygerjesztőül a konyha rejtelmeibe tekinthetünk be, míg egy másik asztalnál rácsatlakozhatunk az Internetre, és egy roma link-gyűjtemény segítségével még jobban kitágíthatjuk a rendelkezésünkre álló világot.
A ház több pontján, így az alagsorban, az emeleten és a tetőtérben is rábukkanunk egy-egy zeneberendezésre, melyet bekapcsolva még élvezetesebbé tehetjük virtuális sétánkat. Itt több mint négy óra zenei anyag és közel egy óra versfelvétel található, melyek közül szabadon választhatunk, és a kigyűjtött felvételeket elvihetjük magunkkal a kiállításokra, a képgyűjteményekbe, az olvasóba vagy a kávézóba.
Lépjünk be hát! Kalandra fel!”
* A Kalyi Jag szakiskola születésnapi rendezvényén tartott előadás írásos változata