Landis Everson

Madrigál

A puding íze pihen a csészében
őrzi önmagát. Csak ez a dolga
s hogy megegyék. Beléptem a szobádba. Van
egy földgömb az ágyad mellett.

„Kérsz pudingot?” Forgattad a földet, mint a pókháló
széttárt ujjal, meg se kérdve, milyen ízűt.
A csészét a szívemhez emeltem.
Csak egy dolgot csinálhattam
megettem.

Dzsinn

A vers növekszik
eltervezett kísérlet
a laboráns pontosan tudja
végül miért
lesz kék színű a kémcső.

De bumm!
fényes robbanás
a kísérlet nem sikerült.
A katasztrófából egy dzsinn morcos arca néz.
Egy híd leszakad
a mérnök esküdött, elbír ez
három elefántot is
de egy, csak egy alatt
tört el a felfüggesztés.

Az elefánt a folyóba esett.
Vége lett a hídnak, a cirkusznak és a tavirózsáknak
de a legjobb, mi történt
a dzsinn megnyilvánult.
Hadd írjon szabadon a költő, ki ígér nekünk
korai halált.

Végjáték

Elhiszed a pilóta történetét
ki eltévedt a ködben
(két év után első találkáján)
Anglia utcáin
igazi vízbe esett és belefulladt?

Elhitted a kislány történetét
ki eltévedt London utcáin
megállított egy megrögzötten kapzsi taxist
ki hazavitte, s ajándékba
egy pennyt is adott neki?

Elhiszed a milliárdos történetét
ki eljött hozzád
és megkért, keresd meg egy listán
a veszteség igazi okát
hol nem is volt?

Csak a kisegerek
beszélnek ilyesmit
nem is egerek, földönkívüliek
egérnek látszanak
és a céljukat senki sem ismeri.

Akkor miért mész el addig, hogy írj
rövid verseket nagy eseményről
és hosszút, mi semmiről se szól
ha tart már a roham
hogy elfoglalják a királyi várat?

Dörgő Tibor fordításai

Landis Everson amerikai költő. Az 1940–1950-es években a berkeleyi reneszánsz csoportosulás tagja volt. Negyvenévnyi hallgatás után újra számos verssel jelentkezett. 79 évesen, 2005-ben megkapta az Emily Dickinson-díjat.