László Noémi

Városom

Mi is történhetett, hogy itt maradtam
s nem lett belőled Berlin, Róma, Párizs,
körhinta, metró, fürdő, katedrális,
csak hársfaillat hosszú alkonyatban?

Mi is történhetett veled s velem,
hogy nem rohantam más várak falához,
hogy leheleted sosem volt halálos,
hogy fölfogtál a síkos végeken?

Mi voltál? Időm tengerén a bója,
embernyi hűs hely tűző napsütésben,
lőrésem, árkom, féltett büszkeségem,
ostoba harcok fehér lobogója?

Mi voltam én? Vergődő vadmadár,
borzosan csüngő tüskeág a ködben,
de összefontad két karod fölöttem,
és könnyű lettem, mint a hangaszál.