Király Farkas

átmenet

a monostori harangnak

itt még árnyék. ott a nap kemencésdit játszik.
ilyenkor a dombokon átbukik már a főn.

fúj, dolgozik, mozgatja az évek hordalékát.
akkor is, most is, valaki van a kányafőn.

még nem teljesen múlt, de már nem eléggé jelen,
a meghalás csupán átmeneti állapot.

rongyos avar alatt, borzas bokrok tövében
nyüszítenek a soha le nem írt verssorok.

vaktérképezés

mindent bele erőt velőt
hisz aki bírja marja
próbáltam néha felfelé
máskor meg jobbra balra
csak szállni szállni cél se kell
mindegy hogy merre tartok
illúziók a tengerek
és hamisak a partok
a megolvadó városom
mint fészek vastag hóban
egy idegen ha rátapos
nem látja hogy mi roppan
és nem marad se hang se fény
a vérszín levegőben
csak gyökereim porlanak
süllyedő temetőkben