Karcagi Magyar Margit

Mese Leácskáról

    A falu szélesen fekszik a kopár hegy oldalán. A mesebeli tájnak erdőnyi árvalányhaját az ország bírái védik. Ebben a rengetegben él a Fősi kékboglárka lepke, mely a világon máshol nem létezik. Ligetében akasztott kutyák lógnak kifordult rohadó belekkel, táplálékot adva döglegyek millióinak. Odébb a szomszéd falvak piciny tornyai, mögötte a főváros felhőt súroló épületei.
    Egyszer a fehér bőrű, szép, szőke már korosodó „vénleányka”, kinek neve Leácska, a boszorka barátnője nógatására megkörnyékezi a falu első emberét. Aki, mint a hűség szobra, enged a csábításnak. Kimaradozik. Hajnalban jár haza. Néha spiccesen, néha részegen. Lánya, Riki gyanút fog. Valami nincs rendben. Utána kell járni! Éjjel anyját kérlelve beülnek fehér autójukba, s nyakukba veszik a falut. A hatodik érzékkel megáldott Riki terelgeti anyját a kacskaringós, hepehupás földúton. Honnan tudja ez a lány. merre keresse édesapját? Egyszer csak a dombról gurulva megpillantják Éppen a fehér bőrű, szép, szőke már korosodó Leácskát tereli fekete autójából a vakolatlan házacska kapujához. A drótkerítéssel körbefogott udvaron egy fűszál sem nő, csak ember nagyságú kutyák vicsorognak az imént kivetett csontra. Az ablakban mécses ég. Az idő telik. Riki és anyja az autóban várnak. Azon tanakodnak, hogy mi történhet odabent. Az anya, mint mindig, most is jóhiszemű. Váratlanul nyílik a kertkapu. Délceg léptekkel közeledik az édesapa. Beül kocsijába, búcsúcsókot int babájának. Leácska szűzies kezecskéjét mozgatja hosszasan.
    Riki kérdezi anyját:
    – Tanultál végre a látottakból? Megérted, hogy nincs értelme tovább együtt élnetek?
    A feleség bejelenti válási szándékát. A falu első embere nem érti a hirtelen jött csapást. Az anya hajthatatlan. A fővárosba költözik. A magára hagyott férfi vásárol egy kunyhót a kopár hegy tetején. Kifesti, átalakítja, tán olyanná, mint amit hajdanán együtt álmodtak feleségével.
    Leácska útja szabad. Eltiltja párjától Rikit, anyját és feleségét. A mézes-mázos szavak elkápráztatják a férfit. Összeházasodnak. Nagy ám a vigasság. Három napig tart a „királyi” lakoma. A fehér bőrű, szép, szőke már korosodó Leácskát észveszejtően boldog. Ő a falu első asszonya. Ez volt élete vágya. A jó istent is kérte, segítse, hogy sikerüljön, mert vallásos ám a lelkem. Naponta jár templomba. Mindenkinek hinti az igét. Úgy gondolja, a tízparancsolat szerint él. Urát is átformálja. Ő is a tízparancsolatot szajkózza. Lányának gyakran kántálja: „Tisztelt apád, anyád! Ne ölj! Ne kívándd el felebarátod feleségét!”
    Telnek-múlnak az évek, s a falu első embere már azt sem tudja, hogy volt e valaha anyja, lánya. Kopik a szeretet lelkében, kopik szerelme Leácska iránt.
    Aztán jön egy fekete démon, aki elcsavarja a falu első emberének fejét. Elköltözik a kopár hegy másik oldalára, ahol tovább tengeti életét az újabb bestia-áldozattal.