Szegedi Kovács György
Mála nyála
Amália gyönyörű fekete lány,
ő tetszett nekünk az öcsémmel,
bár próbáltam öcsit Szilviára,
Mála nyolcadikos barátnőjére
irányítani, ki messze nem
volt olyan bájos, mint gimis
példaképe, kitől megtanulta az
angol beategyüttesek tagjait
jól kiejteni, rockizni, sikoltozni
tánc közben – mi az ordítást
az erdőben fejlesztettük tökélyre
egy arra járó erdész rémületére –,
s megtanította Szilvit egy
nylonon keresztül smárolni is,
mert muszáj volt haladni a
korral, főleg a lányok nem
szerettek lemaradni semmiről.
Öcskössel arra gondoltunk,
minket is megtaníthatna, akár
nylon nélkül. Persze nylonnal
is megfelelne, csak mondja
el értelmesen, hogyan kell
csinálni, mi tudni fogjuk a
dolgunkat, de így sem ment
a dolog, ráadásul Szilva jól
kikapott miattunk, hogy minek
mondta el a nylonos trükköt,
kérdezte is Mála, mit
mondtál még nekik?
mást nem, mondta sírva a
lányka, erre mi sokáig
faggattuk Szilvát, mit
tanult még? Valamit aztán
kitaláltunk a csók helyett.
Volt két kerek tükrünk, az
öcsi tükre hátoldalán
Jimi Hendrix képével, az
enyémen Ringo Starral, s
kérleltük Málát, köpjön rá
a tükrökre, kémiai kísérlethez
kell, mire ő bement a házba,
hosszú percek múltán
jött ki az egyik tükörrel,
jókora köpéssel a Beatles-
tag fején, mert úgy gondoltuk,
ha csipegetünk belőle, az olyan,
mint maga a smárolás.
Feleztünk szép testvériesen,
rohantunk haza, egyenesen
fel a diófára, s egy-egy
fűszállal tettük, amit kellett,
s azon versengtünk, kinek a
tükrén van több még, mire öcsi
néhány öklendezés után feladta,
hogy nekem adná a részét,
aztán úgy voltam vele,
legyűrni már nem igazán,
mégis elégedetten másztunk
le a fáról, felegyenesedtünk,
most fejlődtünk emberré,
egyszóval – s ezt másnap minden
nyolcadikos fiúnak elmeséltem –
smároltam az Amáliával,
harminc percig folyamatosan.
Mála ezt erősen firtatta,
később azt is mondta,
bizony apja köpött.
Nemrégiben összefutottunk.
Amália gyönyörű ősz lány.
Megy-e már nylon nélkül, kérdezte,
én meg, hogy kiköpött, apja, anyja!?
Végül meg/emlékeztünk Ringo Starról is.