Szabó Magda–Bereményi Géza

Az ajtó

(Második, befejező rész)

II. FELVONÁS
1. jelenet
Annáék lakása, nappal
(Kint zuhog a hó, Anna elöl ül, szemben a közönséggel, és gépel.)
ANNA	(hangja magnóról, miközben az őt játszó színésznő gépel) Az álomképek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább megpróbálok elfelejteni, ami már nem álom. Hogy egyszer feltárult énelőttem egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető. Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem, mint az Istennek, és én is azt hittem magamról abban a végzetes percben, Isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magam. Most már voltaképpen mindegy, mert ami történt, nem lehet jóvátenni. Bátran éltem idáig, remélem, meghalni is így fogok, bátran és hazugság nélkül, de ennek az a feltétele, hogy kimondjam: én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni. Minden azzal kezdődött, hogy berontott hozzám Sutu.
(Kint az utcán Emerenc, mint egy óriásira kitömött baba, sepri a havat, olykor köhög.
A lakásban hirtelen álomszerű zűrzavar támad. Nagyképű fotósok rohannak be a szomszéd szobából lámpákat átcipelő segédeikkel, kábelek kígyóznak, vakuk villognak, csöng a telefon, kiabálások, mindent feldúlnak, pózokba állítják Annát az írógépénél, amint telefonál, stb.)
FOTÓS 1.	Művésznő, művésznő kérném! A benti szobákat már feldolgoztuk…
FOTÓS 2.	Drága művésznő, művésznő! A lakáskultúra meg van örökítve, most ön következne, ahogy azt megbeszéltük…
LÁMPÁS 1.	Vigyázz, vigyázz, ott rálépsz, úgy, oda tegyed, párhuzamosan, ne rángasd, levered…
LÁMPÁS 2.	Hát hova tenném, amikor surlófényt kértek, kérdezd meg a Gyulát, mit kért, aztán dumáljál nekem! Nézzenek már!
FOTÓS 1.	Gyerekek, gyerekek! Feljebb egy kicsit, ne te, nem hozzád beszélek, hanem ő. A Pityu: Művésznő…! Most!… Köszönöm szépen.
FOTÓS 2.	Jó, nagyszerű! Először lenne szíves a kezét ide. Felnézünk, fel a fejet. Mosoly, kicsi mosoly, nagy mosoly, mint amikor álmodol… Most!
FOTÓS 1.	Művésznő! A konyhában álmodjon!
FOTÓS 2.	Tényleg, a konyhában, főzés közben, azt feltétlenül.
ANNA	(Felveszi a hosszan csengő telefont.) Halló, Molnár Anna. Jó, nem bánom, de a héten semmi esetre sem. Hívjanak hétfőn ugyanebben az időben! Köszönöm a megértésüket. (Leteszi, erre ismét kitör a zűrzavar, ráadásul Sutu is bejön, kiabál, egy ideig nem tudja túlordítani a zűrzavart.)
SUTU	Írónő! Írónő! Írónő kérem, legyen szíves! Írónő, figyeljen már ide! (Hirtelen csönd lesz, az eddig ágáló, ordítozó sajtósok megmerevednek, egyedül Sutu hallatszik.) Írónő kérem, legyen szíves rábeszélni az öregasszonyt, hogy menjen már orvoshoz.
ANNA	(hangja) Először nem értettem, mit mond Sutu.
ANNA	Mit mond, Sutu?
SUTU	Mondja meg Emerencnek, hogy feküdjék le, főleg hagyja abba a hóseprést, különben rajtaveszt. Hallom a köhögését, szerintem nem az influenza gyötri már, hanem tüdőgyulladás.
ANNA	Mindig mennem kell valahová. Olyan izgalmas ez az egész. Ilyen dicsfényes kritikákat se szoktak rólam írni, engem mindig csak gyaláztak, soha nem érdekeltem ennyire a világot, mint most. (Rohanni kezd Emerenc felé, Sutu mögötte, a lakás elsötétedik.)
SUTU	Na, menjünk!
ANNA	Jó, menjünk.
2. jelenet
Utca
(Emerenc megáll, a seprűre támaszkodva hosszan köhög. Az Unokaöcs is csatlakozott Annához és Sutuhoz, hárman érkeznek oda, mikor Emerenc már megint nagy mozdulatokkal söpör.)
ANNA	Emerenc! Emerenc! (Megfogja a karját, Emerenc kapkodja a levegőt.) Álljon meg! Segíteni akarok. Majd mi söprünk Sutuval. Itt van Józsi is.
EMERENC	Ne dühítsen! Ha ennyire magán van a segítés, otthon főzzön, takarítson! Míg ez az átok hó így zuhog, nem mozdulhatok az utcáról.
ANNA	Beszéljen valami orvossal. Lázfoltos az arca. (Kint autó dudál.)
EMERENC	Mert haragszom! Senkinek semmi köze ahhoz, hogy fekszem én, vagy sem, és egyáltalán mit csinálok. Én se kérdeztem meg soha magától, minek egy fürdőszobába annyi szépítőszer, mikor valaki olyan vén már, mint maga! Maga feküdjék ágyba, meg az orvos! (Nekivadultan seper.)
TV-S SOFŐR	(Odarohan Annához.) Művésznő! Jöjjön, késésben vagyunk, már bevilágítottak a TV-ben. (Magával cipeli Annát.) Micsoda hó! A kinézésével ne törődjön. Majd kisminkelik. (Elmennek.)
(Emerenc elesik az utcán, feltápászkodik. Az unokaöccse kezébe nyomja a seprűt.)
EMERENC	Seperj! Sutu is! (Az ajtóhoz gázol, felnyitja, bentről nagy macskanyávogás, majd az ajtó becsapódik Emerenc után.)
3. jelenet
Emerenc előtere (nappal)
(Az Alezredes jön éthordóval, vele van egy orvos, bekiabál)
ALEZREDES	Emerenc! Kaját hoztam. Eresszen be!
EMERENC	(hangja) Hagyjanak békén!
ALEZREDES	Nyissa ki! Csak beadom! Már jártam ott bent magánál, most mi…? Gyógyszert is hoztam!
EMERENC	Nem veszem be!
ALEZREDES	Itt van velem egy orvos!
EMERENC	Mi?
ALEZREDES	Főorvos. A Kútvölgyiből. Nekem jó ismerősöm.
EMERENC	Volt pofája idehozni?! Takarodjanak innen!
FŐORVOS	Asszonyom, felszólítom, nyissa ki az ajtót! (Megdöngeti az ajtót.)
EMERENC	Nálam van a szekercém!
FŐORVOS	(az Alezredeshez) Talán hogyha hozna két markos rendőrt szerszámokkal.
ALEZREDES	Akkor itt emberhalál lenne. Emerenc! Ideteszem a kaját a szennyespadra! Hallja?
EMERENC	(hangja) Van nekem elég!
ALEZREDES	A macskáknak is? A tiszti étkezdéből van. Amit maga úgyis szeret.
EMERENC	(hangja) Hagyjanak pihenni!
ALEZREDES	Jó, jó. (Elindul az orvossal.) Nem féltem én magát. Fogok én még táncolni a maga lakodalmán!
EMERENC	(hangja) Lábra állok. Mihelyt egyszer jól kialszom magam, lábra állok én!
4. jelenet
Előtér (nappal)
ANNA	(Megáll az ajtó előtt.) Emerenc! Emerenc! Én vagyok az. Nincs szüksége semmire? Minden rendben? (Nem kap választ, ettől megkönnyebbül.) Akkor jó. Viszontlátásra. (Elsiet.)
5. jelenet
Előtér (éjjel, hetek múlva)
(Anna jön az Unokaöccsel, az Alezredessel, Sutuval és az Orvossal. Kopogtat az ajtón.)
EMERENC	(hangja, furcsa, kásás) Ha még egyszer kopogtatsz, agyonváglak!
ANNA	Mért nem veszi be az ételeket, Emerenc? Mind itt vannak a padon. (Társai sugdosnak a fülébe.)
EMERENC	(hangja) Maga az? Nincs étvágyam. Meg tele velük a jégszekrényem is.
ANNA	Hazudik! Láttam a jégszekrényét, nem árammal működik. És az utcán rég nem árulnak jeget. Az ablakközökben tartja? Helyes. Citromot hoztam. Az fontos, Emerenc! Nincsenek kifelé lábnyomok a havon. Emerenc! Hetek óta bujkál. Ez már eszelős. (Az Unokaöcs súg neki valamit, nem meri elárulni a jelenlétét.) Emerenc! A vécé küszöbét rég befújta a hó. Emerenc! (újabb súgás) Nehéz szagot érzek a konyhaajtó mögül. Hol végzi maga a szükségét? Nem tud kijönni? Emerenc!
EMERENC	(hangja) Egyedül van?
ANNA	Egyedül vagyok. Nem fog belépni senki magához, csak én. Csak jöjjön ki. Kórházba se kell mennie, ellesz nálunk. Az orvos már várja, meglátja, hamar rendbe jön a gyógyszerektől! Nyissa ki!
EMERENC	(hangja) Orvos? Jogom van betegállományban lenni gyógyulásig. Maga a lábát be nem teszi hozzám, se senki! És aki mégis bejönne, azt megölöm! A szekerce most is itt van a kezemben!
(Az Alezredes karon ragadja Annát, az egész összeesküvő csoport hallótávolságon kívülre húzódik, fojtott hangú tanácskozás.)
ALEZREDES	Rátörjük az ajtót. Ez már járványügyi kérdés.
ANNA	Most?
ALEZREDES	Nem. Nem most. Holnap. Elő kell készíteni az akciót. Főorvos úr! Mikor tud idejönni holnap?
FŐORVOS	Fél négykor végzek a kórházban. Négykor itt lehetek.
ANNA	Engem holnap négyre kértek be a tévébe. Portrériport.
UNOKAÖCS	Nem lehet elhalasztani?
ALEZREDES	A portrériport az portrériport!
ANNA	Háromnegyed négyre jön értem a kocsi.
FŐORVOS	Na jó. Egy perccel se korábban, de háromnegyedkor itt fogok állni. Viszontlátásra!
EMERENC	(hangja) Itt van még? Hallja?
ANNA	(az Alezredes biztatására) Itt vagyok. (Az ajtóhoz áramlanak.) Itt vagyok, Emerenc, hallom.
EMERENC	(hangja) Csak magában bízom. Meghalt az öreg macskám. A herélt. Temesse el, magára bízom. Szerezzen egy dobozt neki, jöjjön vele ide, az ajtó elé! De egymaga, nehogy orvost hozzon! Ígéri?
ANNA	Ígérem.
EMERENC	Én kiadom magának a jószágot letakarva, ha látják, mondja, hogy a szennyest viszi el tőlem. Énvelem van maga? Mondja!
ANNA	Magával vagyok.
EMERENC	(hangja) Akkor jó. Mikor tud jönni?
ANNA	Holnap. Háromnegyed négykor.
EMERENC	(hangja) Itt legyen! Menjen.
ANNA	Jó, Emerenc.
(A csoport ismét odébb lopakodik.)
ALEZREDES	Tökéletes. Holnap az adott időpontban valamennyien itt. Míg Emerenc kiadja a holttestet…
SUTU	De hová visszük Emerencet? Hozzánk nem lehet, a gyerek megkap tőle valamit.
UNOKAÖCS	Az igaz.
ANNA	Hozzánk. Csinálok neki szobát, beszélek a férjemmel.
ALEZREDES	Tehát. Az írónő beszól, ő ajtót nyit, az írónő beadja a macskakoporsót, majd átveszi tőle, ebben a pillanatban előlép a főorvos úr meg Józsi, meg egyéb férfiak, akikről én gondoskodom. Brodarics, spájszer! Megfogják, kihúzzák Emerencet a résen, átviszik az írónőhöz, az írónő meg mehet a tévébe.
ANNA	Pontosabban: mikor a férfiak őt elvitték, én bezárom itt az ajtót, hazamegyek, odaadom Emerencnek a kulcsot, megnyugtatom, hogy nem hatolhat be hozzá senki, adás után hazajövök, odaülök mellé, és meggyőzöm, hogy jól elleszünk együtt, a macskáit is tisztességgel ellátom, míg ő beteg…
SUTU	Meggyőzni? Emerencet?
ALEZREDES	Valamennyien szeretjük őt.
SUTU	Nem arról van szó, hogy nem szeretjük.
ALEZREDES	Itt járványveszély van, és önpusztítás! Itt nemcsak őróla van már szó. Bár ő a legfontosabb. Csak hát elmaradottan gondolkozik. Jó éjt! Holnap, háromnegyed négykor ugyanitt. (Szétszélednek.) Viszontlátásra!
6. jelenet
Lakás
(Anna ül, időnként az órájára néz és sírva fakad, a férje nyugtatja.)
ANNA	Ezt nem fogom tudni megtenni.
PROFESSZOR	Miért dúl fel téged annyira a gondolat, hogy akadályozod a rögeszméjét? Elvonulni, mint Akhilleusz! Hát akkor mentsük meg akarata ellenére! Én ugyan nem szeretem az idegent a lakásban, de ez most nem szempont. Őt ápolni kell, fűtött helyen tartani. Aki őt most sorsára hagyja, azt holtig bánthatja a lelkiismeret. Ez kivédhetetlen helyzet. Nem értem a pánikodat, hiszen szereted.
(Anna a tükörbe pillant, megigazítja a haját és távozik, egy üres dobozt visz magával.)
7. jelenet
Kert, előtér, utca
(Anna átvág a kerten, szövetségesei különböző irányokból csatlakoznak néma jeleket váltva. Csakhogy megjelenik a TV sofőrje.)
FŐORVOS	Kezicsókolom!
TV-S SOFŐR	Kezicsókolom, művésznő! Mehetünk?
ANNA	Korábban jött.
SOFŐR	Igen. A stáb elnézést kér, de így jött ki a lépés, meg kell beszélni a rendezővel a dolgokat, meg a sminkszoba, azonnal indulnunk kell, le se állítottam a motort.
ANNA	Nekem még egy mulaszthatatlan dolgom van. Ígérem, nem tart sokáig.
SOFŐR	Öt perc?
ANNA	Öt perc.
SOFŐR	Oké. Motor marad bekapcsolva. (el)
ANNA	Mindenki menjen félre! Egyedül kell látnia engem.
SUTU	Ma még súlyosabb a szag. Szúrós.
FŐORVOS	Autolízis. Ostrom idején lehetett érezni ezt a szagot.
BRODARICS	Hullaszag.
(Az utcáról leselkedők is elbújnak. Anna kopog Emerenc ablakának zsaluján.)
ANNA	Emerenc!
EMERENC	(hangja) Csak a dobozt adja ide, ne is mozduljon! Várjon!
ANNA	Jó.
(Kintről sürgető autóduda. Az ajtó megmoccan, Emerenc keze előbukkan, rajta kísértetiesen hosszú körmök. Anna odaadja a dobozt, majd az orrához kapja a kezét a szag elől. Az ajtó visszacsukódik. Az Orvos kiles a ház sarka mögül, Anna intésére visszahúzódik.)
EMERENC	(hangja) Túl kicsi koporsót hozott neki.
ANNA	Sajnálom.
(Az ajtó mozdul, a nagykörmű kéz kiadja a kinyúlt tetemet, Anna átveszi és úgy tartja, mint egy csecsemőt. Rendőrök rohannak, egyik rendőr elkapja Emerenc karját, Emerenc megkarmolja és be tudja zárni az ajtaját. Anna balra rohan az undorító tetemmel, bedobja egy kukába, a cementgyűrű vizében eszelősen mossa a kezét, nem néz hátra. Szirénázás hallatszik, mentőautó is jött. Megjelenik a Professzor.)
PROFESSZOR	(miközben szól az autóduda is) Siess, Anna, rohanj! Elkésel! Ne törődj mással, értem is teszed!
ANNA	A TV-be! A díj! (Kezét mossa.) Istenem, a díj!
(Szomszédok, nézelődők, leskelődők jelennek meg. Anna rohan a dudáló autó felé, a duda elhallgat, a kocsi elzúg. A férj letépi a nyakkendőjét, ingnyakát feltépve leül a földre, úgy néz maga elé. Az Emerenc ajtajához gyűlt tömeg, benne az Alezredes és a mentősök kiabálva egy baltával bontani kezdik az ajtódeszkákat, Emerenc pedig üvöltve belülről szekercével veri szét az ajtót, előbukkan szétszórt, fehér hajú arca. A kinti balta lecsap a zárra, a félig szétvert ajtó feltárul, Emerenc kilép a magasra emelt szekercével a friss levegőre, rosszul lesz tőle, elesne, de a mentősök felfogják, hordágyra lökik, magasra emelve a bűzös, hánykolódó testet futnak vele ki, de sisakos, álarcos KÖJÁL-osok is berontottak tömlővel, mint a tűzoltók az Alezredes vezetésével, és fertőtlenítő habot zúdítanak be a nyitott ajtón. Szín sötétedik, és a szerterohanó macskákat nem látjuk, csak rettenetes hangjaik hallatszanak.)
8. jelenet
TV-stúdió
(Egy láthatatlan arcú, személytelen férfi egy széket hoz be, leteszi egy fénykör közepére, a színpad egyébként teljesen sötét. A férfi int, a székre mutat. Anna lassan bejön, leül. A férfi mikrofont tart az írónő szájához, ujjával csettint, indulhat a riport – jelzi.)
ANNA	Az előbb említett új regényem a XX. század kezdetével ér véget. A nemzedékek sorjázása, az alapító atyák és asszonyok minden szorgalma, helytállása és szenvedése mind-mind egy irányba, egyetlen fókuszba mutat. Egy kései utód megszületése, felbukkanása a tét. Ahogyan a kagyló izzadja ki magából a gyöngyöt. Létrejön valaki, egyetlen személy, belép a világba, mint egy ajtón, és helyet kap a jövendőben. Ő az, aki megmenti a múltat, értelmet ad az addig történteknek. Egyetlen nagy alak. Egyetlen személy, akit meg kell menteni… mentenie valakinek… A főszereplő. Ennyi!
9. jelenet
Kórház
(Ahogyan az előző kórházi jelenetben, itt is elég egyetlen ágy, de ezen bekötésre kész infúzió várja a beteget. Anna roskadozva, férje karjára támaszkodva érkezik, az Unokaöcs is velük van, ő a másik oldaláról támogatja az írónőt. Óvatosan leültetik az ágy szélére. Besiet a lelkes orvos, ő van ügyeletben. Az Alezredes kíséri.)
FŐORVOS	Kezicsókolom, írónő! Láttuk a tévében, és szeretettel és tisztelettel gratulálunk a magas társadalmi elismeréshez, és valamennyien az osztályon…
ANNA	Hol van Emerenc?
FŐORVOS	Még nincs itt.
ANNA	Nem ide hozták?
FŐORVOS	De, ide hozzák, csak még nem ért ide. Előbb elvitték fertőtleníteni.
ANNA	Fertőtleníteni?
FŐORVOS	Abban az állapotban egyszerűen nem lehetett lefektetni.
ANNA	(elgyötörten) Egyébként milyen állapotban van?
FŐORVOS	Enyhe, már nagyrészt felszívódott agyvérzés után van. Csodálatos a szervezete. Már megkezdte kivédeni a bajt.
ANNA	(a férjéhez) Látod, hogy felszívódott volna, látod, hogy magától meggyógyult volna, ha én hagyom, ha nem rángatják ki onnan.
PROFESSZOR	(az orvoshoz) Ez a feleségem fixa ideája.
FŐORVOS	Jaj, hát be kellett avatkozni!
ANNA	Nem.
FŐORVOS	Kérem, egy héten át feküdt, bezárkózva, a mocsokban könyökre dűlve, rothadó ételek között, macskák piszkában…
ALEZREDES	Tüdőgyulladást is kapott.
ANNA	Ha én nem futok el, nem szégyenül meg. Maguk nem ismerik. Inkább meghal, mint a megalázás, az a szörnyűség, amivel idehozták. Ha nem ide hozzák, hanem mihozzánk, én vállaltam volna fertőtlenítés nélkül is. De hát elfutottam. A TV-be.
FŐORVOS	Baj van a szívével is. Már rég nem láttam ilyen agyondolgozott szívet.
PROFESSZOR	Na, látod!
FŐORVOS	Nem sejthető, hogy mit bír ki, vagy… mit akar kibírni.
ANNA	(a férjéhez) Na látod! A lelkiállapotától függ. És ha ő most meg akar halni?
PROFESSZOR	(az orvoshoz) Mondjon már valamit!
FŐORVOS	Megnézem. (Kimegy.)
UNOKAÖCS	Írónő kérem! Alezredes elvtárs!
ALEZREDES	Mit akarsz?
UNOKAÖCS	A takarékkönyvek. Azok ott vannak valahol, a néném lakásában.
PROFESSZOR	Ne itt, ne most!
ALEZREDES	Na, akkor indulás. Nyomozd már azokat a nyomorult könyveket!
UNOKAÖCS	Én nem azért mondtam. Csak a rend végett. Ő is akarná. (el)
(Behozzák Emerencet. Kórházi hálóingben van, frissre mosva, hófehér haja megfésülve, szeme lecsukva, az izmok meg-megremegnek a szája körül, szánalmas és gyönyörű. Engedi, hogy lefektessék, infúzióba kössék, betakarják.)
ANNA	Legszívesebben én is idefeküdnék mellé. Varázsolnom kell! Legalább a végét tegyem jóvá, másképp elvesztem egy életre.
PROFESSZOR	Anna!
ALEZREDES	Írónő! Kérem! Tévedésben van!
PROFESSZOR	Ez az! Vájkálsz a képzeletedben. Gyere vissza közénk!
ANNA	El kell hitetnem vele, hogy csak álmodta a mai délutánt. Álmodott mindent. Varázsolnom kell!
10. jelenet
TV-Stúdió
(Anna meggyötört arca jelenik meg a képernyőn, a riporter hangja hallatszik.)
HANG	A legnagyobb létező művészeti díjat, megbecsülést és ezzel rangot is kapott Molnár Anna. Mit gondol? Kinek köszönheti, hogy megélhette ezt a nagy napot!
ANNA	(a képernyőről) Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű. Hadd emeljem ki az én sorsomból azt a valakit, aki mindent elvégzett körülöttem, ami engem az írástól visszafogott volna! Szeredás Emerencet. Hála és köszönet neki!
11. jelenet
Az előtérnél (nappal)
(Anna kötényt visel, vödröt, takarítóeszközöket hoz a lakása felől. Megdöbbenve veszi észre, hogy a Fertőtlenítő Intézet féltucatnyi embere gumikesztyűvel, kötényben, álarccal Emerenc lakásából hordja ki a bútorokat, ragacsos székeket, lapáttal a romlott trutymót, vegyszeres vízzel töltött locsolóval mosnak végig mindent, felsikálnak mindent, ruhákat, fából készült tárgyakat égetnek el, papírokat, dobozokat, lelocsolván benzinnel azokat. Égnek Emerenc cipői, harisnyái, fejkendői is.)
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Ne tessék lóbálni azt a vödröt! Menjen innen kérem, ez hatósági munka!
ANNA	Tiltakozom!
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Várjon, ezt alá kellene írnia! Igaz, hogy a betegnek kéne ezt tanúsítani, de azt mondják, nincs magánál.
ANNA	Csak nem képzelik, hogy elpusztíthatják valaki otthonát, mint a vandálok? Hát hol élünk? A népvándorlás idején?
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Szó sincs ilyesmiről! Viszont a hölgy, mint a család megbízottja, aláírhatja, itt, hogy igazolja.
ANNA	Mit?
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Hogy az eljárás a szabályok tiszteletben tartásával folyt le. Tessék ellenőrizni, helyes-e a leltár, mert a tulajdonos kártérítést kap a fővárostól, a megsemmisített tárgyakért. Tiltakozásnak nincs helye, ne tessék vitatkozni velünk, ez határozat.
ANNA	(miközben felbukkan az Alezredes és az Unokaöcs) De én kitakarítok. Én akarom, én!
ALEZREDES	Engedjék el! Majd én, írónő! (a dolgozóhoz) Itt szolgálok a helybeli rendőrségen, a tulajdonos jó ismerősöm.
(Az egészségügyi dolgozó megkönnyebbülten adja át a dokumentumokat az Alezredesnek, az Unokaöcs félrevonja Annát.)
UNOKAÖCS	Tudom, tudom. Ezek a bútorok a maga öröksége, de hát, ez az értéktelenebbje. A komoly darabok a belső szobában vannak, és azt megbeszéltük az alezredessel, hogy ő elintézi, ahhoz ne nyúljanak.
ANNA	Kit érdekel! De mire jön haza Emerenc? A macskái elpusztultak…
UNOKAÖCS	A macskákat még keressük, az egész környék keresi őket.
ANNA	De hát az otthona! Mi lesz, ha megtudja? Nem érti?
ALEZREDES	(a dolgozóhoz) A másik szoba, a belső teljesen érintetlen. Ott semmi fertőzésveszély.
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Tetszik gondolni?
ALEZREDES	Aláírok mindent, hogy átvállalok minden felelősséget a kerületi rendőrség nevében. Reális?
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Reális. A hölgy is írja alá!
ALEZREDES	A viszontlátásra! (Elmennek.)
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ	Viszontlátásra! Gyertek, fiúk, itt végeztünk.
ALEZREDES	Voltál bent nála? Hogy van?
UNOKAÖCS	Ugyanúgy. Magánál van, de nem beszél. Egyébként az írónőnek az üzenete a tévéből… amit a Parlamentből adott, mikor átvette a díjat… azt az orvos is látta, és elmondta neki.
ANNA	És?
UNOKAÖCS	Arra se szólt semmit. Pedig látszott rajta, hogy érti, de nem érdekelte. Mindjárt jövök. Ne bánkódjon az írónő a bútorok miatt. (el)
ANNA	(Nevet.) Oda az örökség fele.
ALEZREDES	És most? Mik a tervei?
ANNA	Á, semmi. Ha megél, elhozom Emerencet magunkhoz.
ALEZREDES	A fél karja, legalább a fél karja béna marad. Azt tudja? Hasznát nem veszi.
ANNA	Majd én ellátom. És a külföldi utat is lemondom.
ALEZREDES	Mit tetszett mondani!?
ANNA	Három nap múlva indultunk volna Athénba a magyar delegáció tagjaként a férjemmel a görög írószövetség békeülés szakára. És úgy terveztük, maradunk még pár napig a tengerparton, ez lett volna a pihenés. De hát nem akarok még egyszer hibázni Emerenccel. Ha soha többé nem látom Athént, akkor sem.
ALEZREDES	(dühös) Ha meg is haragszik, ez egy hülyeség! Zavart akar kelteni?
ANNA	Milyen zavart?
ALEZREDES	Maga csak itt álmodozik, de a hivatalos szerveknek ez komoly fejtörést okoz! És a végén még nem engedik magát soha többé a nyugati tömbbe, se sehova utazni. Ne keverje bele az országot a magánügyeibe, legyen olyan kedves! Tessék elutazni!
ANNA	Azt mondja?
ALEZREDES	Az orvos szerint Emerenc élni fog, és akkor meg fogja magát várni. Mi az a pár nap? Én majd intézkedek, itt pótolni kell az ajtót, bútort is szerzek neki, szebbet a réginél az állami raktárból. A külügyi kapcsolatok a mi államrendünknek most nagyon is fontosak. Én vállalom a beteg melletti ügyeletet, maga meg a férjével végezze, amit a szakmája megszab és az ország érdeke megkíván. Mire visszajönnek, Emerenc már lábadozni fog, ha nem, megvárjuk magukat a temetéssel. Ezt az ajtót kicseréltetem. Hozatok helyette egy szebbet neki.
12. jelenet
Kórház
(Az Orvos siet Anna elé.)
FŐORVOS	(mosolyogva) Kezicsókolom, írónő! Már valamivel erősebb! És, képzelje, beszélni is elkezdett! És fejkendőt követelt, hát adtunk neki egy műtőssapkát.
ANNA	És mit szólt?
FŐORVOS	Megnyugodott tőle. Erős idegcsillapítót adtunk neki. Szedi az antibiotikumot, reménykedjünk. Sokan szeretik. Rengeteg szomszéd hordja neki az ételt. Ő nem áll szóba velük, ha jönnek, az arcára borítja a kéztörlőt.
ANNA	Egy hétre Görögországba kell mennem. Megmondhatom neki?
FŐORVOS	Gond nélkül, gond nélkül.
ANNA	Jó, meg is mondom neki.
FŐORVOS	Jól van, úgyis csak hetek múlva mehet haza, de dolgoznia akkor sem szabad. Van aki ellássa?
ANNA	Igen, majd én.
FŐORVOS	Jó, kezicsókolom!
ANNA	(Odamegy az ágyhoz, amin Emerencet éppen mosdatják a nővérek. A reggelijét húzzák be kis kocsin. Amint Annát észreveszi, a beteg az arcára csapja a kéztörlőjét. Anna ettől ellenséges lesz.) Nem akar látni? (szünet) Jó, ne lásson! Nem is fog megszólalni? Nem beszél? Velem sem? Emerenc! Vagy elsősorban velem nem? (Elfordul, elsiet.)
13. jelenet
Előtér
(Az Alezredes emberei jönnek, civil rabok és egy őket felügyelő rendőr, beakasztanak egy vadonatúj ajtót. Az Alezredes is bejön. Ellenőrzi a végeredményt, majd el.)
14. jelenet
Kórház
(Még a színpad sötétjében elkezdődő nevetés, Emerenc legritkább hangja, amit aláfest a szomszédok hangja. Anna a férjét és a magukkal hozott bőröndöket otthagyva siet az ágy felé, közben a derűs orvos előtt halad el, aki az érkező után kiált.)
FŐORVOS	Minden rendben van. Nézze, mi van itt!
(Emerenc hajadonfőtt, háttal ül az ágyában Annának, vagy fél tucaton udvarolnak neki: az Unokaöcs, Sutu, az Alezredes és még három másik, köztük Brodarics úr, rengeteg a behozott étel, tányérok, bögrék és tálak, Sutu épp azt pakolja el, amikor a többiekkel együtt megpillantja Annát. Várakozásteljes pillanat. A párnákkal feltámasztott hátú Emerenc a látogatói arcán veszi észre, hogy új vendég érkezett, még mindig nevetve fordul meg. Elkomorodik. Előkapja a kéztörlőt, arcára borítja. A barátságtalan gesztustól a többiek elnémulnak, gyors, hangtalan távozásba kezdenek, magukhoz veszik a behozottakat, némán köszönnek, Sutu Emerenc háta mögött még jeleket ad Annának.)
ANNA	(hangja, közben) Soha nem hittem volna, hogy ennyi tapintat van az emberekben, és ilyen pontos radarral érzékelik, hogy Emerenc, míg én Görögországban voltam, a távollétemben megmért engem és könnyűnek talált, hogy miért, azt ők nem érthetik, de nem is kell bogozni, bármi történt, okosabb távolabb maradni az ügytől.
(A látogatók elmennek, a két nő marad. Anna odahajol a kendővel fedett archoz. Haragszik.)
ANNA	Az istenért, hát mi vétkemet ró fel ennyire? Hogy nem hagytam meghalni? Ha nem kapja az infúziót, a gyógyszereket, maga halott. Ha nem akar látni, ne akarjon. Maradjon a kendője alatt ítéletnapig, ezért az élményért felesleges volt a repülőtérről iderohannom, ahelyett hogy már rég otthon ülnék a fürdőkádban. (Otthagyja, a férjéhez megy, aki mindent hallott. Ott van az Orvos is.)
PROFESSZOR	Szegény Emerenc!
FŐORVOS	Nem szabad sértésnek venni tőle. Mindent le kell nyelni. A néni… ő csak akkor ilyen hetyke, ha látják. Máskülönben csak hallgat. Néz a semmibe, egy szót se szól.
ANNA	Hát csak hallgasson! Örökké fog élni, nem aggódom. (Az orvos elmegy tőle, mint egy reménytelen esettől.)
SUTU	(Jön a férjével.) Írónő kérem! Tudnia kell, hogy Emerenc nem emlékszik semmire, ami történt. Tessék elképzelni, azt is tőlünk kérdezte, hogy őt hogyan hozták be! Mondtuk, hogy az írónő intézte el, ott találtuk őt ájultan a küszöbén, kihoztuk, az írónő bezárta rendesen az ő ajtaját, a macskák azóta is rendesen el vannak látva, az írónő átjár naponta. Az alezredes úr is úgy hazudik, mint a vízfolyás. Csak azt nem tudom, azt hogy fogadja majd, ha az igazság kiderül. Az rettenetes lesz! Amilyen ő tud lenni!
UNOKAÖCS	Micsoda isteni irgalom, hogy a nagynéném nem emlékszik semmire. Van ilyen, írónő?
ANNA	Nincsen. Az emlékezet örökké tart.
PROFESSZOR	Jó, menjenek csak, menjenek! A viszontlátásra!
ANNA	(Csak bámul.) Mit követtem el már megint? Folyamatos lelkifurdalás az életem, nincs egy önfeledt percem, pokol volt a díjátvétel, végigbőgtem Athént, vagy alszom, vagy úgy járnak körülöttem a gondolatok, mint a farkasok.
PROFESSZOR	Hogyhogy nem érted meg, ami olyan világos? Mindenki más érti, az utca is, az Alezredes, még az orvos is. Emerenc szégyelli magát előtted meg az utca előtt. Azt játssza, hogy amnéziás, mert így könnyebb neki elviselni a gondolatot, hogy ott hevert előttünk a saját mocskában, megalázva. Kiszolgáltattad őt a titkaival együtt, pedig te vagy az egyetlen, akinek a szavára kinyitotta az ajtót! Szerinte Júdás vagy. Áruló. Látod, Emerenc kitalált egy módszert, így most már nem kell szégyenkeznie.
ANNA	Ebben a darabban nincs, csak egy főszereplő, és az sem én vagyok, hanem Emerenc.
PROFESSZOR	Igen, ez monodráma. És most azonnal menj vissza hozzá, és segíts neki!
ANNA	Hogyan?
PROFESSZOR	Hazudj! Siess, hazudj! Majd a bőröndöket én hazaviszem egymagam.
ANNA	Egyedül?
PROFESSZOR	Ne értem aggódj, én jól vagyok, makkegészséges vagyok, vállalkozóképes…
ANNA	De hát nem írsz!
PROFESSZOR	…Írni is képes vagyok, élniképes, bármire képes, csak épp nem tudom, hogy mire. Na eredj, menj, menj! Menj és hazudj! (el)
15. jelenet
Kórház
(Amint Anna visszatér, Emerenc azonnal kap a kéztörlő után, az arcára borítja, de a másik erélyesen lekapja a fejéről és messzire hajítja. Emerenc szemében düh és gyűlölet.)
ANNA	Hagyjuk ezt! Ha annyira megutált amiatt, hogy nem hagytam meghalni, elfogadom, de ne a fejét takargassa, hanem mondja meg nyíltan! Jót akartam, nem úgy sikerült, ahogy képzeltem, de jót akartam, ha nem is hiszi.
EMERENC	(Vádlóan néz, majd sírni kezd.)
ANNA	Emerenc! Ha fordítva történik, maga engedi, hogy elpusztuljak?
EMERENC	(már száraz) Persze!
ANNA	És nem is sajnál?
EMERENC	Nem.
ANNA	De hiszen ha ott hal meg a mocsokban, a megbolondult macskák között, akkor is megvan a szégyen!
EMERENC	Hát aztán? Hagyott volna megdögleni, akkor már kiderülhetett volna akármi! Hát mit tud, mit lát, érzékel egy halott? A halottnak már minden mindegy, a halott nulla. Azt csak maga képzeli, hogy létezik túlvilág!
ANNA	Akkor minek a kripta, Emerenc? Minek tervez mesebeli sírboltot?
EMERENC	A halott nem érez, de a tisztességet elvárja. Mit tud maga erről?! Azt hiszi, ha bemond engem a tévébe, hálából tovább fogom szolgálni magát? Nyilatkozni, azt tud, de itt maradni, mikor kellett volna, ha már kirángat a halálból, elfedni a nyomorúságomat a világ szeme elől, arra már nem jut idő. Menjen innen, nyilatkozzék egyet megint! Volt képe azt mondani, hogy nekem köszönheti a díjat? Azt hittem, engem már senki sem tud becsapni.
(Anna felugrik, indulna, Emerenc utánaszól.)
EMERENC	Legalább összeszedte a szemetet? Ellátja a macskákat tisztességgel? Hevenyészett valami ajtót?
ANNA	(mint a vízfolyás) Emerenc! A maga otthonába kívülem nem lépett senki. Amint magát onnan kiráncigálták, a férjem visszaszerelte az ajtót.
EMERENC	Hogyan? A gazda?
ANNA	Ahol beszakadt, arra a részre odaszegezte a gyúródeszkát. Azon át nem megy állat. És ahogy magát elvitték, még akkor éjjel én bent mindent elintéztem.
EMERENC	Egyetlen éjszaka?
ANNA	A végső simításokat másnap. Jó, a súrolás egy kicsit nehezen ment, de az is sikerült.
EMERENC	A szemetet hova tette? A mocskot.
ANNA	Nehogy azt higgye, hogy a maguk szeméttárolójába hordtam!
EMERENC	Hanem?
ANNA	Vederrel szétosztottam az utcai kukákba. De a túlsó oldalon, ne gyanakodjék rám senki.
EMERENC	A jószág?
ANNA	Jól vannak. Kivéve persze azt az egyet, akit eltemettem a vadrózsa alá. Most nálam húst esznek, mert nekem nincs időm főzni. Egyébként sietek haza, mert még mi sem ettünk, csak a macskák laktak jól, és félek, elkap az eső.
EMERENC	(utánaszól) Annuska!
ANNA	(Megtorpan a gyengéd hangtól, Emerenc intésére visszaül az ágy szélére.)
EMERENC	(Megfogja a kezét, nézegeti.) Azt a rengeteg bűzös valamit? Ezzel az ügyetlen kezével? És egyedül, hogy ne lássák? Egyetlen éjszaka?
(Anna elfordítja a fejét, majd Emerenc hálásan bekapja az ujjait, mint egy kutya.)
ANNA	Akkor megyek.
EMERENC	Mi baja? Én már biztos, hogy szégyen nélkül mehetek haza. És hamar meggyógyulok, ígérem. Ezt a kekszet meg a csokoládét vigye magával, a gazdának küldöm.
ANNA	Jó.
16. jelenet
Előtér, lakógyűlés
(Sorra érkeznek a környékbeli lakók a gyűlésre, sámlit, hokedlit hoznak, köszöngetnek, kezet fognak egymással. Ott van az Alezredes, Sutu, aki elküldi a férjét az írónőért, Brodarics úr és még három-négy szomszéd, sőt maga az orvos is.)
SUTU	(miután a férje elment Annáért) Jó napot kívánok! A macskák ügyében: semmi. Az alezredes úr volt szíves körlevélben figyelmeztetni az őrszobákat és az illetékes tanácsi szerveket, de hát ő sem tudta megadni az állatok személyleírását. Csak Brodarics úr talált egyet.
BRODARICS	A piac mellett, és talán Emerenc készletébe tartozott, de már döglött volt. Nyilván egy kutya végzett vele. Fekete-fehér volt, csillagos szügyű…
SUTU	Jó, az mindegy, csak Emerenc ismerhette! A többi mind eltűnt, mintha nem is létezett volna.
ALEZREDES	(egy éthordó van nála) Most megyek a kórházba, ezért el kéne döntenünk, hogy mit mondjak neki!
FŐORVOS	Kérem, kezdjék hozzászoktatni a gondolathoz, hogy haza kell jönnie. Már nem depressziós, felszedett néhány kilót, hála az írónő szép meséjének, amit, ugye, volt kedves beadni neki, már emlegeti az otthonát, kívánkozik a kertjébe.
ALEZREDES	A főorvos úr talán elítél bennünket, amiért elhallgattuk előle a valóságot?
FŐORVOS	Okosan tették, sose gyógyul meg, ha kezdettől tisztán lát.
ALEZREDES	Na ugye!
FŐORVOS	De most már szerintem az igazat is elbírja.
ANNA	Jó napot!
FŐORVOS	Kezicsókolom! Szíveskedjenek végleg helyreállítani ezt a lakást, mert a beteget hazaküldjük! (Az utolsó szavaknál az Unokaöcs érkezik Annával.)
ANNA	Még ne! Még lehetetlen.
FŐORVOS	Tudom, hogy ez önnek kínos. Egy hétig még bent tudom tartani, de azalatt meg kell szervezniük, ki vásárol helyette, ki főz neki, és mivel nem tud kilépni az ágyból, ágytálazniuk is kell, de injekcióra, fürdetésre ott lesz a gondozónő.
ANNA	És mi lesz, főorvos úr, ha Emerenc nem hajlandó senkivel se lakni?
SUTU	Hajlandó?!… Ne csapjuk be magunkat már megint! Tudjuk, hogy Emerenccel mostantól már mindig csak történni fognak a dolgok. Tőle már nem függ semmi.
BRODARICS	A halálon kívül.
FŐORVOS	(Feláll.) Akkor értjük egymást. És még valamit! Mondják meg neki az igazat! Mondja meg neki ön, írónő, a kórházban, ahol bele tudok nyomni egy nyugtatóinjekciót. Önhöz ragaszkodik a legjobban, hát közölje vele ön, elvégre az eseményeket is ön indította el. Az is igaz, ha rá nem veszi, hogy ajtót nyisson, 48 órát se kellett volna várniuk, és Emerenc halott. Viszontlátásra! (Elmegy.)
SUTU	Tehát még mindig vállalni tetszik, írónő drága, hogy maguknál ellesz?
ANNA	Természetesen.
SUTU	Mind a két szemén hályog van.
ANNA	Úgyse tévézik.
ALEZREDES	Ha nem megy, legfeljebb átvitetem valami jobb öregekházába.
BRODARICS	Hát nem is az elfekvőbe!
SUTU	Viszont a házat gondozni kell, a havat elseperni, nemcsak itt, a többi házak előtt is, amelyekre ő szerződést kötött. Azt is az írónő fogja csinálni?
ALEZREDES	Ez még nem aktuális. Hogy jön ez ide?
UNOKAÖCS	Én vállalom szívesen!
BRODARICS	Hallgassák meg Sutut!
SUTU	Csendet! Mi beszéltünk erről Brodarics úrral.
BRODARICS	Ha a lakóközösség beleegyezik, én felelősséggel átvenném Emerenc teendőit. Végleg. Mit szólnak hozzá? (óriás lárma)
ALEZREDES	Hogy van képük Emerenc halálára spekulálni?
UNOKAÖCS	Én nem tudtam erről, hogy ők ezt akarják, az édesanyám életére esküszöm!
SUTU	Mit játszanak itt? Tudják, hogy nincs sok neki hátra. Hát akkor meg?
BRODARICS	Aki meghal, az meghal. Most mit áltatjuk magunkat?
ANNA	Szégyen, gyalázat!
BRODARICS	Szégyen, gyalázat? Hogy tetszik ezt érteni?
ALEZREDES	Hát úgy, hogy akkor Emerenc a lakását is átvenné, mert az, ugye, házmesterlakás, át kell adja Brodarics úrnak.
BRODARICS	Mért ne, hogyha az írónőnél fog lakni? Vagy ez bántja az írónőt annyira?
SUTU	Mit játszanak itt? Ismerik. Nem megy az senkihez. Ha egyszer hazaszállítják, és megtud mindent, vigyázzanak, már elég erős, jól eltegyék a szekercét! Mert ha a mentőnek nekiment, akkor itthon mi következünk, vagy az írónő, vagy az alezredes úr, aki engedte, hogy elégessék a bútorait. Emerencnek nem kell akármilyen élet. Emerencnek a saját élete kell, az meg már nincsen.
ALEZREDES	(Feláll, fogja az éthordót, Annához.) Na, írónő! Akkor én most bemegyek hozzá.
ANNA	El ne mondja neki!
ALEZREDES	Mit?
ANNA	Amit Brodarics tervez. Meg Sutu.
ALEZREDES	Ugyan. A mi politikai rendszerünk a legemberségesebb a világon. Emerencet nem tehetik ki a lakásból. Két évig Brodarics úrnak várnia kell, így szól a betegállományban való létről szóló rendelet.
ANNA	Akkor jó. És megtenné, hogy maga mondja el neki, mi történt valójában?
ALEZREDES	Most, hogy bemegyek hozzá?
ANNA	Akár most is. Én itt se voltam, semmit sem láttam, én a televízióba mentem. Emlékszik?
ALEZREDES	Emlékszem. Jó. Én nem félek tőle, Emerenc bölcs asszony, nem kell alábecsülni. Megmondom én neki! Brodarics úr árulását is elmondom Emerencnek, ne féljen. Talán dühében nyomban lábra áll. Elintézem, de közlöm, hogy mélységesen csalódtam magában, írónő. Még szerencse, hogy csak most, az utolsó fázisban veszítette el az önuralmát, írónő.
17. jelenet
Kórház
ANNA	(hangja) Arra gondoltam, míg beléptem Emerenc kórházi szobájába, az alezredesnek tulajdonképpen igaza van. Én nyúltam bele az életébe. És ha mertem kiverni az ollót Atropusz kezéből, legyen bátorságom körül is nézni a Párkák műhelyében. (Anna kezében tábla, hátulról közelít az ágyában ülő Emerenchez, aki a lépteket hallva arcára teríti a kendőt.) Ő háttal feküdt az ajtónak, de ismerte a járásomat. Tudtam, hogy tudja: én vagyok itt. Hallgattunk mind a ketten. Soha rejtelmesebb, némább, kifürkészhetetlenebb figura, mint az övé azon a délutánon! Amikor egyre nőtt a homály és a csukott ablaktáblákat verték a faágak. (Anna leül az ágy szélére.)
EMERENC	(a kendő alól) Hány macska maradt?
ANNA	Egy sem, Emerenc. Hármat, azt hisszük, megtaláltunk holtan, a többi elveszett.
EMERENC	Keresse tovább. Aki él, ott lappang valami kertben.
ANNA	Jó. Majd keressük. (csend)
EMERENC	Azt hazudta nekem, kitakarított.
ANNA	Nem volt mit, Emerenc. A Fertőtlenítő elintézte.
EMERENC	Maga eltűrte?
ANNA	Rendeletet nem tudok kivédeni. Még az alezredes sem. Tragédia történt, szerencsétlenség.
EMERENC	Tragédia! Nem volt itthon. Hol járt?
ANNA	Athénban, Emerenc. Küldöttek voltunk, muszáj volt kimenni.
EMERENC	Elment, mikor azt se tudta, megélek-e? (szünet, majd lekapja a kendőt) Hát micsoda emberek maguk? Maga, meg az alezredes. Még a gazda a legtisztességesebb, az legalább sose hazudott.
ANNA	Ilyen vagyok. Ilyen.
EMERENC	Na, menjen innen! Házat se vett, pedig hogy kértem, és milyen kincseket szántam abba magának. Gyereket se szült, pedig ígértem, felnevelem. Rakja vissza a táblát az ajtóra, mert nem akarok már látni senkit azok közül, akik tanúi voltak a szégyenemnek! Ha engedett volna meghalni, ahogy elterveztem, amikor rájöttem, soha nem leszek már képes igazi munkára, még a síron túlról is vigyáznék magára. De most már nem tűröm meg a közelemben! Menjen!
ANNA	Látja, hogy maga mégiscsak hisz a túlvilágban?
EMERENC	Csináljon ezentúl, amit akar! Nem tud maga szeretni, pedig hogy hittem, hogy talán mégis! Megmenteni engem, erre, ami jön? És még magához venne, el is tartana? Hülye!
ANNA	Emerenc!
EMERENC	Na, induljon! Sok a dolgom. (Hátára dől, felfelé bámul, Anna köszönés nélkül elfut.)
18. jelenet
Lakás és kórház
(Amikor a szín ismét kivilágosodik, két helyszínt látunk egyszerre, két, egy időben játszódó jelenetet. A lakásban a Professzor megterít egy kétszemélyes vacsorához, Anna hazaérkezik, két konzervet vesz elő, nyitni próbálja őket. A kórházban ezalatt Emerenc a levegőbe bámul.)
PROFESSZOR	Add ide!
ANNA	Majd én.
PROFESSZOR	Látom, hogy nem megy.
ANNA	Szégyellem, hogy nem vagyok semmire alkalmas. Talán arra sem, amihez állítólag értek…
PROFESSZOR	(a konzervet nyitva) Papperlapp. Elúszol minden munkáddal. Mért nem ülsz a géphez?
ANNA	Nem tudok. Fáradt vagyok. Szomorú vagyok. Gyűlölök mindenkit. (Esznek.)
(Emerenc kórházi szobájába belép az orvos. Emerenc a kendőjét cibálja.)
FŐORVOS	Emerenc!
EMERENC	Szállítsanak haza azonnal, még ma este!
FŐORVOS	Lehetetlen. Több okból is.
EMERENC	Körül kell néznem a környéken. Minálunk. Engem azok várnak, akikről nincs gondoskodás. Nem ápolják őket, nincsenek ellátva.
FŐORVOS	Ki sincs írva távozásra.
EMERENC	Akkor ne vigyenek!
FŐORVOS	Örülök, hogy belátja. Nyugodjon meg!
EMERENC	Megyek én magamtól is. Van annyi erőm! Kifogok én ezen a bitang gyöngeségen, ha tudom, hogy énrám szükségük van. (Az orvos lefogja, majd elsiet segítségért.)
PROFESSZOR	(A lakásban vacsoráznak.) Persze hogy fáradt vagy, mert háztartasz, és nem sikerül senkit se találnod, akit elviselsz magad mellett, mert te az egyetlent keresed, Emerencet, aki soha többé nem jön el hozzád. Nincs Emerenc, értsd meg már végre, téged meg kötnek a szerződések, dolgoznod kell, és ha nem volnál ilyen holtfáradt, rég tudnád, hogy mi a dolgod. Lépj már, az istenért!
EMERENC	(A kórházban kiveti magát az ágyból, és amikor csattanva földet ér, tán már végzett is vele az embólia.)
ANNA	(a lakásban) Hány óra van?
PROFESSZOR	Negyed kilenc.
ANNA	Negyed kilenc, negyed kilenc.
(A poharak a konyhában kocogni, csilingelni kezdenek, a házaspár dermedten néz. A Professzor ugrik Anna kabátjáért.)
PROFESSZOR	Menjünk. (Kimennek.)
(Ekkor az Orvos két ápolónővel jön vissza, diagnosztizálja a halált, felemelik, visszateszik az ágyra a testet.)
FŐORVOS	Azonnal hozza a betegszállítókat! (nővérek el)
(Kisvártatva két izmos betegszállítóval érkeznek vissza, akik hordágyat hoznak, ráteszik a testet. Anna érkezik a férjével. Az írónő, amint felfogja, mi történt, elájul. Felnyalábolják, az ágyra teszik.)
FŐORVOS	Vigyék már! Vigyék innen!
ANNA	Ne, ne az ő helyére! Mit szólna hozzá?
19. jelenet
(Ismét a két párhuzamos helyszín, sőt az utca is. Sutu seper az utcán. Anna egyedül találja magát a kórházi ágyon. Kiszáll belőle, elindul a lakása felé.)
ANNA	(hangja) Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban, a betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket, különben későn érkeznek a betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu, mintha vasrámájába forrasztották volna. Saját sikolyom riaszt fel ilyenkor.
(Anna előveszi az írógépét, az asztalra teszi, papírt fűz bele. A Professzor bukkan fel a háta mögött.)
PROFESSZOR	Sem a ház, sem az utca nem lehet meg egy Emerenc nélkül. Sutu nem lesz rossz, eladta a boltját, és csakugyan ismeri mindenki. Ott van Emerenc utódja. Menj oda, egyezz meg vele, mielőtt mások is észbe kapnak! Emerenc halott, Sutu él. Se titka, se ajtaja, és ha lesz valaha is, nincs a sziréneknek olyan éneke, amire kinyitná azt az ajtót. Mit írsz? (Elmegy.)
ANNA	(hangja, miközben gépelni kezd) Én most adok. Visszaadom azt, amit Emerenctől kaptam. Ez a könyv nem Istennek készül, aki ismeri a zsigereimet, nem is az árnyaknak, akik mindenre tanúk, hanem az embereknek. Emerencnek legtöbbször az az arca néz felém az Időből, amikor egyszer minden indulat nélküli hangon ezt mondta nekem: „Én ajánlottam valamit, maga nem fogadta el. Most itt az ideje. Elvoltunk egymással, ha néha ránk is jött a veszekedés. Most kap valamit, nem is akármit, ha nem leszek, ez legyen elég. És azt se feledje, hogy beengedtem oda, ahova senkit. Ennél többet nem tudok felajánlani. Mit kívánna még? Főzök, mosok, takarítok, nem vagyok én magának sem a halott anyja, sem a dajkája, sem a kispajtása. Hagyjon engem békében!”
V é g e