„…titokzatos erő láncol engem az én királyomhoz”

Száz éve áll Strobl Alajos Szent István-emlékműve

    Éppen százötven éve, 1856-ban született, nyolcvan esztendeje, 1926-ban hunyt el Strobl Alajos, akiről találóan mondta egy méltatója: kevés művész halt meg olyan fiatalon, mint ő, hetvenévesen.
    Hosszú előtörténete van Szent István-emlékművének, a Halászbástya előterében, a budavári Mátyás-teplomnál álló lovas szobornak, amelyet száz esztendeje, 1906. május 21-én lepleztek le országos és fővárosi jelességek mellett őfelsége, a király, Ferenc József jelenlétében. (A szobor 1905. november 8-i talapzatra állításának fázisait Strobl Alajosné örökítette meg fényképeken.) Ugyanebben az évben született meg Mihály fiuk, aki a magyar szobrászat „gránitoroszlánja” gazdag életpályájának állomásait gondosan leltárba vette a könyvben, mely a Holnap Kiadónál, Havas Katalin gondozásában jelent meg 2003-ban. (Strobl Mihály kilencvenéves korában, tíz esztendeje távozott az élők sorából.)
    Még a XIX. század hatvanas éveiben indult mozgalom Szent István-szobor állítására; a nyolcvanas években a Pesti Napló indított érte gyűjtést; de csak 1896-ban rendelkezik törvénycikk a létrehozásáról az 1899. évi költségvetés terhére. És a már a megvalósítás küszöbére ért szoborterv még mindig új meg új dilemmákat vetett fel (köztük csak rövid epizód, hogy felállítása színhelyeként egyszer felmerült a Bazilika előtti tér is).
    Nem is csak a művész szenvedélytől fűtött műgondja – levelezésében ennek számos nyomát találni: „…titokzatos erő láncol engem az én királyomhoz”, írja –, aprólékos előtanulmányai odázták elkészültét az 1898-ban megkezdődött mintázás után. Hagyján, hogy Strobl milyen aggályossággal dolgozta ki elképzelését a királyi öltözékről, de külön részletesen foglalkozott még a kengyelvasak történetével is, és a városligeti Bacardi cirkusz remek lovai közül az epreskerti megmintázáshoz kiválasztott lómodell bronzsörényét díszes fonatba fogta, amikor az életnagyságú modell 1901. évi bemutatása után a másfélszeres nagyságú kivitelezéséhez hozzáláthatott. Elképzelései minél jobb hitelesítése végett szoros kapcsolatban állt Fraknói Vilmos és Marczali Henrik történészekkel, Lyka Károly szavai szerint nincs Magyarországon emlékszobor, mely nagyobb történelmi felkészüléssel készült volna. Az 1903 júliusára készen álló, hivatalosan elfogadott főalakon, amely a nemzeti hőst, a hittérítőt és a honalapítót egyszerre testesíti meg – modellje egy atlétatermetű kapucinus barát volt –, maga Strobl óhajtott változtani még, mert időközben újabb történeti forrásokra bukkant.

A kisminta, ami nem tetszett Ferenc Józsefnek

    Az Országos Képzőművészeti Tanács azt kérte a szobrásztól, hogy a II. Szilveszter pápa korabeli koronát váltsa fel a későbbi Szent Korona alakmásával, és a kettős kereszt helyett fejedelmi lándzsát adjon a kezébe. A minta megjelentetése heves sajtóvitát váltott ki. Végül visszakerült a király jobbjába a kettős kereszt; ekkor meg maga Ferenc József kifogásolta, hogy azt felemelkedő testtartással, harciasan magasba tartja. A szobor nyugodtabb kéztartása ennek nyomán véglegesült (fejére a későbbi korona került).
    A talapzat tervezésével megbízott Schulek Frigyes építész eleinte kifogásolta a lovas szobor templom közeli elhelyezését, éppen ezért zárt kupola alá akarta helyezni. Strobl Alajos saját álláspontja védelmében intézte a mellékelt, 1895. január 22-i keltezésű levelet Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszterhez.
    Érdekesség, hogy a szobortalapzat reliefjein látható jelenetek figurái képében kortársak bukkanak fel. Elöl tanácsadói körében, jobbján Szent Gellérttel, balján Szent Imrével ül a király; a jobb oldali domborművön a keresztelő medence feletti profil Justh Zsigmondé, a püspökbotot tartó főpapot Simor János hercegprímásról mintázta, a mellette országalmát tartót Nádler József festőművészről. A kettős keresztet tartó főpapban Liszt Ferenc azonosítható. A koronázó főpap Rauscher Lajos építész. A király mögötti első vitéz Alpár Ignác. A háttérből betekintő vitéz arca Thaly Kálmáné. A kardjára támaszkodó Henrik herceg Wekerle Sándor, két másik pedig Fadrusz János és Hauszmann Alajos. Gizella királyné előtt, akinek alakja Erzsébet királynét formázza, imazsámolyon az édesanyját, a koronát tartó nőalakban feleségét, az előrehajló nőalakban nővérét örökíti meg Strobl; itt szerepel Szalay Lili is, a Justicia modellje. A templomalapítást megjelenítő reliefen Schulek Frigyes tartja térdepelve a templommodellt, a főpap ismét Rauscher Lajos. Hátul Lotz Károlytól és Kurtz Vilmos apáttól közrefogva maga Strobl tűnik fel. A bal felőli reliefen tegez és nyílvesszők fölé Munkácsy Mihályt tette Strobl, ugyanitt azt a figurát, aki – nem kis maliciózusság kellett az ötlethez! – a bécsi büntetőhadjáratát vezető király előtt hódol, Lueger bécsi polgármesterről mintázta, róla pedig köztudott volt, hogy ki nem állhatta a magyarokat és Budapestet mellesleg többször „Judapestnek” nevezte.
    Az 1906-os szoborleleplezést kissé megzavaró eseményről idézi Strobl Mihály a korabeli sajtót: „A külső istentiszteletet kellemetlenül zavarta, hogy az oktalanul kirendelt katonai zenekar mise alatt előírás szerint három ízben rázendített a Gotterhaltéra, mire e rengeteg embertömeg éktelen lármát csapott, majd pedig rákezdett a Kossuth-nótára, elfojtva a zenekar játékát.”
    (Az utóélet, vagyis a most, a 2006-os évfordulón „újraavatott” emlékmű folytatódó előélete: az 1945-ös budavári harcok során a szobor erősen megsérült, márványreliefjei megrongálódtak, kevésen múlott, hogy egyáltalán a helyén hagyták, fémgyűjtők elvitték a nyeregből lecsüngő, letördelt díszeket és a kőkorlát két bronzajtaját. A szobrot 1957–58-ban restaurálták, majd a millecentenáriumra ismét rendbe hozták.)

Bognár Antal