Hankó Ildikó

A budavári új városháza

    Város a hegyen. A Várhegy nem volt folyamatosan lakott hely. A rómaiak – úgy tűnik – nem népesítették be, bár villáik szinte körülölelik a hegyet. Az első igazi település egy XI. századi falucska volt, melynek lakói kihasználták a Várhegyet fedő mészkősapka alatt kialakult barlangrendszert. Nemcsak házaikhoz szolgált búvóhelyül és éléskamrául, de az alján összegyűlt tiszta rétegvizek a falu, majd a XIII. században alapított Buda városka vízellátását is biztosította; erre utalnak a már igen korán megjelenő kutak.
    A tatárjárást követő években keserves tanulságok után érlelődött meg IV. Béla királyban (1235–1270), hogy csak a várfallal körülvett, jól megerősített város állhat ellen a betörő idegen hadaknak. Ezért a Várhegyen építtette föl – ahogy akkor nevezték – Új-Budát; itt lelt menedéket Óbuda és Pest megmaradt lakossága is. A fallal körülvett városban az első magyar telepesek – iparosok és kereskedők – az északi részen, a mai Kapisztrán téren és a mai Bécsi kapu környékén építették föl házaikat. Egyházuk az 1240–1260 között épített, egyhajós Mária Magdolna-templom (1817-től „Helyőrségi-templom”) lett. A Várhegy északi oldaláról a Szombat kapun lehetett az új városba jutni. A kapuszék hatalmas boltozatai alatt kofák árulták portékáikat.

    A Kapisztrán tér. A középkorban híres piactér alakult ki a Szombat kaputól egészen a Mindszent (Úri) utcáig; itt tartották a heti vásárokat, ezért a nagy teret a XIV. század első felétől Szombat piacnak vagy „Szombathelynek” (locus fori Sabbati) nevezték. A tér neve a XVI. századtól kezdve sorrendben Magdalene Platz (Magdolna tér), Olasz tér, Parade Platz (Dísz tér), majd a török foglalás után előbb Szombathely mahaleszi, később Toprak kuleszi mejdáni (Toprak kule – Fekete tér), majd Földbástya tér lett. A tér déli oldalán álló Mária Magdolna-templom a török időkben a Fethijje dzsámi („győzelmi mecset), majd a Szaát dzsámi (órás mecset) nevet viselte. A török idők alatt a hatalmassá átépített Esztergomi Rondellától – törökül: Toprak kuleszitől (Föld bástyától) – a Becs kapuszuig (Bécsi kapuig) terjedő északi várfalat védelemre erősen kiépítették, mert ez volt a Vár legveszélyeztetettebb része. (Itt dőlt el az 1686-os Lotharingiai Károly és Michela d’Aste vezetésével vívott várostrom is a felmentő keresztény seregek győzelmével.) Később a teret, ahol a legnagyobb rombolás dúlt és a legvéresebb kézitusa tombolt, 1696-ban Kaiserliche Prechének (Császár résnek) nevezték el.
    A XVII. században a templomtól északra, a várfalig elterülő teret ferencrendi szerzetesek foglalták el és hosszú időn keresztül kertként („Franciscaner Garten”) használták. Ugyancsak ferencesek vették gondozásukba a Mária Magdolna-templomot, ezért a tér neve Franciskaner Platz (Ferencesek tere) lett. Buda töröktől való visszafoglalása után, 1686–1696 között a nyugati részen fölépítették a Grenadier Casernét (Gránátos kaszárnyát), ekkor a teret előbb Joseph Platznak (József térnek), Garnisons Platznak (Helyőrségi térnek) nevezték. Az osztrák kaszárnyákat mintegy százéves használat után lebontották; az 1792-es évi koronázási helyszínrajzon a tér már szabad. A tér északi részére a XIX. század elején újra kaszárnyát építettek, amelyet az uralkodóról Ferdinands-Kasernének (Ferdinánd kaszárnyának) neveztek el, majd a tér 1835-ben az új királyról kapta a Ferdinands Platz (Ferdinánd tér) elnevezést. 1870-ben a kaszárnya mellé egy újabbat – a Nándor kaszárnyát – építettek, amelynek elkészülte a tér nevét újra megváltoztatta, Nándor térre. A Nándor kaszárnya azonos a mai Hadtörténeti Intézet és Múzeum épületével. 1850 után a tér közepén egészen 1923-ig a vasból öntött Habe-kút állott, amelyet 1969-ben a Mária Magdolna-templom megmaradt tornyától nyugatra lévő kis piazettára került. 1922-ben a Nándor kaszárnya előtt felállították a Damkó József által készített, Hunyadi János oldalán küzdő Kapisztrán Szent János bronzszobrát; ettől kezdve a tér neve egészen napjainkig Kapisztrán tér lett.

A budavári városháza

    A városháza. Az I. kerületi eredeti városháza a mai Szentháromság utca 2. szám alatt volt. A háromtornyos épületet 1692-ben Venerio Ceresola építette és 1698-1707 között Hölbing János kibővítette. A második világháború után a súlyosan megrongálódott épületet renoválták, de mivel a régi polgári élet szimbólumát látták benne, nem adták át kerületi tanácsházának; először a Magyar Tudományos Akadémia kezelésébe került, majd 1992-től a Budapest Kollégiumnak adott otthont. Tanácsházának (önkormányzatnak) a Missziós apácáktól elvett Krisztina körúti kolostorépületet jelölték ki. 1991-ben megállapodás jött létre az állam és az egyház között, amelynek értelmében a Krisztina körút 61/a számú épületet vissza kell adni a missziós nővéreknek idősek szeretetotthona céljára. Az így városháza nélkül maradt I. kerületi önkormányzat 1993–1994-ben megvásárolta a Kapisztrán téri Állami Nyomda épületét egy majdani városháza számára.
    A Kapisztrán tér és az Országház utca sarkán álló, akkor még üres, erődítési területen lévő telket Kimnach Lajos építőmester és neje, Bulland Zsuzsanna két részletben, 1827-ben és 1834-ben vette meg a várostól. Az épület 1835-ben készült el Kimnach Lajos saját házának. Kimnach Lajos halála után örökösei 1855-ben az épületet eladták a kincstárnak. Az épületet Amon József tervei alapján 1876-ban kibővítették és átalakították az Állami Nyomda számára.
    A Magyar Királyi Állami Nyomda sokáig az ország legfontosabb nyomdája – „nyomdaintézete” – volt. Alapját a Temesvárott 1851-ben felállított nyomda képezte, amelyet az ottani várbeli dikataszteriális épületben helyeztek el és a bécsi államnyomda gépeivel rendeztek be. A nyomda építkezése során készült el az épület Országház utca mentén csatlakozó északi szárnya, az oldalhomlokzat meglévő architektúrájának folytatásával, az új középtengelyben elhelyezett második kapualjjal. Ugyanekkor a régi épület hátsó szárnyában, az északnyugati sarokban lévő ovális alaprajzú melléklépcsőt lebontva ennek helyére új, háromkarú, eklektikus lépcsőházat építettek. Az igényeknek megfelelően többször átalakították és kibővítették, majd 1890-ben a főépület hátsó udvari szárnyának belső falait és boltozatait kibontották, a nagy szedőtermeket az óriási terhelés miatt Eiffel-féle vasszerkezettel csarnokká alakították (e vasszerkezetek bennmaradtak a felújított épületben). 1931-ben a körülépített klasszicista udvar keleti felét beépítették, majd 1934-ben a Bástya sétány felőli oldalon modern géptermet építettek hozzá. A második világháború alatt az Állami Nyomda épülete is megsérült, a helyreállítást 1949-ben végezték el. (…)
    A Budavári Önkormányzat a volt Állami Nyomda nagy épületének eredeti déli szárnyát az Országos Műemléki Hivatal irányelvei szerint alakította át városházává, meghagyva, sőt visszaépítve az eredeti épületszerkezetet. Az átalakítás megkezdése előtt a volt nyomdaépület pincéjét és falait a Budapesti Történeti Múzeum régészei kutatták át. Az átalakítás az Országos Műemléki Hivatal direktívái szerint zajlott, meghagyva, sőt visszaépítve az Eiffel-féle vasszerkezetet is. Az eredeti állapot hiteles visszaállítása következtében a nagy, a nyomda idején szétbontott részeket visszabontották és az udvart üvegtetővel fedték be. A földszinti részeken az eredeti festéseket az önkormányzat helyreállíttatta és rekonstruáltatta. A városháza szobáinak és terveinek kialakítása Katona Tamás polgármester, Bérczi Antal, Kiszely István és Nagy Gábor Tamás alpolgármesterek elgondolásai szerint készültek el. A műszaki átadás 1998. április 16-án, az ünnepi átadás 1998. április 23-án történt meg. (…)
    Az épület díszítésére a Budavári Önkormányzat a Kiscelli Múzeumból, a Budapest Galériából és a Magyar Nemzeti Galériából szobrokat, domborműveket, mozaikot és olajképeket vett át tartós megőrzésre. Így a városháza egyfajta nemzeti „galériának” is tekinthető, amit érdemes meglátogatni. Az emeleti szobák egy részébe – elsősorban a polgármesteri fogadószobába – Sőtér István irodalomtörténész hagyatékából eredeti, XVII. századi bútorok kerültek.
    (Budavár első polgármestere 1990-től 1993-ig Ligeti Imre volt, őt ugyanennek a választási ciklusnak az utolsó évében Vigh Béla követte. 1994–1998-ig Katona Tamás vezette a kerületet, majd 1998-tól napjainkig Nagy Gábor Tamás a választott polgármester.)

Uhrl Ferenc Becsületesség

    Az aula szobrai. Áthaladva a kapualjon bejutunk az üveggel fedett aulába. A belső udvar eredetileg nyitott volt, a mostani építkezés során fedték be, így jobb a kihasználtsága. A nagy tér két hosszabb oldalát négy neoklasszicista szobor díszíti. Érdekes a hatalmas szobrok eredete.
    Ezek a szobrok eredetileg a Hild József által tervezett pesti Régi Városháza 1842-ben kétemeletesre épített változatának oromattikájából valók; 1844 őszén vagy 1845 tavaszán kerültek oda, ahol az eredetileg tizenegy szoborból álló szobordísz a városi közigazgatás hivatalának igazságos szellemben való működését jelképezte. Az oromattikán a torony tövében, középső helyen külön állványon állott Themisz, az igazság istennője, őt jobbról Pallasz Athéné támogatta bölcsességével a tévedések ellen, balról pedig a phrygiai harcos kivont karddal védte a megfélemlítés ellen. A mellette álló két-két szobor különböző erényeket testesített meg; ezek kerültek a Budavári Önkormányzat városházába, majd két-két szobor allegorikusan foglalkozási ágakat személyesített meg. A Pallasz Athéné szobor mellett jobboldalt a Bauer Mihály készítette „becsületesség”, mellette az ugyancsak Bauer Mihály készítette „közbiztonság”, baloldalt a phrygiai harcos mellett az Uhrl Ferenc által készített „szeretet”, majd mellette az ugyancsak Uhrl Ferenc készítette „igazságosság” szobra áll.
    Egy „kitérőt” még tettek a hatalmas szobrok. A Pesti Régi Városháza 1900-as lebontása után a középtől számított jobb harmadik és negyedik, valamint a bal harmadik és negyedik szobor 1901-ben a Központi Városháza északi, Kammermayer Károly utcai homlokzatának oromattikájára került, ahonnan az épület második világháború utáni restaurálása után a Központi Városháza egyéb szobraival együtt a Kiscelli Múzeum szoborparkjában vártak jobb napokra.
    Az aula négy szobrának magassága talpazattal együtt 2 méter 85 centiméter. A bejárattal szemben – jobboldalon – áll Uhrl Ferenc (1794–1862) olmützi mester Szeretet című lírai hangvételű mészkő szobra. A közjótékonyságot gyakorló felebaráti szeretet anyai alakja figyelemmel fordul egy árva gyermek felé, és térdére támasztott csészéből táplálja. A szobor 1844-ben készült Hild József tervei szerint, először 1884-ben restaurálták, napjainkban pedig Módy Péter egészítette ki és restaurálta a monumentális alkotást. A szobor a Budavári Önkormányzat Népjóléti Közalapítványának szimbóluma. Az alkotás a Kiscelli Múzeum tulajdona, leltári száma K.M.86.3.
    Az aula bejáratával szemben – baloldalt – a feltehetően bécsi Bauer Mihály szobrász (1789–1854) alkotása áll. A mészkőből készült nőalak az Igazságszolgáltatást (a Törvényességet) képviseli. Kesernyés melankóliával néz a messzeségbe, mindkét kezével oszlopra állított bírói fascest fog. Miután a szobrok eredetileg a magasban voltak, a földön állva bizonyos aránytalanságokat mutatnak. Legjobban látszik a Törvényesség-szobor női alakjának nyak- és a fejméretén. A szobor eredeti formájában 1844-ben (1845-ben?) készült a pesti Régi Városházára, majd 1884-ben restaurálták, mielőtt átvitték a Központi Városháza Kammermayer utcai homlokzatának oromattikájára. A második világháború után a Kiscelli Múzeum szoborparkjába került K.M.86.6. leltári számmal. Napjainkban Konkoly György pótolta a hiányzó részeket és restaurálta az alkotást. A szobor a Budavári Önkormányzat Vároltalmazó Közalapítványának szimbóluma.
    Az aula bejáratától jobbra álló szobrot Bauer Mihály bécsi szobrász készítette. A Közbiztonságot jelképező női alak bátor, nyílt tekintetű. Baljával pajzsra támaszkodik, amelyen bűn nyomába száguldó lovas sziluettje látszik, jobbjában bűnmegtorló kardot tart, amit melléhez emel. A mészkőből készült Közbiztonság-szobor 1842–1844 között készült, 1884-ben restaurálták először, amikor átvitték a Központi Városházára. A szobor a Kiscelli Múzeum tulajdona (leltári száma: K.M.86.5.). Mielőtt a Budavári Önkormányzathoz került, 1998-ban Konkoly György szobrász restaurálta. A szobor a Budavári Önkormányzat Közbiztonsági Közalapítványának a szimbóluma.
    A bejárattól balra a becsületesség szimbólumának megtestesítője áll. A vesztális szendeségű fiatal nő szemérmes óvatossággal egy lezárt perselyt – talán lelki tisztaságot jelképező törékeny edényt – tart az ölében a becsületességet allegorizálva. A lírai szobrot Pollack Mihály tervei szerint Uhrl Ferenc olmützi szobrász készítette 1844-ben. Először 1884-ben restaurálták. A szobor a Kiscelli Múzeum tulajdona (leltári száma: K.M.86.4.). Napjainkban Varga Zoltán restaurálta a Becsületesség (a jóság) szobrát. A Budavári Önkormányzatban a Márai Sándor Kulturális Közalapítvány szimbóluma.
    „E négy allegóriaszobor zárt kontúrba fegyelmezett sziluettje, plasztikusan testhez simuló ráncba szedett ruházata és ezzel összehangozó összeszedett lelkiállapot-szerűsége a letűnő neoklasszicizmus jellemző sajátosságai” (Schoen Arnold: A Budapesti Központi Városháza. 1930). Uhrl Ferencnek ismert szobra még a pesti Ferenciek teréről a kőbányai Ligetbe áttelepített Najád-kút, Bauer Mihálynak pedig többek között a Városháza II. számú udvarába került Szent Kristóf-szobra említhető meg.

Iványi-Grünwald Béla IV. Béla hazatér és vizitálja a muhi csata halottait

    Az aula freskói. Az aula két rövid oldalát monumentális festmények díszítik. A bejárattól jobb kéz felé Iványi-Grünwald Bélának (1867–1940) Münchenben, a millenáris kiállításra készített olajképe látható. Méretei: 364×600 centiméter. Az 1896-ban készült kép címe: IV. Béla hazatér és vizitálja a muhi csata halottait.
    A honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepi előkészületei jó előre megindultak. A kormányzat a művészet minden területén jelentős megrendelésekkel igyekezett a millennium megünneplését emlékezetessé tenni. A művészek – a festők – a millennium idején történelmi témára kaptak megbízást. A nagy készülődés láza serkentette Iványi-Grünwald Bélát is. A művészek valamennyien küszködtek a témával, hiszen a hiteles történelmi levegő érzékeltetéséhez szükséges indíték és indulat 1896-ban, a millennium idején már hiányzott. A Műcsarnokban rendezett nagy seregszemlén kiállított történelmi képek leginkább régi sablonok szerint készültek. A kor igénye szerint előnyben részesítették azokat az alkotásokat, amelyek hatalmas méreteik mellett „blickfangos kompozíciót” és anyagszerű részleteket is felsorakoztattak. Utóbbiakból Grünwald képén keveset találunk, ő inkább a tájrészlet valósághű megörökítésére figyelt. (…)
    A IV. Béláról készült festmény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, leltári száma 98.I.T. A festményt a Magyar Nemzeti Galériában őrizték IV. Béla a tatárjárás után címmel, mígnem Kiszely István megtalálta egy másik nagy képpel együtt begöngyölve. A képet 1998-ban Pethő Károly festő-restaurátor hozta rendbe. A kép joggal került a Budavári Önkormányzat városházába, mivel a budai Várat IV. Béla király 1241-ben alapította.
    Az aula bejáratától balra Vágó Pál Budavár ostroma 1849-ben (Budavár bevétele 1849. május 21-én) című olajképe látható. Méretei: 371×600 cm.
    A Budavár ostroma 1849-ben című képe a tömegjelenetek aprólékos kidolgozásával tűnik ki. A háttér ragyogó fényei éles ellentétben állnak a lőporfüstös csatatérrel. Pontos eligazítást ad a csata időpontjára is, hiszen Budavár bevétele 1849. május 21-én volt, amire egy gyönyörű, virágzó orgonabokor utal. A kép jelenleg (FK 1252 leltári szám alatt) a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a Budavári Önkormányzat tartós megőrzésre vette át. A restaurálást Pethő Károly festő 1998-ban végezte el.

    Féldomborművek a Szentháromság-szoborról. Buda város tanácsa az 1691. évi pestisjárvány megszűnte alkalmából határozta el, hogy a mai Szentháromság téren fogadalmi Szentháromság-szoboregyüttest állít fel. A szobor elkészülte sokáig húzódott, úgyhogy alapkőletétele 1700. augusztus 5-én történt meg és leleplezésére csak 1706-ban került sor. Három évvel később – 1709-ben – újabb pestisjárvány tört ki, amelynek alkalmával a városi tanács határozatot hozott egy újabb, az elsőnél nagyobb és díszesebb fogadalmi emlék felállítására. A régi szobrot 1710-ben Óbudára szállították és a mai Zsigmond téren állították fel.
    A későbbi évtizedekben többször felújították a fogadalmi oszlopot. A szoborcsoport 1953. évi restaurálásakor a talpazat három féldomborművét újrafaragták. A szépen tagolt eredeti darabok a Kiscelli Múzeum szoborparkjába kerültek és onnan kerültek át az új városháza épületébe. Módy Péter 1998-ban kiegészítette és restaurálta a féldomborűveket.
    Ahogy bemegyünk a városháza kapuján, jobboldalt látható a 96×128 centiméteres homokkőből készült első dombormű. A pestisjárvány borzalmait eleveníti meg. A dombormű tetején felirat olvasható: Quia Dominus dixit, sufficit (Mert az Úr mondta… – mármint hogy megszűnt a pestis) szöveggel. Jobbra fenn Buda várának és a királyi palotának korabeli képe látható. A féldombormű Kiscelli Múzeum-i leltári száma: KM.86.8.
    Az ügyfélszolgálati iroda bejárattal szemben lévő falán baloldalt a Szentháromság-emlékmű építésének jelenete; homokkőből készült reliefje látható; méretei 97×128 centiméter. A jelenet az akkori budavári Szentháromság teret és az építésben résztvevő polgárokat örökíti meg, korabeli ruháikban. A relief felirata: Communi studio exsurgit (A közös munka serkent), amely szöveg azt fejezi ki, hogy Budavár lakossága közös munkával építette fel a Szentháromság-emlékművet. Fölöttük négy angyal feliratos szalagot tart, a következő szövegekkel: Sanctus fortis, Sanctus immortalis, Sanctus Deus, Miserere Budensium (Szent Erő, Szent Halhatatlanság, Szent Isten könyörülj a budaiakon). A féldombormű Kiscelli Múzeum-i leltári száma: KM.86.6.
    Az ügyfélszolgálati iroda bejáratával szembeni fal jobboldalán egy ugyancsak homokkőből készült 97×128 centiméter nagyságú relief Dávid király könyörgését ábrázolja, amint a pestisjárvány megszűnését kéri. A király előtt megjelenített angyal bűneinek bocsánatát és a döghalál elmúlását szimbolizálja. A relief felirata: Propter paenitentiam, azaz a bűnbánat miatt szüntette meg az Úr a pestisjárványt. A féldombormű Kiscelli Múzeum-i leltári száma: KM.86.7.
    A városvédő. A polgármesteri iroda bejárata fölött az első emeleten korong alakú keret közepéből Pallasz Athéné páncélsisakos feje nyúlik ki. A terrakottából készült féldombormű a Corvin tér 5. számú házból való másolat. Pallasz Athéné görög istennő; nevét Athén városáról kapta, ahol mint a város védelmezőjét, a béke fegyveres őrét tisztelték. A város alapításának és a hozzá kapcsolódó államiságnak a szimbóluma. Személye a rómaiaknál Minerva néven jelenik meg. A monda szerint Zeusz főisten fejéből anya nélkül pattant ki, teljes fegyverzetben. Ő tanította meg a férfiakat hajóépítésre, földművelésre és szántásra, az asszonyokat hasznos kézimunkára, elsősorban szövésre. Az ősi görögök a tudomány és a művészet védasszonyát is Pallasz Athénében tisztelték. Az istennőt általában nyugodt testtartásban állva, fegyveresen, fölemelt dárdával ábrázolták. A város védőjének szimbóluma azért került az új városházába, mert az eredeti, a Szentháromság utca 2-4 szám alatt lévő, volt városháza sarkáról nem volt elhozható. Viszont Pallasz Athénének helye van Budavár városházában. A lándzsát harcra készen tartó Pallasz Athéné ma is régi helyén – a Szentháromság téren –, a régi budavári városháza előtt őrködik; igaz, a lándzsáját sokszor ellopják.