Plamen Dojnov

Kávéköltemények

Párizsi emlék

Kávé, vanília vonja be dúsan, sárgán,
délutáni belső udvarok illatozása,
a közelgő estet hevítő francia brandy,
alélás az aranyló idillnek láttán,
tejszínhab – hórakott tetők sorát melengeti.

Bella Italia

Kávé – kesernyés likőr öleli hévvel, melyet
tejszínhab borít, benn elragadtatás, csoda.
Mi dúl a csészében? Mindenki hallja a tengert,
akárha reneszánsz atlaszát hagyta volna oda.
Forr a napos Adria vize, mint csitítsuk még el?
Illő titkával mandulának, illatoz sötéten.

Rio Grande

Kávé, whisky, méz, tejszín – és mint lüktet
édes-édes szíve a karneválnak.
Arany a barna! Halkan mindent szüntet,
mert komor a hév, öröm pilled, vár csak
a mindenség e titka előtt bennünket.

Amadeus

Kávé, csokoládélikőr és forró csokoládé
merül tejszínhabba mélyen – keble mind mennyi grófnőnek,
sóhajuk szállt el imént és vissza se jöttek ők tán még.
Ha kortyolsz belőle, hallod az egész világét:
csokoládézene ural homályló parkokat részegítően,
pajkos csönd, midőn téged dévaj gyönyörűség tölt el.

Puccini

Kávé és rum – jól van. De a tejszínhegy
között bódító illata kering már a
diólikőrnek… Csábító fanyarul ég mintegy
a finom keverék ott üveg és pára
jó börtönében. Piskóta helyett már, ni,
a kiskanál kottaként kandikál ki.

Rumos kávé

Portorico rummal eszpresszókávé, nézed,
de a korty után narancsló nap ereszkedik alá itt,
és gurul tehozzád, bukfencet hány, szépet,
úgy suttogja néked: Szíved fölött ébreszd föl az arany égkéket!
Hallga, benned a csönd édes ajakot áhít!

Amerikai kávé tejszínnel

Kortyol a csészéből, mely sötétet titkol,
iszik csak, folytatja, mert a tejszín is tudja régtől,
a kávé oly hosszú, amilyen sokáig titkon
a nőre kell várjon, ki mindenképp eljön majd végül.

Szondi György fordításai

Plamen Dojnov (1939) költő, drámaíró, irodalomtörténész. A Kafepoemi című (2003) kötet verseinek megírására budapesti kávéházak ihlették a költőt. A verseskönyv Kávéköltemények címmel ősszel megjelenik a Napkút Kiadónál.