Alekszandar Milanov

Felgolgotázás

Utassy Józsefnek

Otthonodban, mely várad nem lett
magyar–bolgár elegy mondatokban
diskurálunk poharazgatva.
Valahogy a kevert szavak
eszünkig még odaügyeskednek.
Egyszer csak eljutunk a benned lakó
gondolatok tájáig,
a gondolatokig, melyek között te lakol.
Magyar–bolgár hibridjeink
megbicsakolnak, hogy utunkat folytatnák –
akár a lovak, melyek a váratlan
szakadék előtt visszahőkölnek.
Kerülő utakat keresünk
a már bebarangolt tájakon.
Életed tájain haladunk át,
életem tájain haladunk át,
országaink tájain haladunk át,
felgolgotázás csak és felgolgotázás
utunkon és országaink útján…
Új tájakra értünk,
ahová már eljutottunk.

Traktátus a viselkedésről

Sok négykézláb után eljön a nap,
mikor a gyermek megindul majd,
s véget vet szépen babakorának.
Akkor meg visít kékülésig,
vagy tirádákat gagyog a mamának,
pedig
lehet, hogy nem ő az egyetlene,
s hogy körötte forogjon (minden), nem illene.
Amit csak akar, bátran tudtul adja,
szándékénak útját sem állhatja apja,
mit se törődik a környezetével –
szabadágát ízlelgeti éppen.

Bár hidegen hagyják az illemszabályok,
s tépi a könyvet, töri a vázát, amit csak talál ott,
agyondicsérik, csak szépet hall bőven,
és megsimogatni siet mindenki – ő nem.
Mert még nem szolgája ambícióknak,
s ami fő - híján van a pozíciónak.
Mi több, ha szólal, s nem felejti ismét el,
nem saját szavait mondja: csak ismétel.
S visszahallani van-e, ki
szavait nem szereti?
Mert, ugye, csak az okosak szóit
ismétlik az utánzók itt.

Szondi György fordításai

Alekszandar Milanov (1933) költő, szerkesztő, műfordító. Több tucatnyi könyv szerzője. Szkitnik v sztihove (Versekben bujdosó) címmel 2003-ban adta ki válogatott műfordításait a magyar költészetből.