Kjoszeva Szvetla

Megfoghatatlan

… mennyi nap múlik el valósulatlan
… mennyi szó ajkunkra feltolulatlan
… mennyi félénkség verdes a tavaszváró
nedvektől súlyosuló ágakban széjjel.

Valamire mind csak készületlenek vagyunk,
valami mind csak váratlan ér bennünket,
valamit mind csak elmulasztottunk a sietésben,
valami mind csak büntetlen marad.

Megint ez a tavaszi vacogás,
eső, hirtelen napsütések és fáradtság…
… mennyi tél hal meg hótalanul
… mennyi jég a folyókon tolul

Megvárom-e én valaha hőségedet?

* * *

fecskecsőrök
kolompszó
csillogó csiganyom
játszi fények
csípők
esteledés, nap
az alacsony égaljat tartó
esőároszlopok
zöld, kék, arany és ezüstlő
ólomszürke, fekete s hullámzó
közöttük – zabolátlan pillanatok

* * *

Duzzad párnám a gyámoltalanság köveitől,
véremben kis ólomkatonák masíroznak.
Józanságuk engem mérgez.

* * *

Kesernyés naptűz,
hamvadnak a szavak,
aranyvesszők sötétülnek.
Hűlő
kezek parázslanak szét,
hanyatlanak.
Hiányzó esték
szüremkednek,
talp
az alkonyatban
őket nem érte.
Lélek,
mily távoli ekhó,
kései délünkön
lélek
lejt-e tűztáncot…

* * *

parázsdarab
a hamu alatt
amelytől tűz föl
nem lobban már
de ujjad még
megperzselheti
az ősz dőzsölése –
érettség ez
vagy mohó telhetetlenség
a halál előtt

Szondi György fordításai

Kjoszeva Szvetla (1955) Dimitrovgradban született. Történelem és filozófia szakon végzett Szófiában. 1984 óta él Magyarországon. Vodoravno otveszno (Vízszintes függőleges) című bolgár nyelvű verseskötete 1996-ban jelent meg Budapesten. A Haemus című bolgár–magyar kulturális folyóirat főszerkesztője. Klasszikus és kortárs magyar írók és költők avatott tolmácsolója.