Tomaž Šalamun

A batyus gyermek

A sóderben, a kenyér végtelen kakasai alatt,
lakott egy batyus fiúcska. A batyu igen
kedvelte őt. Vasárnaponként kiment. És amikor
eljutott a tigrisszőrű hídig, a cinegék
már aludtak. Vajon lakik itt valaki? kérdezte. Vajon
lakik itt valaki? még egyszer megkérdezte. De
választ nem kapott. Megitta a morzsáit
és a tejet s elgondolkozott. Talán a nap
az ördög fia. Talán az állatok szeretik a
tésztát. Talán Spanyolországban a fákon teremnek
a rabszolgák és a sáskák, akik szívesen versenyeznek
tevéken. Vannak emberek, akik házikó nélkül
halnak meg. És egymaga megnyálazta a tigrisszőröket
és továbbment. Aztán egy oszlophoz érkezett,
ahová a tyúkok voltak bezárva. Ó, legyecskéim,
mondta, hogy vagytok, mert összetévesztette őket.
És az egyik kabátocskán meglilultak a legyecskék és
a tyúkok. A portás adta neki ajándékba. És
a fiúcska ezután már nem aludt a katlanon, hanem
ezen a puha ajándékon.

Kenguru

Furcsán merülsz el kenguru
és ha szalmaszálat nyújtok feléd
csak nedvesen nézel rám

sohasem gondolkoztál el azon
miért nem jutnak a felszínre a tehenek
hanem mindig mint valami kisborjúk
születnek a világra kenguru

marha jól úsztál
ez tény
de születésedtől fogva
valami mindig beárnyékolt
gorgonzolát nem ettél
párnácskáidon hajszálak voltak
és néhány földimogyoró
volt abban ahogyan elfordultál
egyáltalán van-e tudomásod arról
hogy Caravaggio pszichopata volt
hogy könnyekre fakadt ha retkeket látott
de merre van a Krímre vezető út kenguru

cipőket csórtál nekünk
felfordítottad a beccaccint
szeleteket akartál csinálni az időből
de az idő az mindig idő
csakhogy árnyékban van
a megfelelő órában ragad össze kenguru

próbáljuk közösen kimondani: Victor Hugó
Victor Hugó
na na látod hogy megy ez
vajon ezt is ki tudnánk mondani: Esplanade

úgy van ahogy gondoltam
tífuszos éppen nem vagy
de ez semmivel se jobb
furcsán merülsz el kenguru
ha egy traktort dobnék feléd
fogadok hogy azt is meghámoznád és megennéd
de a traktor nem azért van kenguru
a traktor azért van
hogy megpróbálj kijönni a vízből
az almát szokták meghámozni és megenni

vagy talán hívjam a rokonságodat kenguru
vajon egy fél ív özvegye szeretnél lenni
vagy a stílusban van a hatalom kenguru
vagy énekeljek neked valamit
vagy elénekeljem neked
quand un pompier
rencontre un autre pompier

semmit se énekelek neked kenguru
mert ily éneket majd ellenségeid
fognak énekelgetni
mert hát ilyen az ellenség
hogy ilyen énekeket énekel

Lukács Zsolt fordításai

Tomaž Šalamun 1941-ben született Zágrábban. Fiatalkori éveit a tengermelléki Koperben töltötte. 1965-ben, Ljubljanában diplomázott művészettörténelemből, szabad művész. Az OHO multimédiális neoavantgárd csoportosulással a konceptuális és a konkrét költészet kifejlesztésével foglalkozott, az USA-ban pedig megismerkedett a beat-költészettel és a lingvisztikus iskolával és általa ötvözte a dadaizmust, szürrealizmust és a pop-artot.
    A Dél-Amerikában élő indiánok ősi civilizációjával való megismerkedése után lobbanékony (eruptív) költészete egy mélyebb reflexióban, lelkiségben és érzésben nyugodott meg. Versei az elveszettség és az áldozat fájdalmával vannak átjárva, a küzdelmes hűséggel, saját nyilvános másával dialogizálnak; a fiatalabb költőket szólítja meg.
    Formailag tekintve verseit a hagyományos verssorok és versszakok feloldásával átváltottak a szabad versformába – melyek vagy hosszabb, felsorolásszerű láncsorokból állnak vagy rövidebb költői gondolatok –, majd pedig időközönként a klasszikus tercinát, a négy verssorosokat és a szonetteket utánozta.
    Napjaink világköltészetének 10 legbefolyásosabb költői között tartják számon a nevét. Legújabb versesköteteinek a nyelvezetét a legtisztább absztrakcióig radikalizálta, ahová legkönnyebben csak a beavatottak képesek követni, a hagyományos költészet kedvelőit pedig elképeszti a már asszociáció útján is alig egybeilleszthető szavak összekapcsolásával
    A frissessége és a mind ez ideig 35 megjelent verseskötetének a költészethez való kompromisszummentes ragaszkodásával – az utolsó négy ezek közül a Táblák (Table, 2001), Onnét (Od tam, 2003), Arkhilokosszal a Kikládokon (Z Arhilokom po Kikladih, 2004) és Napfogat (Sončni voz) – nagy hatással volt a fiatalabb szlovén és a világ más költőire is, ugyanakkor verseinek számos idegen nyelvű fordítása is nagy visszhangot fejt ki. Magyarul 1993-ban Póker címmel jelent meg tőle versválogatás.