Középkori pajzán költészet
A tizenegyedik század végén, a mai Dél-Franciaország területén kialakult „udvari szerelem” meghódította Nyugat-Európát. A lovag tiszteletteljes hódolattal, áhítatos rajongással tekintett a többnyire társadalmilag is felette álló, az anya-imágó mintájára elképzelt hölgyre. De a lovagok és trubadúrok nemcsak a kastélyok lefüggönyzött szobáiban, a pórnéptől kőfalakkal védett, zárt kertjeiben keresték a szerelmet. Az „út szélén”, a folyóparton különféle társadalmi osztályok (és különféle irodalmi-zenei hagyományok) találkoztak, hanem a költemények szerint itt adott randevút a középkori lovag a pásztorlánykának. Ebben a „nem megfelelő emberekhez” fűződő szerelemben helyet kapott nemcsak a humor, a trágárság, az olykor-olykor plebejus hangvételű társadalmi tematika, hanem a női vágyak is, melyek az udvari költészetben tabunak számítottak.
A középkori obszcén költészetből, ebből a sajátos non-komformista költészetből Bánki Éva, Győrei Zsolt, Jeney Zoltán, Katona Tünde, Ladányi-Túróczy Csilla, Szigeti Csaba összeállításában közlünk egy válogatást.
(Bánki Éva)
Ibér
Martim Soares
A hitvesének, Pero Rodrigues
A hitvesének, Pero Rodrigues,
a hírek ellenére nincs hibája,
és önnek még sok örömet szerez;
ne adjon holmi aljas intrikára!
A múltkor is, mikor meghágtam én,
és élvezett, azt sóhajtja felém,
hogy önnek mily barátja, s hogy imádja.
Az ily hű asszony Istentől való;
ne hagyja, hogy szenvedjen az erény,
inkább vesszen minden rágalmazó!
Hisz esküszik rá, miközben kefél,
és azt mondogatja újra meg újra,
hogy önért mint rajong – akárki kúrja,
akárhányszor is élvez el szegény.
Horváth Viktor fordítása
Lopo dalnok fogta magát
Lopo dalnok fogta magát,
nemesúrnak fújta dalát,
s élvezhette diadalát:
három nyaklevest kapott,
szűkmarkú egy bér ez, nahát!
Szépen kornyikálhatott!
Hidalgónk szűkmarkú nemes,
nincs konyháján több nyakleves?
Mert Lopo, a szerelmetes,
aznap többet nem kapott,
pedig milyen nagy énekes!
Szépen kornyikálhatott!
Ladányi-Túróczy Csilla fordítása
Fernão Dias felől nagy dolgokat
Fernaã Dias felől nagy dolgokat
hallottam, mik felett örvendezem,
hogy oly istenfélő, tetszik nekem,
remeteként szolgálná az Urat,
jól is teszi, ha megteszi, bizony.
Hisz mióta él, soha asszonyon
nem feküdt még, oly jámbor egy alak.
Az üdvösség már az övé marad,
hisz a békét kedveli erősen,
asszonyt nem ölelt még soha bőszen,
s férfiakkal csupa jóakarat,
úgy hízelgi, úgy tiszteli agyon
hölgyeinket, hogy nem éri pofon:
benne vágy irántuk csöpp se fakad.
Oly szerencsés órában született,
hogy könnyű a bűnt elkerülnie,
mert nő nem érdekli semennyire,
noha szerelmes szívű szerfelett.
Hinné-e, ki őt jól nem ismeri,
hogy a kéj semmit sem jelent neki?
Bár a nőkre szemet sose vetett.
Ülhetne vastag várfalak megett,
nem kellene kevésbé félnie,
hogy egy nőnek őt megkísértnie
sikerül: a bűn szemébe nevet,
hisz őt asszony nem érdekelheti,
mégis olybá tűnik, nem hűtheti
vágyát, amely nászi ágyba vezet.
Mivel élte jámbor, kiérdemli
holtában a Beati Oculi,
vagyis a Boldog SzemFenék nevet.
Ladányi-Túróczy Csilla fordítása
Fernando Escalho igen beteg lett
Fernando Escalho igen beteg lett,
tőle éppen az imént jöttem el,
soha még nem láttam ilyen betegnek,
súlyos orrkórjával ágyban hever,
láttam bizony, hogy lógott az az orr,
s nem tudom, van-e gyógymód rá valahol,
ily bajok már sokat hidegre tettek.
„Ilyen orral – ekképp mondta a felcser –
ágyba bújni bizony ellenjavallt.
Nos, don Fernando hallhatta ezerszer:
»Megvetik azt, ki megveti a bajt.«
Ezért mondom, az csak csoda lehet,
hogyha e kórt ép bőrrel ússza meg,
mert orrbetegségre nincs semmilyen szer.
Igen, tudom, ez nem egyszerű nátha,
hogy rút kelés tömi el üregét,
s rossz, ha cserpákját ily nyavalya bántja,
de maga az ok, megmondom, miért:
csak paráználkodik, s csak hentereg,
azért nem gyógyul, és azért beteg!
Ki tudja, orrát milyen lyukba mártja!?”
Jeney Zoltán fordítása