Bíró József

Rémségek kicsiny boltja

    Egy ember olyan-olyan erős volt hogy sziklát morzsolt. Akkor aztán azt mondta a szüleinek hogy elmegy világot látni. A szülei a tarisznyába pogácsát tettek és elbúcsúsztak tőle. A nagyon erős ember meghalotta hírét annak hogy a király lányát elrabolta a retenhetetlen sárkány. Az erős ember elment a király házához. A ház előtt már nagy volt a tömeg. A ház előtt kihirdették hogy aki vissza hozza a lányát azé a lány keze és a birodalma. Az erős ember elment hogy vissza hozza a lányt. Már hetedhét országon is túlvolt amikor a várból fény szűrődött ki. Az erős ember oda ment. A lány akkor öntözgette a virágokat. Az erős ember oda szólt. Kérdezte tőle hogy itthon van e a sárkány. A lány egykicsit megijedt de utána megnyogodot. A retenhetetlen sárkánynak a jötte már mérföldnyire is hallacott. A sárkány előre vágta a baltáját. Az erős ember megfogta és úgy hogy a sárkány minden feje leröpűlt. A lányt meg nagyboldogan az ölébe visszavitte az apjához.
    A király megörűlt és még majig is élnek amíg megnem holtak.
––––––––––––––––––––––––––––
    Volt az öregaszony és anak három lánya. A legnagyobat Katinak hívták a középsőt Rozálnak és a legkissebet pedig Jutkának hívták. A lányokat feleségül akarta adni. Jötek aztán hercegek és urak de nem tudták kiálnia a próbát. Nagyon elszomorodot a lány. De jöt egy daliás legény. Az első próba a vízalól kell kihozni az aranygyürüt. A legény men a partra és pont akkor bukot fel a gyöngy halász. Megkérte hogy hoza ki, fel a gyürüt. A gyöngy halász felhozta a gyürüt és adot neki aranyat. És mostis élnek amig megnem halnak.
––––––––––––––––––––––––––––
    Az öregembernek, annak volt három fia, három lova. Az öregember egyszercsak nagyon megbetegedett és ezt monta : fogjátok a lovakat és menjetek szerencsét probálni én addig meghalok. A három fiu megfogta mindeggyik a maga lovát és a nagyobbik kettő a két paripát vitte el, a lekissebb fiunak csak egy rossz gebe maradt, fogta és vezette előtte nagy nehézkesen beértek egy erdőbe ottan megpihennek el is aludtak. Reggelre a gebe átbaktatott a túlvilágra. Hát a fiu kénytelen egyesegyedül indul tovább egyszer nagyon megéhezet. Talált egy olyan fát amelynek olyan ízű volt a termése mint a kenyérnek. Vett pár darabot leült el kezdett falatozni arra vetődött egy féreg és ezt mondja: Harminc (30) napja nem ettem semmit, adj egy kicsit. Na nem bánom. A fiu odanyujtott a féregnek egy nagy darabot a fa terméséből. Mi után jó ízűen megette adott a fiunak egy csodasípot. A fiu jókedvűn indult tovább. Egyszer a fiu egy faluba ért és ott azt halotta hogy aki jól megnevetteti a királylányt az elis veheti. Ahogy a fiu ezt meghalotta felment a palotába, belefujt a csodasípba, segitségével megnevettette a királylányt és elvette. Még élnek ha megnem haltak.
––––––––––––––––––––––––––––
    A kiráj korában kihirdették, hogy született egy lánya, és az veheti férjül aki kiálja a kard, lovas, és a tör harcokat. Sok jelenkező volt és az egyik a kard vívást kiálta. Ezután jött a lovas. A lovasnál felvette a páncélját és a dárdát. Ekor történt, hogy mindakettő megindult. A gladiátor megsebesült és a földre huppant. Ezt megnyerte. Most pedig egy kocsiverseny következet. Az előtelévők felbámultak és már csak ketten voltak. A másik is felborult, akor már csak ő ment továb. Ezt is megnyerte. Ekor következet a tör vivás. Tör vivásban eltört töre. Megsebesült, de még mindig folytata. Késöb leszúrta a nagy gladiátort. Harmadnap volt a bál. Ott volt a kirájlány és a paraszt ember. Sok volt az ennivaló. Nagy volt a lakodalom. Az emberek sokat ettek. A lakodalom végén nagy volt a mulatás és a vigadalom. A házaspár jólérezte magát. A zenekar eljött és éjfélig játszot. Másnap reggel aludtak el. A szinészek sok pénzt kaptak este a muzsikálásukér. Egyszer találkozott a kirájlannyal az apja. És monta neki, hogy nem nagyon van megelégedve ezzel. És azt is monta, hogy bosszút fog állni. Ezt a lány elfelejtette, hogy ezt monta az apja, és nem árulta el a férjének. Sokszor mentek kirándulni és ott mindig veszélybe lyutottak mert a lány anja mindig csabdát állitott. De mindig kiszabadult. Az apja mérges volt amikor megtudta, hogy nem sikerült. Egyszer aztán ojan csabdát állított, hogy a fiu nem tudott kijönni. Megörült a lány apja, és elkezte keresni a fiut de nem és nem találta. A fiu éhes volt a lány hazament hozott a fiuval enni. A lány nem árulta el az apjának, hol van a fiu.
    A fiu sokáig birta de késöbb rossz volt neki. Mindig ki akart jönni de jobban beragatt és még rosszab volt neki. A lány továbra is hordta az ennivalót. A ferfi későb már jobban érezte magát. Nagyon megörült ennek. Egyszer csak megtalálta az apa a fiut egyböl azt kiabálta, hogy megvan, megvan. Elvitték a várba, és megkorbácsoltaták. Nem nagyon sokáig birta. Meghalt. A felesége önygyilkos lett, és megölte magát.
    A férje mellé oda eltemették. A várbólse éltek sokáig már. A kiráj volt csak hátra, ő is meghalt. Régen elmult ez a történet. Egyszer egy házaspár ásott ott és megtalálta a férfi kezét és véres fejit. Aztán tovább ásott és megtalálta kirájné fejit, a melett pedig az apja fejit. Aztán továb ástak és a ház romjait. Kihivták a sok régészeket, azok továbá még megtalálták a vár romjait, akor kihirdették és akinek itt élt valakije az jelentkezzen, hogy mi történt. Megtudták és járt szájról szájra hogy mi történt.
    Ez a történet megy továb – továb.
    És keresték azokat az embereket akiknek itt élt valakije.
    Egy embert találtak és megtudták hogy mi történt itt.
––––––––––––––––––––––––––––
    A kanibálok megtámatak egy kicsi szigetett. Amikor a csonakok szép csendesen odasuhantak a sziklák mellé akkorés akkor az enberevök diadallüvoltéssel rohantak előre. Nagy harc kezdődöt a szigeten. A kanibálok az örült harcban, legyőszték a sziget lakókat, és az életben maradotakat pedig (elviték) el akartak vinni denagy vihar kezdődöt, a szigeten kellet maradniuk. A vihar közepedte és elsülyendt egy hadihalyó. Az enbereknek idelye volt az élelmiszert és korszerü fegyvereket kivinni a kanibál szigetre. Az enber evök észre vették, hogy enberek vannak a szigetükön. Az otthon maratak vették a fegyverüket és megtámaták a katonákat, de legénység észre vette eszt fegyverüket és leöldösték támadóikat. A harc közben el ült a vihar. A kanibálok a vihar el ülte után indultak a szigetről az enber zsákmánnyal eggyüt indultak haza. Mikor a szigetük elé értek, a katonák észre vették, hogy kanibálok közelednek, fogták a puskájukat és fedezékbe mentek. A csonakok kikötöttek és akkor a lőfegyverek egyszerre dördültek el. A vad enberek fele eldőlt, a többi meg megijedt a dörgő bottól röktön elmenekültek. A fehér enberek újra töltötek. Lőtték.
    A vad enberek meghaltak.
––––––––––––––––––––––––––––
    Először történt ez a világon hogy a vezér abba a börtönbe kerüljön ahonnan olysok embert zárt már be. A börtön alján szalma van mely a rothadás miatt nagyon trágya szagot árasztott ami bántotta a vezér kölnihez szokott orrát, a falon csörgedezett víz mely víz eláztatta a szalmát, ezért a vezér nem ment lefeküdni mert elázik a ruhája és a börtön hűvös levegőjétől sűrűn köhögött. Megengedték hogy elbúcsúzzon fiától és a feleségétől. Utánna kikisérték a térre ahol még tegnap megácsolták a vérpadot. A vérpadon ott ált a hóhér fekete ruhába, csak két vérbe forgó nagy szeme látszott. A vezér így szól a hóhérhoz: Hát nem mersz csuhé nélkül megölni? – és lehajtotta a fejét a tőkére. Tompa puffanás és vezér feje a porba hullt. Dél fele a nép eloszlott a térről. Halála után a nemesség megszavazta a fiát. De ő már ismerettel irányított.
––––––––––––––––––––––––––––
    Élt egy törpe. Nagyon szeretet kertészkedni. Minden meg volt a kertjébe. A termékét elatta embereknek. Nagyon szereték törpét. Minden ember meghivta ebédre. Ez így ment minden évbe. Elhatározta hogy föld körüli útra indul. Másnapra már el is indult. Elköszöntek tölle. A törpe nagyon megszerette a vándorlást. Aztán már az Óriássok földjén talállta magát. Mikor be ért a városba nagyon sok Óriásst látott. Hogy életétt mencse szaladni kezdet Óriássok lábaialatt. Ki is ért a városból. Másnap az Egerek országába ment, az egerek szivesen attak neki inni, enni, fekvöhejet. Az egerek is elpanaszolták neki hogy egy macska úralkodik az egerek felet. Másnap a törpe már végzet macskával. Továbment. Nagyon sok országon ment keresztül még egy nap haza ért. A kertjét kirabolták ugyszintén a házát, a törpe nagyon megharagudot és elkezdet nyomozni. Kitette vele eszt a rossz tréfát. Mindenkire haragudot minden embert megkérdezet. Nem tuttak semmit. A törpe nagyon szomorú volt s akor egy kis varázs egér meg monta a tetest. A szomszégyját csúnyán és nagyon bűnteték.
    Vissza tért a kertészkedéshez.
––––––––––––––––––––––––––––
    Amikor a fényes tűző napon arra gondoltam hogy mire gondoljak a fákra néztem. Bárhol a szaharába a vándor tikadtan ül az csak egy szót szól és máris árnyékba találja magát. Ebbe a percbe úgy éresztem tényleg mintha elindultak volna a fák.
    Úgy éresztem mintha egy fa odacammogot volna hozzám és eltakarta volna az egész napot. És erre gyorsan rá eszméltem hogy milyen rosz lenne.
    És elkezdtem magamba dicsérni a napot. 2 perc mulva felkeltem.
    De azok észre se veték.

    MINDENEK
    VÉGE!