Sütő Csaba András

Halotti beszéd és könyörgés

Latiatuc feleym szumtuchchel, miu wogmuc: pur, pysa es chomow wogmuc.
Menyi milosztben terumteve eleve miu isemucut Balvanyut es odutta uola neki sorot es blazoat. Es odutta ysa mend u foianek. Es meend az udo imigyen az viragos kertben… Es meend az udo es az gyilmilsek num verek el az ehuctol uolow valot. Ge mundoa neki ysa Heon meret num eneyc tobb bab. Isa az ki emdül az züöldségtül, lesz horoguvo puc-puc es orrlikak ranczolasa: szaganac szagaval szenvedül. Hadlaua choltat istentül, ge feledeve. Engede urdung intetuinec es osszekeuerte Iumurdsachot Bur num isaual. (Heon mundoa akkor az mozivaszonnac: „Ez a djerek meg num normalis.”) Es az menuben halalut es gazut evec. Horoguvec isten es szalaitotta vola mend az szentucut az military shopba, az gazuc turchucat hogy migé ne szokosztják vala. Num Heon maganec, ge mend u foianek vetete az maszkut… Es zavara az nyomorultut ez munkas világ beleé, es volow az vermuben szint ugy munkas vilag es mend angelcu es mend szentuc – mundoac num touvab eluiselni ez buzuet – vetevec moguk rohanuast az gyimilcses fahuz, es evec moguk dagadtra, degeszre. Es az gimilsnec ul keserou vola feze (hugy sem kulonb annual en moundoam szerelmes szemermes bratim), hugy mend u foianec turchat mige szokosztja vola. Es meend az nopun es barmelik mas nopun tartottak ugyan az hellyen, es idüövel uimaggac vola az Balvanyut…
…es szoboduchcha vola mend u foiat az Heontul es az babtul. Es az paradisumban az paradisum rotyogva forra vala az fazecban es erett vola az kertekben munyi uruszag bele utja mend az u foianec: az szegin emberek lilki az timnücben. Es mend jouban reszet tevec az, kinek odut hotolm oudania nehez lanczucut, hugy gubbasztas rohassza el beloluvec az atkus ozsonna emlecet. Es uimagguc az Bylagit urot, kinek odutta vola sors re cep tre oudotnia es ketnie, hugy ouggya mend u buzet. Es tiu bennetuc. Clamate ter:

Pecunia est olet, omnibus partibus,
idem pecco, in medium relinquo.
Veni, vidi, WC.

(Sütő Csaba András olvasata szerint)

Újmagyar lábikra-tympanon

Volék Tatán triatlon.
Kerékpárral tekerek.
Utolsoul beesek.

Választ irányomtul –
zsibbadt valagamtul,
nyerges ürümemtül.

Ó én ézes féltekem
– mindjárt kettők beleül –
sirou gazdád teküncsed!
Elherdálta ülöhelyed.

Szemem könyüel árad
Én junhom vereítéktül szárad
Te vérüd nem adtad,
Én junhom püspöki falatja.

Vivát vivátja,
rivásnak rivása!
Keserüen kinzatul
tűktül által veretül.

Uh nekem, en tagom!
Keserou láz készüül!
Szégyenül szépsegged
alkony pir vonja be.

Uszasum, futaszatum
Te ertetek készült,
en juhaim bél bujja
ragadt el ez terczes útra.

Végy két láb engümet,
El innen messzire.
Nem mozduulsz?
Elvárnam te tülled.

Volék Tatán triatlon.
Gyalog inneyt nem megyek.
Labom icraiabul tympanon lett
a nagy verseny igy esett.

(…………pchicha…………)

Fogual huzogatua
füszálat ölelve
igy megyek.

Fegyelmezzetek forgalmat,
ne légyen testem gyalogut;
ámbátor babér küncseivel,
sok malasztjával
győzteseket öleljetek!

2002 körül
(Sütő Csaba András olvasata és értelmezése szerint)