Szegeden már a kiváló tanulói érdeméremmel és oklevéllel befejezett középiskolai tanulmányok során meg a különböző tanulmányi versenyeken elért eredményeim alapján figyeltek fel a matematika, fizika és a nyelvek iránt megnyilvánuló készségeimre. A József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakán folytatva tanulmányaim olyan igényes szellemi és emberi környezetbe kerültem, amely egész habitusom megalapozta. A kötelező egyetemi órák mellett demonstrátorként azokba a tudományos műhelyekbe pillanthattam be, amelyek Kalmár László, Szőkefalvy-Nagy Béla, Rédei László, Budó Zoltán, Horváth János nevéhez fűződtek.
1958-ban, szigorú vizsgáztatás eredményeként, felvételt nyertem Európa első ipari kutatólaboratóriumába (1921), a Bródy Imre Laboratóriumba, amely akkor a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet (HIKI) Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EIVRT) központi telephelyén lévő része volt. Tizenhat éven keresztül, nemritkán napi 10-12 órát dolgozva haladtam előre a ranglétrán, gyakornoktól tudományos igazgatóig, s a szellemi környezetet tekintve ismét szerencsém volt. Olyan világhírű tudósok vezettek be az elmélyült kutatómunkába, mint Szigeti György, Winter Ernő, Millner Tivadar, Valkó Iván Péter, Gombás Pál, Nagy Elemér, Bodó Zalán, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. A Bródy Imre Laboratórium szakterületein a nemzetközi tudományos élet egyik fontos találkozóhelye és a véleménycsere fóruma volt. Rendszeres látogató volt Gábor Dénes és több európai, amerikai professzor, akik figyelemmel kísérték a laboratórium kutatási eredményeit. A magas szintű intézeti élet, szakmai diszkussziók és elsősorban Szigeti György akadémikus laborvezető segítő odafigyelésének eredményeként kisülésfizikai eredményeim alapján 1967-ben kandidátusi, 1971-ben pedig műszaki tudományok doktora címet szereztem.
Tudományos pályafutásom első szakaszában – 1958–1985 között – elért legfontosabb eredményeim a plazmafizikához kapcsolódtak.
Kilenc megadott szabadalmam mellett eredményeim hat tankönyvben és 115 tudományos publikációban tettem közzé, nemzetközileg magasan jegyzett folyóiratokban. Szeminárium vezetésére, vendégprofesszorként számos meghívást kaptam (Greifswald, London, Moszkva, Oxford, Dubna, Culham, Cleveland stb.) Eredményeimre ebben az időszakban 45 külföldi hivatkozást jegyeznek. 1971-től a Tungsram Rt. (a korábbi EIVRT) központi vezetésébe választottak be: műszaki főosztályvezető, majd kutatási és fejlesztési műszaki igazgató lettem. Ezt az időszakot a vállalaton belül a hi-tech fogadására alkalmas tudományos iskolák nevemhez fűződő létrehozása jellemzi: a nemzetközi szinten mértékadó, kisülésfizikai és plazmadiagnosztikai tudományos iskola kialakítása (1965–72), a kisüléses lézerek kutatásának megindítása, kapcsolódó kutatási és fejlesztési iskola létrehozása (1968–82), valamint a hazai optikai vékonyréteg-kutatás, integrált optika megalapozása (1972–80). Az utóbbi két kezdeményezés sikerességét licenc, know-how, eszköz- és berendezésvásárlással, felszerelt laboratóriumok megtervezésével és megvalósításával is támogattam.
1986-tól miniszteri felkérésre kezdtem a robottechnikával foglalkozni, s jelenleg is az irányítástechnikával kapcsolatos kutatásokkal foglalkozom. Ekkor jött létre vezetésemmel a ma is működő Robottechnikai és Automatizálási Központ, amely a fejlesztések, beruházások és a gyártások, majd később az exportértékesítés koordinációját is ellátta.
Tudományos pályafutásom e második időszakában (1986 óta) robotok vezérlési stratégiáinak kidolgozásával foglalkozom. Jelenleg is aktívan közreműködöm a hazai tudományos képzésben és a hazai és nemzetközi tudományos életben. Több doktori iskolának és a MAB informatikai szakbizottságnak vagyok tagja, az MTA Informatikai Bizottságának elnöke.
1965-től oktatva 1986-tól az ELTE TTK, 2000-től a PPKE egyetemi tanára, 1995-től a Stanford University (California) vendégprofesszora vagyok. A nemzetközi tudományos életben az IEEE HS alelnöke (1994–1998), a Robotics and Automation Society tagja, a New York Academy of Sciences választott tagja voltam (1992-től), 1999-ben az IEEE fellow fokozatú tagjává választott. Eddig több mint kilencven nemzetközi konferencián vettem részt, kutatási eredményeim hazai és külföldi szemináriumok keretében is ismertettem (Belgrád, Washington, San José, Palo Alto stb.).
A legfontosabb díjak és kitüntetések: Bródy Imre-díj, Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1967; Pro Mundi Beneficio érdemérem és diploma, Academia Brasileira de Ciencias Humanas, 1975; Two Thousand Man of Achievement kitüntetés és diploma, 1973; a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat aranyérme, 1984; Eötvös Loránd-díj, 1991; 2000 Outstanding People of the 20th Century (Cambridge, UK); 1997, Gábor Dénes-díj, 1997, Ipolyi Arnold-díj, MTA OTKA, 2002.
