Művészi tevékenységemet meghatározó módon befolyásolták a Sárospatakon eltöltött fiatalkori évek. Ott voltam diák 18 éves koromig. Édesapám tanított is mint matematika–fizika szakos tanár. Így már akkor érdekes kérdések merültek fel, mint a véges és végtelen problémája, a kozmosz csodái és így tovább. (Később, ha áttételesen is, azok megjelentek műveimben.)
Pataknak volt még számomra egy fontos szerepe: akkor a várban működött egy alkotóház, ahol az ott dolgozó művészekkel kapcsolatba kerülhettem, a zenészek pedig szép koncerteket adtak, s én már 12-13 évesen megszerettem a komolyzenét. Később ez is fontos tényező volt fejlődésemben. Itt jegyzem meg, hogy műveim javát az itteni szülői házban kialakított galériámban mutatom be, ami mindig itt is marad, és a református egyház kezelésére bízom, neki adományozom (Sárospatak, Rákóczi u. 5.).
Életem másik meghatározója: múzsám, segítőtársam, feleségem: Rosalie. Az ő révén láthattuk azt a sok szépet, amit Európában és messzibb vidékeken felfedeztünk. Ugyancsak köszönet anyósomnak a sok önzetlen segítségért.
2004-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kaptam az államfőtől, a budapesti Operában pedig engem kértek fel Az ember tragédiája című balett díszlet- és jelmeztervezésére. Legutóbbi kiállításom Párizsban volt, a Magyar Intézetben, ez év elején.
