Az érettségi után felvettek az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1958-ban szereztem diplomát.
Szakmai munkámat ügyvédjelöltként kezdtem, azt hiszem, nem kell külön említeni, hogy milyen érdekes időszakban. 1962-ben ügyvédi-jogtanácsosi szakvizsgát tettem, s minthogy már korábban is érdekeltek a társadalmi problémák, 1962-ben a Központi Statisztikai Hivatalba mentem dolgozni. Itt rendkívül érdekes feladatokat kaptam, ugyanis – a demográfiai kutatásokra épülve – számos szociológiai, társadalomstatisztikai és kriminológiai kutatás indult. Fiatal kutatóként kapcsolódtam be a munkába, és szakmai mestereim között olyanokat tudhattam, akik ma már akadémikusok (sajnos egy részük már nem él). Érdeklődésem elsősorban a demográfiai-társadalmi tényezők és a bűnözés szerkezete, dinamikája közötti összefüggések vizsgálatára terjedt ki. Foglalkoztam ezenkívül a statisztikai módszerek kriminológiai alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel. 1972-ben védtem meg kandidátusi értekezésemet, 1976-ban címzetes egyetemi docens, 1990-ben védtem meg akadémiai értekezésemet, 1991 óta címzetes egyetemi tanár vagyok.
Kriminológiai-kriminálstatisztikai kutatásaimban a fiatalkori bűnözés, valamint az erőszakos bűnözés kérdéseit igyekeztem minél részletesebben vizsgálni, de nem kerülhettem el a prognóziskészítés problémáit sem. Más társadalmi jelenségekkel fennálló kapcsolatai miatt a bűnözés területi adatainak alakulásával is több alkalommal foglalkoztam. Ennek keretében más tudományterületek művelőivel együtt publikáltam. A prognóziskészítés során, a bűnözés várható alakulásával a 1980-as évek közepén, tehát a jelenlegi társadalmi feltételektől eltérő körülmények között foglalkoztam. Más szakértőkkel együttműködve tanulmányokat készítettünk, melyeket akkor bizonyos fenntartásokkal fogadtak, túl pesszimistának ítélve az abban foglaltakat. Egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg, hogy a valóság ennél kedvezőtlenebbül alakult, a valós tények ismeretében prognózisunk ma már kifejezetten optimistának mondható.
Az Igazságügyi Minisztériumba 1983. január 1-jén kerültem osztályvezetőként, 1995-től 2002-ig főosztályvezetőként, azóta miniszteri főtanácsadóként dolgozom. (Legalábbis 2005. december 31-ig. A jövőt még nem tudom.)
A minisztériumba kerülve szélesedett kutatásaim eddigi skálája, és kiterjedt az ítélkezési gyakorlat – egyébként sokat vitatott – alakulásának vizsgálatára, valamint az eljárási időtartamok figyelemmel kísérésére. A rendszerváltozást követően külön érdekes szakmai kihívás volt a bekapcsolódás az igazságügyi reform munkálataiba, különösen pedig az ítélőtáblák megalakításával kapcsolatos elemző munkálatok.
A tudományszervezésbe is bekapcsolódtam, így jelenleg is tagja vagyok az MTA demográfiai, statisztikai és jogtudományi bizottságának. A Magyar Kriminológiai Társaság alapító tagjaként mint az igazgatótanács tagja jelenleg is részt veszek a társaság munkájában. A Magyar Statisztikai Társaságon belül elsősorban az igazságügyi statisztika érdekében igyekszem tevékenykedni. E társaságnak két cikluson át alelnöke voltam, jelenleg örökös tagja vagyok. Más tudományos és oktatási szervezetek munkájában is részt veszek, illetőleg részt vettem. Ezek felsorolásától egyszerűbbnek tartom eltekinteni.
Tevékenységemért több szakmai elismerést kaptam, így 1985-ben a Kiváló Munkáért Érmet, 1986-ban Fényes Elek-emlékérmet, 1987-ben a Közbiztonsági Érem arany fokozatát, 1995-ben Deák Ferenc-díjat, 2002-ben Vámbéry Rusztem-emlékérmet.
Az egyetemi oktatásban 1973 óta veszek részt, jelenleg is az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a Károli Gáspár Egyetemen, valamint a Győri Széchenyi István Egyetem Gazdaság- és Jogtudományi Karán. Korábban oktattam a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1993 óta folyamatosan az Országos Statisztikai Tanács tagja vagyok.
Életkoromból adódóan bizonyos megfontoltságot kell tanúsítanom akkor, amikor a jövőre vonatkozó elképzeléseimre gondolok. Kutatásaimat a jövőben az időskorúak bűnözésével kapcsolatos kérdésekre igyekszem koncentrálni. Ennek az az oka, hogy egyrészt a társadalom elöregedése mindenki előtt ismert folyamat, másrészt az elmúlt másfél évtizedben az ötvenéves és idősebb népesség kriminalitási gyakorisága növekedett. Ez minden valószínűség szerint a bűnözés szerkezetének megváltozásához vezet.
