A két világháború közötti utolsó igazi békeévek egyikében születtem Budapesten, a csillagászati tavasz kezdete előtti napon, még éppen a Halak csillagkép jegyében, polgári családban. Édesapám (Vermes László, 1907–1979) postatiszt, majd műszaki-forgalmi igazgató volt a Magyar Postánál, édesanyám (sz. Brezovszky Margit, 1913–1983) a polgári középiskola elvégzése után nőiszabó-mesterlevelet is szerzett, aminek nagy hasznát vette a család a háború utáni nehéz időkben. Felmenőim között mindkét ágon hosszú időre visszamenően kimutatható a magyar és a lengyel nemesi származás, s mivel apai nagyanyám révén német vér is csörgedezik ereinkben, családom tipikus példájának tekinthető annak az integráló erőnek, amely a magyarságban évszázadokon át föllelhető, s amely természetes módon egyesítette és tette magyarrá a Kárpát-medencében érvényesülő különböző külső hatásokat. Famíliámról még annyit, hogy egy testvérem volt (Vermes Imre, 1940–2002), a matematika és ábrázoló geometria professzora, akit élete teljében gyógyíthatatlan betegség vitt el az élők sorából. Feleségemmel (sz. Metz Zsuzsanna, 1939) 1959-ben kötöttünk házasságot, tanítónőként működött és iskolaigazgató-helyettesként vonult nyugdíjba (1996). Egy lányunk (Judit, 1960) és egy fiunk (Csaba, 1963) született, utóbbit szintén gyilkos kór ragadta el körünkből 2004-ben.
A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem (1954), majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szereztem előbb általános mezőgazdasági mérnöki (1959), később öntözéses növénytermesztő szakmérnöki diplomát (1962), és ott is doktoráltam (1970). Az egyetem elvégzése után két évig gyakorlati munkaköröket töltöttem be, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontba kerültem (Vituki, 1961–1982), ahol különösen a mezőgazdasági vízgazdálkodás és a környezetvédelem szempontjából egyaránt fontos kutatási területen dolgoztam: a szennyvizek, a szennyvíziszapok és a hígtrágyák mezőgazdasági hasznosításának kérdéseivel foglalkoztam. Három, irányításommal működő kísérleti telepen (Debrecen, 1961–1971; Pesterzsébet, 1962–72; Kecskemét, 1972–76), valamint két üzemi méretű szennyvízhasznosító rendszerben (Gyula, 1969–90; Kecskemét, 1972–90) végzett sokirányú vizsgálataim eredményét fölhasználva szereztem meg a Magyar Tudományos Akadémián előbb a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (CSc, 1975), majd a tudomány doktora (DSc, 1996) fokozatot, s publikációim nagy része is az említett témaköröket öleli föl. Az igen összetett kutatói, kutatásszervezői feladat hamar ráébresztett arra, hogy milyen fontos a különböző szakterületek összefogása, ezért 1969-ben létrehoztam és 1990-ig vezettem a Szennyvízhasznosítási Kutatók Munkacsoportját, vitukis kutatótársaimmal pedig közös kiadványt állítottunk össze a teammunkáról (1970). Bekapcsolódtam a témámban folyó nemzetközi kutatómunkába és tapasztalatcserébe is, ennek révén számos országban jártam konferenciákon, tanulmányutakon. Publikációs tevékenységem tovább bővült, több mint 15 szakkönyv, tankönyv és egyetemi jegyzet szerzője, illetve társszerzője vagyok, több mint 180 tudományos és szakmai cikkem jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, konferencia-kiadványokban.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre kerültem 1983-ban, itt a kutatás mellett egyre több oktatási feladatot kellett ellátnom, előbb a vízgazdálkodás tantárgy keretében, később a környezetvédelem területén. A vízgazdálkodási és meliorációs tanszéken működtem tudományos tanácsadóként, majd 1988-tól a tanszék vezetőjeként, 1990-től egyetemi docensként és a Mezőgazdaságtudományi Kar dékánhelyetteseként is. Itt dolgoztam ki a hulladékgazdálkodás című tantárgy programját és az agrár-felsőoktatásban használatos tankönyvként a Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás című könyvem anyagát, amelynek első kiadása 1993-ben jelent meg. 1991–93 között a Földművelésügyi Minisztérium oktatási osztályának vezetője voltam, emellett mellékfoglalkozású egyetemi docensként tanítottam a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemen, ahol 1993-ban lettem főfoglalkozású egyetemi tanár. Itt 1994–96 között oktatási rektorhelyettes voltam, 1996–99 között pedig a talajtan és vízgazdálkodás tanszék vezetője. A vízgazdálkodás és a környezetgazdálkodás című főtárgyak, valamint több, a környezetgazdálkodáshoz kapcsolódó melléktárgy oktatását végzem, emellett 1997-ben megszerveztem és azóta is vezetem a környezetgazdálkodási szakirányt a Kertészettudományi Karon. Témacsoport-vezetője vagyok a karon működő doktori iskolának, ahol több PhD hallgató témafelelőseként segítem a doktoranduszok munkáját. Oktató munkám mellett több országos kutatási programban részint vezetőként, részint közreműködőként vettem és veszek részt, közreműködtem számos szakmai konferencia megszervezésében, kezdeményeztem a nemzeti aszálystratégia kidolgozását.
Tagja vagyok a Magyar Tudományos Akadémia és más országos szakmai szervezetek (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, Magyar Hidrológiai Társaság, egyes minisztériumok) több állandó és időszakos tudományos bizottságának, 1964 óta titkári, majd elnöki tisztséget töltök be a Magyar Agrártudományi Egyesület mezőgazdasági vízgazdálkodási szakosztályában. 1993-tól alapítója és elnöke vagyok a Talajtani Társaság Talajszennyezettségi Szakosztályának, vezetőségi tagja a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesületnek. Több nemzetközi szervezetben is tevékenykedem, különösen az ICID (Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség, 1995 óta) és a UNCCD (ENSZ-egyezmény a Sivatagosodás és az Aszály Elleni Küzdelemért, 2002 óta) keretében, utóbbiban a szakértők csoportjának tagjaként.
Szakmai tevékenységem elismeréseként többször részesültem kitüntetésben, a legrangosabbak: Munka Érdemrend bronzfokozata (ET, 1967), Pro Aqua Emlékérem (MHT, 1977), Cserháti Sándor-emlékérem (MAE, 1982), Bogdánffy Ödön-emlékérem (MHT, 1988), ICID Emlékplakett (ICID MNB, 1993), Kvassay Jenő-díj (MTA, 1999), Széchenyi professzori ösztöndíj (OM, 1999–2002).
Szabad időmben szívesen zenélek és zenét hallgatok, szeretek olvasni, kertészkedni, kirándulni és utazni. Legnagyobb örömöm az unokáimmal együtt töltött idő, a velük való játék és foglalkozás, abban reménykedem, hogy még sokáig részem lehet ebben.
