Gaál András
festőművész (Gyergyóditró, Románia, 1936. március 9.)
Erdélyben, Hargita megyében születtem. 1950–54 között a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskolában tanultam, majd 1954–59 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészet-pedagógia szakán végeztem. 1959–1999 között rajztanár voltam Csíkszeredán. Tagja vagyok a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének (a megyei fiók elnöke voltam 1968–1989-ig), majd 2002-től a MAOE tagja vagyok. 2000-ben Magyarországon telepedtem le.
Rajztanár voltam, és büszke vagyok sok volt tanítványomra, akik ma művésztársaim. Rengeteg kiállítást szerveztem Csíkszeredán az egész ország számtalan képzőművésze számára. Az 1974-ben alakult Gyergyószárhegyi Barátság Művésztelepnek – Zöld Lajos újságíróval és Márton Árpád festőművésszel – alapító tagja és harminc éven át művészeti vezetője voltam. Az itt készült festmények, szobrok, grafikák képezik ma Románia egyetlen kortárs képzőművészeti gyűjteményét, melynek a reneszánsz Lázár-kastély ad otthont. De életemet igazán a festészet töltötte ki, ez adta a legfőbb beteljesülésélményt.
Egyéni kiállítások 1964–2005 között: Csíkszeredai Múzeum, Marosvásárhelyi Stúdió-Színház, Sepsiszentgyörgyi Múzeum, Kézdivásárhelyi Múzeum, Székelyudvarhelyi Művelődési Ház, Gyergyóditró, Korunk-Galéria, Kolozsvár, Csíkszeredai Kisgaléria, Gyergyószentmiklósi Múzeum, Balásy-kúria, Kászonaltiz, TIT-Galéria, Debrecen (Márton Árpáddal közös), Vay Ádám múzeum, Vaja, Sopron (Várkerület Galéria és Erdélyi Ház), Bátaszék, Budapest (Gellért Szálló), Hajdúhadház, Chisineu (Moldávia), Hortobágy, Pro Art-Galéria Gyergyószentmiklós, Kriterion-Galéria Csíkszereda, Mosonmagyaróvár, Békéscsaba, Sárvári Múzeum, Szombathelyi Művelődési Ház. Gyűjteményes kiállítások: Csíkszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy (1986), Marosvásárhely (1987), Brassó (1988), Csíkszereda (1996), Győr (2003).
Csoportos kiállítások: Debrecen, Hajdúböszörmény, Tokaj, Budapest, Hortobágy, Hatvan, Győr, Nyíregyháza, Esztergom, Makó, Baja, Szekszárd, Keszthely, Jászberény, Székesfehérvár, Gödöllő, Ajka, Törökbálint, Kaposvár, Kézdivásárhely, Gyergyószárhegy, Marosvásárhely, Kolozsvár, Ungvár, Munkács, Szabadka, Hajdúhadház, Barcelona (Juan Miró rajzbiennálé), New York, Washington D. C., Essen, Stockholm, Eskilstuna, Párizs (Magyar Intézet), Bessans, St. Michel, Hesperange, Mexikó. Tanulmányutaim: Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium, Franciaország, Svájc, Olaszország. Művésztelepek: Hajdúböszörmény, Gyergyószárhegy, Nysa, Hortobágy, Kámjánka, Rezi, St. Michel, Munkács, Vaja, Gyula, Őriszentpéter, Abádszalók, Bucka-Gányo, Pannonhalma, Berekfürdő, Bessans, Hajdúszoboszló, Magyarlápos, Dunaszerdahely, Balatonvilágos, Veránka, Alsóörs, Törökbálint, Szentendre, Budapest, Kecel.
Monumentális munkák: Cantata Profana – kerámiamozaik a csíkszeredai Municipiumi Művelődési Házban (közös munka), színes mozaik a gyergyószentmikósi Szakszervezeti Művelődési Ház homlokzatán (közös munka), katolikus templom vitrói Tusnádfürdőn (közös munka), Kodály örök (pannó Hajdúhadházon), Debrecen poétái (pannó az Aranybika Szállóban), Nagyjaink és Szent István intelmei (mindkettő Hajdúhadházon). Díjak: Káplár Miklós-díj (1972 és 1973), Pro Urbe Csíkszereda (1996), Boromisza Tibor-emlékérem, Szárhegyi Alkotótáborért emlékérem, Vízfestők Társasága-díj Hatvanban, EMKE Szolnay Sándor-díj (1999), Tőkés Sándor-nívódíj, (2001), Cívis Nemzetközi Művésztelep nívódíja (2002), Életműdíj, Hargita Megyéért Díj (2003). Műveim megtalálhatók erdélyi múzeumokban és számos köz- és magángyűjteményben Erdélyben, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Kanadában, Izraelben, USA-ban, Ukrajnában, Svédországban, Svájcban, Hollandiában, Japánban, Franciaországban, Szlovákiában. 2004-ben állandó galéria nyílt Gyergyóditróban a szülőfalumnak adományozott húsz munkából.
Ars poeticám: szeretem és szenvedéllyel járom a természetet, képeim nagy részén ezek az élmények jelennek meg, nem fizikai valóságukban, hanem egy-egy táj hangulati eleme villan meg. Az ég és a föld feszített ívei között játszom a ritmusok és harmóniák bennem visszhangzó rezzenéseivel. Szeretem az embert, az arcok barázdáit, a szemekből sugárzó emlékekkel kacérkodom, miközben portrét festek.