Amikor 2003-ban, 67 évesen nyugdíjba mentem, 52 évi munkaviszonyt ismert el a Nyugdíjfolyósító Intézet. A sok évet gyakorlatilag két munkahelyen, a gumiiparban és a műanyag-feldolgozó vállalatnál, részben vezető beosztásban töltöttem el. Tíz évig főmérnök, huszonöt évig vezérigazgató voltam. A tisztességet, a munka becsületét asztalos apámtól tanultam. Hároméves voltam, amikor elvált, nővéremmel együtt magánál tartott. A háborút szívbetegsége miatt megúszta, és pár év múlva újra megnősült. Összesen négy gyerek és a háztartást vezető anyánk eltartásáról kellett gondoskodnia, szerényen éltünk. Apám örökké dolgozott. Kapcsolatunk szoros volt, nagyon szerettük egymást.
Az általános iskola elvégzése után testvéreimhez hasonlóan szakmát tanulni adtak. Úgy emlékszem, ez hidegen hagyott. Igazán a pingpong érdekelt, akkoriban Farkas Gizi volt a világsztár, és én őt szerettem volna utánozni. Ipari tanuló lettem a Gumigyár szakmunkásiskolájában, majd a Taurus jogelődjénél, a Ruggyanta árugyárban kezdtem dolgozni Az üzemből hamar felkerültem a gyár laboratóriumába, ezután a Gumiipari Kutató Intézetbe helyeztek, szakmunkásnak. Hamar rádöbbentem arra, hogy a tudásom csekély, a lényeget, az összefüggéseket nem ismerem. Kérdéseim özönétől menekülve iskolába tanácsoltak. Az esti tagozatra tizennyolc évtől vettek fel, szükség volt az intézet igazgatójának, dr. Bruckner Zoltánnak az aktív támogatására. 1952-ben az esti tagozat hallgatója lettem. Reggel dolgoztam, délután időnként pingpongoztam, és este technikumba jártam. A tanuláshoz inspirációt jelentett az, hogy álmaim hercege egy okos, csinos mérnök képében a kutatóintézetbe jött dolgozni. Rövid idő után össze is kötöttük sorsunkat.
1956-ban érettségiztem. Rögtön felvételizni akartam a műegyetemre, ahol megismétlődött a korom miatti elutasítás Az estin 22 év volt a korhatár. Korkedvezmény megadását kérvényeztem, és szigorú urak kérdéseire felelve, megkaptam az engedélyt. 1956 őszén, abban a varázslatos időszakban kezdtem el az egyetemet. Hat éven át reggel héttől dolgoztam fél négyig, öttől kilencig volt az egyetemi elfoglaltság. Élménydús, életünket máig elkísérő barátságok megalapozásának időszaka volt. Arra nem emlékszem, hogy túlzottan fárasztó lett volna. 1962-ben „ jó” eredménnyel végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. Még abban az évben gyönyörű fiam, majd három év múlva szintén gyönyörű kislányom született. Újabb három év után, tizenöt év boldog házasságot magunk mögött hagyva, elváltunk. A gyerekek nálam maradtak. Törekedtem arra, hogy olyan jó szülő legyek, mint amilyen nekem volt az apám. Szoros kötődésük ma is fontos számomra. 1973–77 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem gazdasági szakosítójának hallgatója voltam. Doktori dolgozatom kísérleteit a Palma Gumigyárban végeztem, a makromolekulák kémiájából vizsgáztam, 1982-ben műszaki doktorrá avattak.
Szakmai pályafutásom a Gumiipari Kutató Intézetből, rövid kitérő után a Palma Gumigyárban folytatódott, ahová 1958-ban a pinpongcsapatuk erősítése céljából vettek fel. Eleinte a munkaügyi osztályon normás voltam. Rövid idő után a minőségellenőrzés helyettes vezetője, majd a vezetője lettem. Pár évig még Fehér Baba néven játszottam az MB/I-be került Palma-csapatban. A technológuscsoport vezetője 1961-ben lettem. Egy kb. húszfős, főleg mérnökökből álló csapat munkájában részt venni, az alkotáshoz nélkülözhetetlen jó légkört biztosítani szép feladat volt. Bőven kaptunk kritikát, ha nem lett jó a termék vagy a technológia, de igaz örömet jelentett, ha elgondolásunk valóra vált. 1968-tól, tíz éven át, a gyár műszaki vezetője, főmérnöke voltam. A Palma Gumigyár időközben az Országos Gumiipari Vállalat, későbbi nevén a Taurus egyik gyára lett. Hálás vagyok a Taurus akkori vezérigazgatójának, dr. Horváth Lászlónak bizalmáért, azért, hogy nő létemre és fiatal korom ellenére rám bízta a főmérnöki feladatokat. A Taurus hét gyárából háromban a főmérnök nő volt, más cégnél ilyen nem fordult elő. Horváth szigorú, igényes, bölcs vezető volt. Munkám során igyekeztem megfelelni bizalmának. Kezdetben a gyár jellegzetes terméke a „palma sarok” volt, és akkor kezdődött meg a felfújható gumimatrac gyártása. A kiváló minőség és a tetszetős kivitel révén a Palma matrac a szakma elismerését vívta ki, a rohamos igénynövekedés intenzív termék- és technológiafejlesztéssel járt. A termékek 95 százaléka exportra, 90 százaléka dollárelszámolású piacra került, a gyár neve Campingárugyárra változott. A Palma matrac Amerika, Kanada, Svájc legrangosabb sportáruházaiban megtalálható volt. A kapacitás további bővítéséhez Nyíregyházán új üzem épült. A mi kollektívánk jelentős feladatot kapott az új gyárak, üzemek létesítésekor, új termékek fejlesztésekor.
1978-ban kértek fel a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalat vezetésére. Abban az időben fejezték be a nagy műanyagalapanyag-gyárak, a BVK, a TVK bővítését. Várható volt a feldolgozóipar fejlesztése is. Arra, hogy a megbízást elvállaltam, leginkább a kíváncsiságom vezetett, és valószínűleg szerettem volna teljesen a magam ura lenni. A három telephellyel rendelkező, gyenge állapotban lévő gyárnál szisztematikus, kemény munkával, a termékszerkezet, a szervezeti és a működési rend felülvizsgálatával, majd a stratégiai célok összefoglalásával és következetes megvalósításával rohamos, látványos előrehaladást lehetett elérni. A nyolcvanas évek elején már lehetővé vált külföldi tőke bevonásával vegyesvállalat létesítése, így jött létre 1984-ben az első magyar–japán vállalat a Polifoam Kft. Világbanki hitel felvételével megnyílt a lehetőség a termékszerkezet és a vezetési-információs rendszer korszerűsítésére. Így az akkor már Pannonplast nevet viselő társaságunk hét pályázattal, összesen tizenötmillió dollár hitelt tudott felvenni. Ezáltal a stratégiai termékek, a gyártástechnológiák és az információs rendszer megújult. Az új termékek, üzemek és gyárak száma évről évre bővült, árbevételünk és a foglalkoztatottak létszáma növekedett. Hiteleinket, köztük a világbanki hitelcsomagot maradéktalanul, határidőre visszafizettük. A hatalom, a felettes szervek hagytak haladni bennünket, sokan támogatták, segítették céljaink elérését.
1991-ben részvénytársasággá alakultunk át. A további fejlesztések céljával részvényeinket az elsők között tőzsdére vittük. A kétszeri tőkeemelés bevétele a további fejlesztéseket biztosította. A részvényeink 80 százaléka több külföldi intézményi befektető, nyugdíjalap tulajdonába került. A részvényesek és az elemzők igényeinek teljesítése új kihívás volt. Arra törekedtünk, hogy a minőség, a versenyképes ár alapján piacvezetők legyünk és folyamatosan növekedni tudjunk. Munkánk eredménye szemmellátható, kézzelfogható volt, az elemzők elismerését, a részvényesek megelégedését jól érzékeltük. Folyamatosan növekedve 2001 végére a stratégiai holding szervezeti formában működő Pannonplast Rt.-nek 18 önálló vállalata volt, melyből kettő Romániában, egy Ukrajnában termelt. Egy-egy vállalat létrehozása, eredményes működésének biztosítása sok munkával járt. A foglalkoztatottak létszáma elérte a 2500 főt. Az árbevétel meghaladta a 32 milliárd forintot, melynek harminc százaléka külföldi értékesítés volt. A működés nyeresége 1,9 milliárd Ft, a saját tőke 18 milliárd Ft volt. Értékeink elérték az élenjáró nemzetközi vállalatok eredményét.
2002-ben a Pannonplast Rt. története fordulatot vett, amihez hozzájárult az is, hogy ismertté vált nyugdíjba vonulási szándékom. A társaság vezetésének átvételére, a részvénytöbbség megszerzésére többen törtettek. A Pevdí és a Britton összehangolt részvénytulajdon szerzése miatt a pénzügyi felügyelet, a PSZÁF vizsgálatát kértem, ezzel végül is a K & H brókerbotrány elindítójává váltam. Írom a Pannonplast történetét, és reménykedem egy elfogadható befejezés létrejöttébe.
