magolcsay nagy gábor

(pocsolyák tenyerén)

pocsolyák tenyerén nyöszörögnek az árvák
az eső még meleg
mint a leányanyákban térdelő bűntudat
de már fejembe cintányéroz a pávaszemű ősz
a híres zeneszerző mogyorófája
szálkásan tartja a világot
aztán egy pillanatra megtorpan az evolúció
és eljön az utolsó kézfogás

beszédhasadás és reinkarnáció

talán a relációk a boldogság alkatrészei
talán a bűntudat
esélyt keresek és feloldozást hiába
fejem alól hazaindul a nyár
és még imádkozni sem tudok