Balázs Géza


A borivó tízparancsolata



    Bevezetés. A felirat – közszemlére tett szöveg, funkcionális- vagy „díszszöveg”. Különösen az utóbbi másodlagos (írásbeli), valamint ehhez társulva tipográfiai-művészeti jellegénél fogva kulturálisan kiemeli, hangsúlyozza mondanivalóját, esztétikai üzenetet hordoz, a társalgási-társadalmi diszkurzus részévé válik.
    A feliratokról, feliratirodalomról szóló írásantropológiai összefoglalómban (Balázs, 2000) meghatároztam a feliratot mint műfajt, bemutattam a feliratkészítés kiváltó okait, a feliratok jellemzőit, alkalmazásuk, használatuk szabályszerűségeit, különösségeit. A következő felirattípusokat tárgyaltam részletesebben:
    – templomfelirat
    – csárda- és kocsmafelirat
    – épületfelirat
    – táblák, információs feliratok
    – butellafelirat
    – szerelmi és egyéb ajándéktárgyak (emléktárgyak) feliratai
    – falvédőfelirat
    – borítékvers, levélvers
    – sírfelirat, tréfás sírfelirat
    – ruhafelirat
    – jelvényfelirat
    – járműfelirat, rendszámtábla-szöveg
    – jelszó(felirat)
    Természetesen a felirattípusok száma még tetszés szerint szaporítható a hordozóközeg, környezet, tematika stb. alapján.

    A borivó tízparancsolata. A magyar borkultúrában közismert a borivó-tízparancsolat, amelyet több szakkönyv is idéz, azonkívül borospincékben, jobb kocsmákban bekeretezett feliratként teszik közszemlére, illetve prospektus (nyomtatvány) formájában is terjesztik.
    A különböző témákban összegyűjtött, felsorakoztatott szabályokat, utasításokat némiképpen a számmisztika alapján sorolják hat-tizenkét pontba; vagy éppen, mint jelen esetünkben, bibliai mintára tízparancsolatba. A föltehetőleg régóta – nyilvánvalóan a felvilágosodás és a reformkori mezőgazdasági oktatás föllendülése óta – terjesztett borivó-tízparancsolat, mint említettem, több változatban él. Ezek közül most hármat mutatok be: egy „alapszövegnek” is tekinthetőt Fornády (Fuchs) Elemér könyvéből, valamint egy mai prospektust és egy bekeretezett kézírásos borpincefeliratot.

    Első változat: Fornády (Fuchs) Elemér: A borkezelés mestersége című művéből (rácz, 1999)

     1. Bort soha se igyál éhgyomorra!
2. Bor előtt ne egyél édes ételeket!
3. Légy figyelemmel a bor megfelelő hőmérsékletére! Legmegfelelőbb a 9-11°C-os természetes pincehőmérséklet, a vörösbornál szobahőmérséklet: 16-20°C.
4. Ügyelj a palackos bor helyes felbontására! Utána tiszta kendővel töröld meg a palack nyílását!
5. Bort mindig lassan igyál!
6. Apró kortyokban élvezd a bort!
7. Nemes fajbort ne keverj vízzel!
8. Tarts mértéket a borivásban!
9. Jobban ízlik a bor, ha eszel közben valamit!
10. Amikor egy pohár magyar bort veszel a kezedbe, hogy fehér abrosz mellett jókedvbe álmodd magad, gondolj arra egy pillanatig, mennyi fáradságos, verejtékes munka van eben a pohárnyi borban, és hogy minden elfogyasztott fürt szőlő vagy pohárka bor a szőlőművelő munkásnép számára egy-egy darab kenyér.

    Második változat (Alascavin Rt. Hungary, prospektus, Szekszárd, é. n.)

     1. Bort sohase igyál éhgyomorra!
2. Borivás előtt ne egyél édes ételeket!
3. Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!
4. Bort mindig megfontoltan, lassan igyál!
5. Apró kortyokban élvezd a bor zamatát!
6. A nemes borokat csak tisztán igyad!
7. Tarts mértéket a borivásban!
8. Jobban ízlik a bort, ha közben eszel is.
9. Szeresd, de légy erősebb a bornál!
10. Borivás közben gondolj arra, mennyi verejtékes, nehéz munka van egy pohárnyi magyar borban.

    Harmadik változat (A borivóhoz, Őriszentpéter, kézzel írt, papirusztekercset utánzó szöveg, 1993. A szerző felvétele.)

     1. Bort sohase igyál éhgyomorra
2. Borivás előtt ne egyél édes ételeket
3. Ügyelj a borfajták hőmérsékletére
4. Bort mindig megfontoltan, lassan igyál
5. Apró kortyokban élvezd a bort, zamatát
6. A nemes borokat csak tisztán igyad
7. Tarts mértéket a borivásban
8. Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is
9. Szeresd, de légy erősebb a bornál
10. Borivás közben gondolj arra: mennyi verejtékes munka van egy pohár magyar borban!

    Mindhárom szöveg megegyezik abban, hogy „tízparancsolat”, vagyis 10 szabályból, pontból áll. A harmadik azonban nem viseli a tízparancsolat címet, műfajmegnevezést. Az alapszövegnek tekintett tízparancsolat hosszabb, a másik kettő a feliratszerűség követelményeinek jobban megfelelően rövidebb, tömörebb. Az alapszöveg lehetőségeiből adódóan jóval bővebben fejti ki a 3. és a 10. szabályt. Az egyszerűsödés, rövidülés morfológiailag-szintaktikailag általában nem ragadható meg, talán csak egy helyesírási változatban: sohase – soha se, a kézzel írt változat 5. pontja egyébként egy bonyolultabb (de jól megoldott) helyesírási, szintaktikai szerkezet: élvezd a bor zamatát – élvezd a bort, zamatát. Vagyis az első változatban tárgy szerepű mondatrészből a második változatban értelmező jelző lett.
    Az 1–3. pont ettől függetlenül hasonló tematika szerint halad. Ez a 4. pontnál megbomlik, „elcsúszik”. A 4. pont eltér az alapszövegben és a származtatott szövegekben: az alapszöveg a bor felbontásával, míg a származtatott szövegek a megfontolt lassú ivással kapcsolatos tanácsot fogalmaznak meg. Az alapszöveg a 6. pontban szól az apró kortyokban való ivásról, míg erről a származott szövegek az 5-5. helyen tesznek említést.
    Az alapszövegben a bor keverésének helytelenségére a 7., míg a másik kettőben a 6.-6. szabály figyelmeztet. Ugyanez az „elcsúszás” figyelhető meg a mértékletesség és az evés tekintetében: a 8. szabály áll párhuzamban a 7.-7. szabállyal, a 9. a 8.-8.-kal. A származtatott szövegeknél a 9. szabály új, ez tehát tartalmi többlet az alapszöveghez képest:
    Szeresd, de légy erősebb a bornál.
    Ez egyébként a mértékletességet már korábban (az alapszöveg 7., a származtatott szöveg 7.-7. pontjában) megfogalmazott szabály újrafogalmazása, azt is mondhatjuk részben tautológiája (fölösleges ismétlése). Tautológia egyébként már korábban is megfigyelhető: egyaránt a lassú, kortyonkénti (és implicit mértékletes) ivásra buzdít az alapszöveg 5-6. a származtatott szöveg 4-5. pontja. Elmondható tehát, hogy már eredetileg is volt ismétlés, variálás a bor tízparancsolatában, amely a származtatott szövegek esetében tovább nőtt: ezekben már két-két szabálypont tautologikus. Úgy is vélhetjük, a tautológiára azért volt szükség, hogy tisztességes számmisztikához illően meglegyen a tízparancsolatban a tíz parancsolat.
    A 10. pont a tízparancsolatok szociális üzenete. Fontos tartalmi elem továbbá az is, hogy az alapszöveg ezt tovább erősíti-árnyalja („minden elfogyasztott fürt szőlő vagy pohárka bor a szőlőművelő munkásnép számára egy-egy darab kenyér”), a származtatott szövegek ezt kihagyják, viszont megjelenik a bor magyar jelzője hangsúlyozva a borkultúra nemzeti elkötelezettségét.
    Az írásjelhasználatban uralkodik a felhívó szövegek írásjele: a felkiáltójel. Az írásjelek a könyvformában a helyükön vannak, a nyomtatványban két helyen már nincs felkiáltójel – igaz, ezek a pontok felszólítás helyett egyszerű tanácsként is felfoghatók. A kézírásos formában elmaradtak a mondatvégi írásjelek, csak az utolsó után szerepel felkiáltójel – mintha az összes parancsolat egyetlen mondat volna.
    Ez a tízparancsolat didaktikus szabálypontokban, azonban alapvető imperatívuszként a kulturált borfogyasztás alapelveit rögzíti. Nyilvánosságra, közzétételre szánt szöveg, ezért terjesztik, függesztik ki ebben a feliratkommunikációs formában.

    Egyéb boros feliratműfajok. Érthetően a falvédőkön, amelyek a házasság, háztartás, család alapvető imperatívuszait fogalmazzák meg (többnyire az asszony szemszögéből), ugyancsak megjelennek a borral kapcsolatos szólások, (szálló)igék (Kovács 1987. nyomán):


Az asztal tarka barka / Rajta jó kadarka
Bort, búzát, békességet / Csinos, dolgos feleséget
Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna
Ha jó a bor, s jó az étel / A vendég sem szalad el
Jó ebéd, jó borocska, megelégedett az uracska


    Alkalmi versek hamar válthatnak feliratversekké, pl.:


Oportó, nemes kadarka
kiváló két vörös fajta.
Móri hegyek ezerjója
sok víg nóta hordozója.


(Marton Dénes,
idézi: Rácz, 1997. 144.)


    De nemcsak alkalmi versek, hanem a magas költészetbe sorolható híres versek, illetve azok emlékezetes sorai is könnyen feliratokká válnak. Vörösmarty Mihály Fóti dalát valóságos legendárium övezi (hogy valóban Fóton írta-e nagy hatású versét; de állítólag már készen hozta magával Fáy András szüretére). Kevesen tudják, hogy Vörösmarty Fóti dala részben folklorizálódott is, mert megzenésítették, s Vörösmarty, illetve a dalszerző nevének megemlítése nélkül terjesztették. Így bukkantam rá a 150 bordal (Bornemiszsza, é. n.) című kötetben – a tartalomjegyzékben Fölfelé megy borban a gyöngy címmel, míg a megadott helyen (a 105. oldalon) Fóti dal címmel.
    Eddig csak sejtettük, de most már pontos adataink is vannak arra, hogy a bor, a bordal mennyire fontos a magyar költészetben. A magyar líra 50 klasszikusának összes versét tartalmazó CD-n (Verstár ’98) a keresőprogram a borral kapcsolatos kifejezések számát ekképp határozza meg:

     szó előfordulás (találat) száma
bor (összes szóalakban) 4775
bor (alapalakban) 582
bordal 6*

    összehasonlító adat:

     szó előfordulás (találat) száma
pálinka (összes szóalakban) 11

    A bor „magas” irodalma mellett az ún. alkalmazott vagy alkalmi költészet ennél jóval nagyobb mennyiségben termi az alapalanyagot a borról szóló feliratirodalomhoz. Ide tartoznak a lakodalmas szokások közül a borköszöntő vőfélyversek. Pl.:


Mikor Noé apánk Isten parancsára
A vízözön előtt futott a bárkába,
Minden állatfajtából, növényből egyet vitt,
Hogy ne nélkülözzön a víz után semmit.
Ám a legbölcsebben mégis csak azt tette,
Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette.
Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,
Amelyből erőnket, kedvünket szerezzük.
Rajta tehát, urak, töltsünk a pohárba,
Igyunk Noé apánk emlékére máma!
Hogy szőlőt termesztett, legyen érte hála,
Neki köszönhető szívünk vidámsága. Ámen.


(Király, 1997. 80.)


Nagy Ivó az én becsületes nevem,
A bort én szeretem.
Szent Borbála napján pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A bort csap alul itta mind a kettő.
Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,
Sírjában mindkettő rögtön megfordulna.
Egészségünkre!


(Király, 1997. 84.)


    Befejezésül egy olyan vőfélyvers, amelynek hangulata kissé a tízparancsolatra emlékeztet – természetesen „lakodalmi” hangszerelésben:


Borból a fehérnép keveset fogyasszon,
Mert nincs rútabb látvány, mint a részeg asszony!
Egyszer láttam egyet, de meg is utáltam,
Még ha rágondolok, borsózik a hátam!


(Király, 1997. 81.)



Irodalom

Balázs Géza: A feliratozás. 823–850. In: Balázs Géza és mások szerk.: Folklorisztika 2000-ben. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára, I–II. ELTE BTK, Budapest, 2000
Bornemiszsza Yvó: 150 bordal, é. n.. Összegyűjtötte és két hangra alkalmazta: ~. Kókai Lajos kiadása, Budapest (1888)
Király Lajos: Vőfélyversek a somogyi lakodalomban. Somogy Megyei Honismereti Egyesület, Kaposvár, 1997
Kovács Ákos (szerk.): Feliratok falvédők. Corvina, Budapest, 1987
rácz: Magyar borkultúra. Tízparancsolat és egy kis történelem. Magyar Nemzet, 1999. szeptember 11. 22.
Rácz János: Kétszáz magyar szőlőnév. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1997 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 208.)
Verstár ’98. – a magyar líra klasszikusai – félszáz költő összes verse. Teljes szövegű keresés ötven költő mintegy tízezer versében. CD ROM, Arcanum Adatbázis