Gyárfás Endre

A nyerő nap: tizenharmadika

    Január 13. Kedves Naplóm! Örömmel közlöm Veled, hogy majd szétvet a boldogság. Nyertem! Mindig tudtam, hogy tizenharmadika az én szerencsés napom. Félmillió üti a markomat. A hazai és külföldi vegyes tulajdonú cég, amely az örömhírt levélben hozta tudomásomra, garantálja, hogy az összeget két héten belül megkapom. Csak a bélyegzőt kell kivágnom levelük fejlécéből, ráragasztanom egy cerkófmajmot ábrázoló képeslapra, és elküldeném a megadott címre. Így szerzek jogot arra, hogy bejegyezzen a KUKSI. Ez rövidítés: Kizárólag Úriasszonyoknak Kedvező Sorsolások Irodája. Ja, a képeslapot csakis vanádiumbetétes vadonatúj tollal szabad megcímeznem.
    Január 22. Hurrá! A félmillióm már az ajtón kopogtat. Csak ikszelnem kell, három árucikket egy megrendelőlapon, és postai úton átutalnom a vételárat. De hát amúgy is szükségem van arra a foszforeszkáló műmárvány szentjánosbogárra, melynek fényénél éjszaka is megtalálom a szétnyitható fakutya-vihogtatót. Ami persze nem működik a zabhegyező alakú mini áramfejlesztő nélkül.
    Február 13. Már megint tizenharmadika! Ugye, te is örülsz, Naplóm, hogy ismét nagy szerencse ért engem? Kivehettem a bankból a megtakarított pénzemet, és feladhattam a KUKSI bankszámlájára. Ha ezt nem teszem meg, képtelenek kitölteni nevemre a Rolls Royce gépkocsi forgalmi engedélyét. Ja, el is felejtettem beléd írni, Kedves Naplóm, hogy a félmillió ígérgetése csupán trükk volt. Legutóbbi levelükben azt írták, hogy valójában a Rolls Royce jár nekem. Miután átvettem, benzinre, extrákra, üléshuzatcserére adják az a félmilkót. Nem baj, akkor is jól jön.
    Március 13. Nemzetiszín szalaggal és EU-jelvénnyel díszített csomagocskát hozott a posta. Padlizsánszínű merített papír volt benne, gót betűs, idegen szöveggel. Mielőtt aláírásommal visszaküldtem, szótár segítségével sikerült kiderítenem, hogy lakásomban hét finom úriembernek kell szállást biztosítanom. De csak arra az időre, amíg a Rolls irataiból valamennyit rám ruháznak. Ruháznak, az biztos, a szótár egyértelműen állítja. Csak az igekötőt illetően ajánl alternatívát: rám- vagy meg-.
    Április 13. A fiatalemberek már egy hete itt laknak. Nagyon rendesek. Nappal alszanak, ezért nem szabad tévéznem. Esténként azonban üzleti útjaikra távoznak. Amint megfigyeltem, cerkófmajmot ábrázoló képeslapokkal és vanádium tollbetétekkel kereskednek. Mű-szentjánosbogár, fakutya-vihogtató és zabhegyezős áramfejlesztő mintakollekciójukat egyelőre a spájzomban tartják. Az üvegeim helyén. Azokra úgysincs szükség, mert már kiették belőlük a befőttet.
    Május 13. Ne haragudj, Kedves Naplóm, hogy itt, a kapu alatt, a lépcsőház félhomályában körmölök beléd, a házmesterné macskájának társaságában! Lakóim ugyanis kitessékeltek a lakásomból. Amikor emiatt kérdőre vontam őket, a KUKSI fejlécével ékesített papírokat dugtak az orrom alá, és mutogattak a szövegek alatt látható aláírásaimra. Való igaz, mindegyik az én saját kezűm.
    Tény, hogy ma éjjel nem lesz hol lehajtanom a fejemet. De semmi vész. Sőt! Óriási távlatok nyílnak előttem. Kozmikus szerencse ért. Nem véletlen, hogy ma is tizenharmadika van. Megosztom veled az örömhírt, Kedves Naplóm.
    Részt vehetek egy űrutazáson! Ezt a fantasztikus mázlit! És minek köszönhetem? Annak az áldani való cégnek, a KUKSI-nak. Képviselői, akik a lakásomban vannak, meg is nevezték az űrutazás célállomását. Amikor az ajtóból visszafordultam a fogkefémért, meg is mondták kerek perec:
    – Mars!