Rácz Péter
A Margit-sziget és az írók
Ahogy mondani szokták, a Margit-sziget „Budapest szívében fekszik, mintegy 100 hektár területű, 2,5 km hosszú és 500 m széles földterület. Hordaléklerakó tevékenysége során a Duna több ágra szakadva zátonyszigeteket épített, majd e zátonyszigetek összeolvadtak. A XIX. sz. közepén nyerte mai alakját, akkor az északi, különálló Fürdőszigetet részint elkotorták, részint a főszigethez (Palatinus sziget) kapcsolták a déli Festőszigettel és a budai Kis Szigettel együtt. Amint kiépültek a kő védfalak, az északi részen megszűnt a folyamatos erodálódás, délen pedig a feltöltődés. Vastag termőrétege és alacsony fekvése miatt dús a növényzete. A XIV. század óta, a csodás gyógyulások hatására Margit nevét viseli, de volt még Buda szigete, Duna szigete (II. Endre oklevelében: a budai szigeten – in insula Budensi – alapított Szent Mihály egyháza számára rendelt adományt, IV. Béla pedig 1259-ben azt írja, hogy in insula Danubii építtetett kolostort), Nyúlsziget (insula Leporum 1243), Boldogasszony Szigete (Insula Beatae Virginis 1264), mégpedig több változatban: Szűz Mária szigete, Boldogságos Szűz szigete, Dicsőséges Szűz szigete, Boldogságos Szűz Mária szigete; Boldog Margit szigete. Történelmi elnevezései még: Úr Szigeth, mert királyaink gyakran jártak oda vadászni főurak társaságában, a XV–XVI. században Leánysziget (törökül: Kis Adázi), a XIX. században Palatinus/Nádor sziget.
A megtalált római temető arra utal, hogy része volt a Pannónia nevű provinciának, volt helyőrsége és lakossága. Északon kerek torony védte, közepén egy négyszögletes torony állt, a Fürdő szigethez híd vezetett, amelynek megkövesedett maradványait megtalálták. A magyar időszakban a királyi család birtoka, a római maradványokat beépítették a szigetbe. A XIII. században királyi tartózkodásra utaló épületek is voltak itt, ekkor gazdag vadállománnyal rendelkezett (a vadak részint télen, a befagyott budai Duna-szakaszon jöttek át, részint alacsony vízállásnál átgázoltak). 1243-ban IV. Béla a várhegyre készült építeni várát, és a szigeten egy védelmi pontot tervezett kialakítani.
A Margit-szigeti apácakolostor vagy Boldogasszony zárda rendelkezett a legnagyobb területtel, jobbágyfalujuk is volt, de a plébániajogokat a premontreiek gyakorolták. Alapítólevele 1259-ből származik. IV. Béla legkedvesebb lányának építtette, előbb lakhelyül, aztán mint apácanövendék Margit tizenketted magával érkezett a szigetre Veszprémből. Az ágostonosok, majd a domonkosok irányítják, birtokai nagyságára jellemző, hogy 80 falu fölött rendelkezett, volt vámjoga, és pápai támogatásban is részesült. Országos események helye (békekötés), a király, valamint IV. László testvére, Erzsébet is itt halt meg, gyarapította a zárdát. Margit szentté avatási eljárásának megkezdése miatt jelentősége tovább nőtt, csodás események kapcsolódnak nevéhez (gyógyítás). V. István kezdeményezte tiszteletét. A Margit-legenda egyik változatát Ráskai Lea fordította le, aki apáca volt a helyen és több kódexet leírt 1510 körül. A török időkben teljesen elpusztult. A kolostor feltárását a természet, az 1838-as árvíz „kezdte, midőn az áradás kimosta a romokat.
Margitról. Margit születése: IV. Béla és a görög császár lánya, Mária a tatár elől menekülvén, még Visegrádon megfogadták, hogy ha az ország megmenekül, születendő gyermeküket Istennek ajánlják. Margit Dalmáciában született, két nővére meghalt a menekülés közben, így Margit sorsát meghatározta szülei fogadalma: az egyház jegyese lett, ahogy annak idején mondták. Kisgyerekként a veszprémi zárda lakója volt, szellemileg gyorsan fejlődött, beilleszkedett a szerzetesi életbe, vezeklőövet már ötévesen kért. Tízévesen Veszprémből a Nyulak szigetére kerül a nagy gazdagsággal felépített, Boldogságos Szűzről elnevezett kolostorba, amely az építőművészet remeke volt akkor (1245–46). Tizenkét évesen leteszi az egyszerű szerzetesi fogadalmat, amivel egy időben a királyi család szintén gazdag adományokkal látta el a kolostort. Vezeklőöve két ujjnyi széles volt, saruiból pedig szögek álltak ki. Margit alázatossága abban is megnyilvánult, hogy évente nagycsütörtökön megmosta a sororok lábát, akik hetvenen voltak. A legpiszkosabb és legfárasztóbb munkákat magának követelte, és míg mások elhagyták a zárdát, ő annál szigorúbban vezekelt. Előbb egy lengyel herceget kosarazott ki, majd II. Ottokár cseh király házassági ajánlatát utasította vissza, holott utóbbi az egész országát Bélának ajánlotta föl őérte. Hogy az effajta világi dolgoktól végleg megszabaduljon, 1262-ben kérte a fekete fátyollal való felszentelését, ami a királyi szülők, a püspöki kar és az udvar nagyjai előtt megtörtént. 1262-ben atyja és testvére, István herceg egymás ellen hadakozott, ami megviselte Margitot. Béla 1270-ben halt meg, Margit pedig 1271-ben. Életelve volt: „Istent szeretni, önmagát megutálni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Imahelye alatt temették el, amelynek később nyoma veszett.
Csodatételeiről mint a szentté avatás feltételeiről, nem századokkal később, hanem szinte megtörténtük után készültek feljegyzések. Egyszer lángoló fazekat emelt ki a tűzből és nem sérült meg. Saját skapuláréja nem lett piszkos a hústól. Egyszer a feje felett glóriaszerű tüzet láttak lángolni. Kitalálta mások világi gondolatait. Panaszkodása nyomán hirtelen megemelkedett a víz, hogy így jelezze a tartományi főnöknek az árvíz fenyegetésének örökös veszélyét. Koporsója közelében sokan meggyógyultak, többnyire végtagzsugorodásból, vakságból, de történt halottaiból való feltámadás is, két gyerek esetében.
A Margit-legendák gyűjteményét, melynek szerzősége Marcel domonkos rendi atya nevéhez kapcsolódik, latinra fordították, majd ismét magyarra. Ezt másolta le a szintén domonkos rendi apáca, Ráskai Lea a XV. sz. elején. (Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényének szolgált alapjául.) Margit szentté avatása évszázadokig eltartott. Már testvére, V. István kezdeményezte X. Gergelynél, később III. Endre és Mátyás is kérte 1464-ben, de csak a XX. században, 1943-ban, XII. Pius által sikerült. A nép száján azonban már évszázadokkal korábban szent lett Margit.
További épületek a régi szigeten: Szent Mihály-templom (a sziget legrégebbi egyházi épülete), 1225-ben említi először egyházi oklevél mint az itteni település templomát, II. András adta a premontreieknek, akik helyébe építették a premontrei kolostort; pontos építési idejét nem ismerjük, a XIII. sz. végén már állt, és az apácakolostorral volt kénytelen rivalizálni, amelyik erősen terjeszkedett.
Az első, a Szent Mihály-kápolnában kezdettől a premontrei rend működött (alapítója a francia Szent Norbert, Premontre településen magányában határozta el, hogy rendet alapít; Szent Ágoston reguláit tartották szem előtt, amelynek első mondatával szabta meg hitük irányát: Legkedvesebb testvéreim, mindenekfelett Istent szeressétek, azután a felebarátot, mert ezt a parancsolatot kaptátok.) Ugyancsak működtek itt beginák (olyan lányok és özvegyasszonyok, akik nem léptek be szerzetesi rendbe, hanem magányosan, szüleik házában éltek Istennek szentelt életet). Amikor megindult a Margit temetkezési helyére a zarándoklat, mert sokan reméltek ettől gyógyulást, nagy szükség volt a beginák áldozatos munkájára. Ráskay Lea is leír egy ilyen esetet:
„Vala Megyeren egy asszony, kinek neve Mária. Térdei megzsugorodnak annyira, hogy semmiképpen ki nem nyújthatja vala. Ezért férje felvéve őt egy taligára, és hozá ez szigetbe. Ennek utána felvevé az ő ura és vivé Szent Margit asszonynak koporsójához. De meg nem gyógyula az asszony, hanem az ő ura hagy őt némely apácáknál vagy szesztráknál ezen szigetben, kik lakoznak vala az klastromnak mellette, kívűl, hogy őt minden nap elhoznák az koporsóhoz. Mikoron ez szesztrák minden napon elhozák a taligán e beteget az egyházig, és a koporsóhoz önnön maga csúszna, két egész hétig nem gyógyula meg. De azután ime az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt tökéletességgel megvigasztalja az szegény beteg asszonyt mind az nagy sokaságnak előtte.
A török időben a szerzetesek elhagyták a kápolnát. A modern korban feltárták, és helyére épült a premontrei kápolna a maradványokból.
A ferences kolostort IV. Béla alapította, valószínűleg a tatárjárás után. A király, még életében, támogatta a rendet, később azonban sorsa, anyagi helyzete bizonytalanná vált, és az apácakolostorral is rivalizálnia kellett. Tartozott hozzá temető és temetőkápolna is. 1796-ban a nádori villa építésekor tárták fel, és anyagát emez építéséhez használták fel.
Érseki vár épült a sziget északi részén, erődítmény, toronnyal, faluval. A tatárjárás utáni erődrendszer kiépítésével függhet össze. Először 1278-ban említik, a XIV. sz. után nem említik többé. A XIX. században még 80 m hosszú falairól tesznek említést.
A johannita vár a sziget déli részén épült a XIII. században, a kéttornyos római erőd felhasználásával. A védelmi rendszer része lehetett ez is. A négy saroktornyos várak legkorábbi példája, 1253 előttről.
A török korban a sziget pusztult, ekkor az apácák nyomán Lányok szigetének (Kizlar adaszi) nevezték. 1686 után a klarisszák visszatelepültek, ám II. József a javaikat a vallási alapítványokhoz csatolta.
A szigetet 1851-ben így említi egy forrás:
Pest Vármegy. Ó Budához tartozik, ’s a’ Budai Apátzáknak jószágok vala, e’ Szigetnek a’ felső végén, a’ Duna vizének közepette egy meleg forrás a’ földből fakad ki, szemlélhetni a’ régi roppant Klastromnak, és Templomnak, még rész szerént fel álló maradványait, most a’ Pesti, és Budai lakosoknak mulató helyül szolgál.
Törs Kálmán hírlapíró 1872-ben feldolgozta a sziget történetét. Tőle tudjuk, hogy miután a szigeti apácák birtoka a vallás- és közoktatási alapítványhoz került, fűtermő földje kaszáló lett, melynek utolsó bérlője Majer óbudai lakos volt, aki szőlőt is ültetett. 1790-ben a pozsonyi országgyűlés Lipót király negyedik fiának, Sándor főhercegnek, illetve nádornak királyi rendelettel a Margit-sziget mulatóhelyül jelöltetett ki. Olyan kikötéssel, hogy a kincstár 500 forintot fizessen évente a közalapítványok pénztárába. Halála után 1795-ben József főherceg helytartó, majd nádor lett, megtetszett neki a sziget és kedvenc helye lett, itt ejtőzött, és mivel szenvedélyes kertész volt, gyönyörű parkot rendezett itt be, „kezében kertészkéssel és fűrésszel órákig elmulatott a fák nyesegetésével, virágültetéssel, gyomlálással. A premontrei apátság romjain nyári lakot épített, ennek falán egy vörösmárvány kéz mutatta az 1838-as árvíz magasságát. Azt óhajtotta, hogy a közalapítványokat illető piliscsabai uradalom (és vele a sziget) cseréltessék ki a kincstár püspökladányi uradalmával. Miután a felterjesztést elfogadták, a tulajdonjogok ki- és bekebelezése kölcsönösen végbement, a nádor tulajdonosa lett a piliscsabai uradalomnak, amelynek tartozéka volt a Margit-sziget. Az 1870-es években már József főhercegé lett, aki felvirágoztatta azt.
Törs Kálmán a város jelenéről írva 1872-ben meseszerű felvirágzásról, ragyogó palotákról, a zakatoló gyárainak égbe nyúló, sudár kéményeiről mint modern templomtornyokról beszél, ahol „a munka a legszebb istenimádás, nyilvános épületekről, amelyeket a közszellem monumentumokká emel, a keblet eltöltő megelégedésről, amely abban bízik, hogy Magyarország napja egykor még magasan fog ragyogni Európa egén. De sem rajongónak, sem poétának nem kell lenni ahhoz, hogy az ember lássa, az ország szíve hamarosan világváros lesz. És valóban, a Lipótváros házsorainak helyén néhány évtizeddel korábban vadkacsáztak az urak, és Széchenyi István a nemzeti színházat nem akarta a Kerepesi útra – a mai Rákóczi útra – tenni, mert az messze volt a várostól. Ugyanígy a Rókus Kórház is – járványkórház lévén – a városon kívül volt, ma a Nagykörúton belül van. De voltak már akkor is Pestnek hátrányai, ilyenek: a példátlan rossz kövezet, a zöld terek ritkasága, a meztelen épületek fárasztó egyhangúsága, hogy fojtó a levegő, és ha szellő jön, az Rákosmezőről szabadon hozza be a homokot. Ha Pest ekkor valamiről világhírű, akkor a poráról az, és csak a Margit-sziget az, amely menedéket nyújt e viszontagság ellen. Ehhez a félóránként járó Fecske hajó siet segítségükre, amely a Rudas fürdőt elhagyva megáll a pesti plébániatemplom előtt, és a svájci modorban épült épületben 20 krajcárért jegyet lehet váltani a Margit-szigetre vivő útra. Az 1838-as árvíz ugyan ellepte (a nyíl mutatja mértékét a főhercegi nyári lak falán), de inkább csak termő iszapot hordott rá, és mélyedéseit elplanírozta. A platánok, nyárok, hársak megmaradtak és a víz feltárta az apácák boldogasszonyról elnevezett templomának romjait. Csak a pesti oldal felső részének ártott, mert átcsapott az érseki vár védfalán. De a hol elhordott, hol visszaépített részek megerősödtek, s mint Törs Kálmán írja, „ma már kevéssé alakul alakja olyan szeszélyesen. A Fecske megérkezik, két hatalmas vármegyei hajdú (ma: rendőr) áll és vigyáz az emberre. A parkosodás első jelei, bokrok, díszfák, padok, gyep. A virágcsemetét József főherceg szállíttatja ide alcsúti díszkertjéből, idén hetvenezret. De van „öntöző vízvezeték is a Margit fürdőtől egészen a déli részig, három főcsövön keresztül, amelyek mindenfelé mellékcsövekkel bírnak, ami rengetegbe került: a vízemelő berendezés 20, a csövezet 40 ezer forintba, holott ebből egyenes haszon nincs, viszont megvéd a szárazságtól, mint 1863-ban is, és sűrű bozótot képez. A déli csúcsról szinte Csepelig ellátni, csak a Lánczhíd veszi el a kilátást, meg egy másik híd építésének kezdete. Ui. a szigetet dél felé meg fogják hosszabbítani, mert ott fog haladni az északi és déli indóházakat összekötő vaspálya(!): középen gőzvonatok, oldalt egyéb járművek, és függő erkélyként a gyalogosoknak járda, ahonnan lépcső vezet majd a szigetre.
Volt még ekkor itt egy kis sziget is a déli, budai oldalon, amelyet csak keskeny csatorna választott el a Margit-szigettől, ez vadon áll, Budától béreli a sziget, hogy Budáról ne jöjjenek ezen át idegenek. E két sziget egyesülhetne, ha elrekesztenék lent, magától megtelne, de Buda nem szívesen adja (később elhordták), holott kis tehenészetet, virágkertészetet terveztek ide; egyébként vasútpálya sem épült.
A déli részen volt egy alsó vendéglő több száz vendég számára, táncparkettel, vele szemben szökőkút. De e vendéglő helyén korábban majorság állt, cselédlakásokkal. Amikor elbontották, 10 láb széles falakat találtak, vártornyokat, amelyeknek sehol nem volt írásos nyoma. Innen két út vezetett, a budai és pesti oldalon a Margit fürdőig (ma gyógyfürdő). A budai oldalon vezetett a lóvasút, a felső kikötő és az alsó vendéglő között!
Törs Kálmán büszkén említi: a szigeten volt két kikötő, postahivatal, vízvezeték, szolgabíró, gázvilágítás, „távírda a vasút mentén, amely megőriz a karambol ellen, ahogy ma az összeütközéseket műnyelven elnevezni szokás.
„A sziget felső részén vannak a melegvizű források. Itt volt állítólag Szent Pál faluja; Óbuda felé a felső kikötő van most. Látszik felbugyogni a meleg forrásvíz, néha pára szállt a víz fölött, és nem fagyott meg a jég egy darabon. József nádor második felesége, Hermine, Anhalt-Bernburg-Schaumburgi hercegnő a forrást védfallal akarta körülvétetni, és fölé fürdőházat építtetni, a tervek is megvoltak már, de idejekorán meghalt. Később itt ártézi kutat fúrtak, mert a víz hőfoka csak ott szabadon 8 R fokkal volt magasabb. Az így létrejött fürdőházban és forrásban egy oroszlánfejből bugyog a víz, amelynek jövedelmét a főherceg az árvalányháznak adományozta (két hónap alatt 450 frt az adakozásból a bevétel). A felesleges vizet öt ölnyi magas csőből szökeltetik, ide épül egy épület, amelyben lesz a belégzési terem mellbetegek számára, kényelmes berendezéssel, vastag, öntött üvegablakkal. A vizet pedig az épület tetejéről romos falakon csurgatják le a Duna felé, mivel a víz mindent, amivel érintkezik, zöld vízi mohával von be.
Zsigmondy Vilmos geológusnak köszönhető a szökőkút megteremtése, az ő nevéhez fűződnek a fúratások. A szigeti és fürdőzátonyi források vize 26-33 R fokosak. Azt azonban tudnunk kell (én nem tudtam eddig), hogy ez a sok hőforrás honnan jön. Nem máshonnan, mint a légbeli csapadék beszivárgása, felhevülése, majd feltörése révén, miközben a víz kioldja azokat az alkatrészeket, amelyek miatt ezeket a vizeket becsüljük. 1866/67-ben történt a fúrás az óbudai zsinagógával szemközt, összes mélysége: 62 fok 3’. „Elszigetelő csöveket kellett alkalmazni, amelynek külső átmérője 10,5’’, belső átmérője 7,5’’ vastag volt. Csak hogy tudjuk: a vízmennyiséget akóban, a hőfokát R fokban, a mélységet ölben, illetve fok, perc, másodpercben adták meg: „fúrlyuk, elszigetelő cső, 35 R fok. Vascsövet nem lehetett használni, mert szita módjára kilyukadt néhány hónap alatt, míg a rézcső is csak három évig bírta, de itt nem kilyukadt, hanem rézkovand réteg rakódott rá. Ezért veres fenyőből készült facsöveket „szorítottak le (!).
Erre a forrásra építették a Margit fürdőt, a sziget legtekintélyesebb épületét, amely Európát járt utazók szerint is párját ritkítóan fényűző volt. A pompázatos leírás ismertetésétől eltekintve a lényeg: 21 kádfürdő, a két szárnyban a kő-, márvány-, porcelán- és tükörfürdők száma még 31, tehát összesen 52, ezekből tíz kettes fürdő. A vizet belülről is úgy folyatták le, hogy az a lerakódások által zöld függönyt képezett a falon. A fürdőteremnek vastag üvegablakai voltak. A viszonyokról: „amikor a fürdő vizébe lépünk, gyönge pezsgést érzünk testünkön és a víz felszínét rövid időn ellepi a bőrünkről leoldott zsírválladék… A fürdőkhöz toaletszoba tartozik, és a medence mellett „távirda, amelynek csak gombját kell megnyomni, hogy a fürdőszemélyzet a szolgálatunkra legyen. A csövek, láncok, csapok vagy meg vannak horgonyozva, vagy olajfestékkel vastagon bekenve a korrózió ellen. Légfűtés.
A 35 R, azaz 43 C fokos, a közelben kénes, de aztán tiszta, szénsavas, színtelen víz „vegyalkatát mintegy száznegyven évvel ezelőtt a következő szavakkal írták le: szénsavas mészeny, kénsavas mészeny, széneny, éleny, kovany, szénélegkéneg stb.
A korabeli szakvélemény szerint „a fürdők mindenekelőtt a bőr tisztántartását és rendes működését segítik elő. A bőrre száradt por, izzadság és bőrfaggyú fölpuhíttatik és eltávolíttatik, a felbőr újraképződése gyorsíttatik stb. A meleg fürdők izgatólag és éltetőleg hatnak az ideg- és edényrendszerre, gyorsítják a szívmozgást, a légzést és a vérmozgást, elősegítik a kiválasztást (izzadság, vizelet). Így elősegítik a kóros lerakodások felszívatását. A langyos fürdők lassítólag hatnak a szívműködésre, lehangolják az idegrendszer kóros izgékonyságát, tehát zsábákra, görcsökre, méhszenvi bántalmakra alkalmasak.
Belső használat: anyagcsere-gyorsításra, fölös húgysav, vesekövek ellen, légzőszervek idült hurutja, gyomorsavany ellen.
Ami ellen sikerrel használtatott:
1. köszvény külsőleg és belsőleg, az anyagcsere felgyorsul, és a köszvényes vérveny (fölös húgysav) megváltozik 2. az ízületek és izmok, a csonthártyák, inak és ideghüvelyek idült csúza 3. idegbetegség: csúz, köszvény, erőművi behatás, ólommérgezés, hagymás és diftéria utáni hűdések, zsábák, méhszenvi bajok 4. görvélykór mirigydagokkal 5. idült bőrbetegségek, csontbántalmak mint angolkór és csontszú, ízületi bajok, fekélyek, húgykövek, méh- és hüvelybántalmak, méhtömület, hószámi rendellenesség.
Általános szabályok: a legcélszerűbb időpont, amidőn a gyomor a legkevésbé van étkekkel megterhelve, délelőtti órák, reggeli előtt, vagy utána egy órával. Ételek és italok tekintetében a mérsékletesség a fő szabály. Jól táplált, pozsgás egyének, habár jó étvággyal bírnak is, kevésbé tápláló ételeket fogyasszanak. A gyenge testalkatúak vagy vérszegények húsételekkel, jó sörrel vagy könnyű borral éljenek. Petyhüdt izomzatú, elhízott egyének kizárólag húsétkekre szorítkozzanak, és kerüljenek minden zsír-, cukor- és keményítőtartalmú étkeket.
Mozgás: ki járni képes, naponta tegyen hosszabb sétákat. A nap folytáni vagy ebéd utáni alvás csak gyenge, ideges embereknek engedhető meg, míg erős, vértorlódásra hajlammal bíró egyéneknek szigorúan tiltva van. Erőltetett szellemi foglalkozás, kedélyizgatottság és nemi kihágások ártalmasak.
A Margit fürdő – fájdalom ezt mondani – a 2. világháborúban annyira megsérült, hogy az 1956-os nagy árvíz után 58-ban lebontották, és 1979-ben helyére épült a hotel Thermal 206 szobával, 70 C fokos vízzel, minden kényelemmel és csúnyasággal.
Törs Kálmán leírása olyan világról tudósít, amelyből szinte semmi nem maradt: „Nem messze van az egyemeletes kis szálloda, homlokzatával a Margit fürdőre néz. És csak azért kicsi, hogy a most épülő nagy szállodától megkülönböztessék. Ötven szoba, ebből 2-2 egymásba nyílik, de külön is kivehető. Kényelem és elegancia, pamlagok, fotelek, asztalok, mosdószekrények, ruhaszekrények, posta az épületben. Az épülettől északra cselédlakások vannak. És állítólag érseki vár is volt itt, alapfalai láthatók. Általában a sétáló utak a régi épületek romjaival vannak kitöltve.
A Margit fürdő és a kis szálloda között a pesti oldalon van a felső vendéglő, előtte a tér üveg légszesz lámpákkal van kivilágítva.
Mellette a mosóház, kéménnyel, gőzgép hajtja a vízemelő gépezetet is, amely a szigetet ellátja locsoló Duna-vízzel. Két tíz lóerős gőzgép szivattyúzza a vizet az épület mellett álló torony alakú oszlop vascsövébe, létrehozva azt a nyomást, amely a kaucsukcsövekből aztán locsolja a növényzetet. Bal szárnyában van a két mosógép, amely igazán szellemdús szerkezet lehet, mert 100 ember helyett végzi a munkát. (…)
A parton kivágták a nyárfákat és most öntik a nagyszálló alapját, vagyis aszfaltot (talán betont?) használnak alapozásnak, majd emelik rá a 120 szobásra tervezett épületet. Egy év alatt tervezik befejezni, Ybl M. tervei szerint.
A szigetet József főherceg tulajdonából az 1908. XLVIII. tc. közkertté nyilvánítja, majd 1909. január 1-jétől a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tulajdonába adja. Látogatását 1919-ben ingyenessé tették. Miután 1873-ban felépül a Grand Hotel, 1900-ban elkészül a szárnyhíd, a sziget élete megváltozik, az építkezések felgyorsulnak.
Előtte azonban nézzük még meg, hogy a Royal szállóból hirtelen a szigetre költözni kényszerült Krúdy Gyula hogyan látta a sziget múltját.
„Akkoriban az volt a divat Magyarországon, hogy a férfiak a kirándulásra szürke napernyőt vettek a kezükbe és a nők ébelaszting cipőt [everlasting = könnyű, de erős gyapjúszövet, magas szárú cipők felsőrészét csinálták belőle] vontak a lábukra, a szerelmeskedésen kívül a dalolás volt a legfőbb gyönyörűség. Gyerekkoromban az apámmal gyakran üldögéltünk a romoknál, hallgattuk a fülemüléket, megbámultuk a turnűrös pesti dámákat, akik kis párnácskákat kötöttek a hátuk alá a derekukra – ma már nem tudom, miféle okból [hogy teltebbnek látsszanak] – és bevésték nevüket, mint vidékiek a fákba. Másodszor mint boldogtalan fiatalember kerültem ide, abban a korszakban, amikor a divatos fiatalemberek éppen olyan rövid dorongokat hordtak sétapálca címén a kezükben, mint mostanában a nők napernyőjüket. – A fejemen ugyan Stanley-sisak volt, amelynek hátul is volt lehajtója, mintha ott volna szeme az embernek. – Harmadszorra akkor telepedtem meg huzamosabb időre, amikor egyéni divatokat kezdtem, behorpasztott kalapokban jártam, bő zsebű felöltőket viseltem, amelyeket többnyire könyvekkel, kéziratokkal raktam meg. Kedvenc időszakom sem volt már a tavasz, amelyért a diákok rajonganak, sem a nyár, amely a vendéglősnek és a szállodaportásnak a rajongása, azokat a hosszú őszöket kezdtem szeretni, amelyek úgy hangzanak, mint a magányos gordonkahang, a falevél csörög a tarka kertészlányok seprűje alatt, és a romoknál elgondolkozó arccal olvasta egy magányos, ismerkedni nem vágyó hölgy az Aranyembert, amikor azok a bárányszőrű telek lettek a kedveseim. (…)
József főherceg írókkal, költőkkel szerette volna benépesíteni családi birtokát, amikor nem volt híd, hanem csónakkal jártak át párbajozni nőkért, vagy ugyancsak értük öngyilkosságot követtek el. A csikósgazda kinézetű öregúr bölcsen kiókumlálta magában, hogy ha már kipusztultak a nyulak, akkor költőket kell itt tenyészetni, mert ez a klíma szerfelett alkalmas a költészet gyakorlásához. Az »öreg Rágóczi« [ahogy gúnyosan őt Bécsben nevezték], nemcsak távoli növényeket, hanem költőket is telepített szigetre. De honnan vegyen költőket, akik nem akartak kimozdulni, legfeljebb a Fiume kávéházig, természetimádó poétákat, amikor azok a budai hegyek közé is csak akkor jártak, ha betegek voltak a szerelemtől vagy a korhelyeskedéstől. …Akik vagy arról vitatkoztak, hogyan magyarosítsák a német Pestet. Vagy a drótszigetre jártak táncolni Schumayer kisasszonnyal. A költői megszökdöstek, pedig volt, akinek mosása is volt a főhercegi mosókonyhán, Arany János csak nyaranta üldögélt itt, Bródy S. pedig rögtön megszökött, amint hallotta, hogy vidéki dámák érkeztek a budai oldalra, az ódon Császárfürdőbe. Pedig rózsákat ültetett, vasárnap katonamuzsikát fúvatott, és ispánjával tudakozódott az egészségi állapotuk felől.
Krúdy Gyula több mint tíz évig a „kastélyban lakott, a legrégebbi épületben (korábban barát-kolostor, majd a szigetet őrző fegyveresek háza, majd József főherceg nyári kastélya). Ezért jól ismerte a legendákat, hogy itt a XIX. században egy szeszélyes hercegnőért párbajoztak volna, de látta a barátok temetőjének kertészek általi kiásását is (32 koponya), majd visszahelyezését. Vörös barátok (Margit zárdájának védői) temetője volt ez, az ő épületük falmaradványaiból építtetett 1790-ben „Palatinus Jóska (József Nádor budai helytartó) palotát, kastélyt magának.
Krúdy látta (vagy látni vélte) a kor neves személyiségeit, megörökítette az előbb idézett Törs Kálmánt, aki pedánsan világjáró angolnak öltözött, ha a kiskocsmába ment is – nagyon szeretett vacsorázni, és R-telen hónapokba ráklevest evett, saját recept szerint: petrezselymes rizskásával, amelybe a rák belső részeit is elkeverték, az epe kivételével. Volt törzsasztala a szigeten is, nem merték megrövidíteni a Fővárosi Lapok tárcaíróját, aki kegyben állt a főhercegnél, és Klotild hercegnő vele kísértette magát a szigeten, neki mesélte el, hogy egy délután 150 rákot evett meg egy ültő helyében – igen, de hideg lábvizet kellett utána vennie… Végül megírta a családi birtok (a sziget) történetét. – De itt töltötte a tavaszi-nyári-őszi hónapokat a takarékos Arany János is, mert nem a maga szerény zsebére mentek a költségek. Hamarabb ebédelt, mert nem szerette, hogy a pesti nép megbámulja régi szokását, hogy a saját késével szeldesi a kenyeret. Mogorva, hallgatag ember volt, mint egy kálvinista varjú. Krúdy ebből az időből már világiasnak nevezi a szigetet, ahová gyerekhad, mindenféle nők, mindenféle célzattal ellátogattak, holott csak vízi úton lehetett még megközelíteni. „Eredj oda a bácsihoz és csókolj neki kezet – mondják a nevelők a gyerekeknek, Aranyra, aki talán éppen a Tölgyek alatt vagy a Tetemrehívás című versét írta.
Atléták nyári bált rendeznek, kereskedők, bankárok, vidéki plébánosok járnak a rózsafák között, a főherceg valójában divatba hozta a szigetet, amely egyébként is ott feküdt, csak lakhatóvá kellett tenni. A fülemilék, feketerigók, majd az írók (később) elmaradnak, Arany János szobor alakjában íratkozik fel a kurlistába. Aranynak állítólag sok pénze volt, bár ott olvasgatta titokban, hogy mit takaríthatna meg a vendéglős elől – a főherceg pedig cigányszótárt csinált Arany ihletésére.
A Kisszállóban lakik egy hóbortos író, Bródy Sádor is, aki a zajló Dunán csónakon viteti magát a Császárba, egy vidéki zsidónő udvarlására. Ő nyitja meg a hidat – és most már minden percben bárki bejöhet a szigetre, a magyar Habsburg pedig elballagott onnan végleg.
Kiss József, az irodalmi közvélemény mára alig ismert alakja, de kiváló verselő, friss, bölcs „öregke, ahogy K. Gy. mondja, „nyilván nem zsidó, mert ha az lenne, akkor nem lenne antiszemitizmus, ő is több mint egy évtizedig élt ott, „a szigeten a napsugaras részeken megtalálod őt, amint a Rózsadombot, a Gül Baba sírját messziről nézegeti a túlsó parton. Életében sokat járt konflison, amíg lapkiadó volt, most a betegszéken üldögél legszívesebben. Asszonyságok lelkesednek körülötte, akikhez első verseit írta, kisasszonyok pirosodnak a társaságában, akik mostani verseit várják. – Az Est Lapok kiadója volt.
Nemcsak írók, hanem Jászai Mari őfelsége is járt itt, itt tanulta a szerepeit, a szivattyús kút dombjánál, a Hét Testvér fájánál, Elektra, Gertrudis, Shakespeare királynőinek szerepét, amíg a házban felébredt a mérnökné, hogy kezdetét vegye az angollecke, amelyet Jászai Mari adott!!! barátnőjének… „Példakép, szent volt, akitől magatartást tanultak a közönség soraiban ülő asszonyok és dámák. Bizonyosan tudom, mert hiszen kiszolgáltam manipuláns éveimet a pesti városi életben, hogy a fővárosi nők jobbik fele, amely legalább hetenként egyszer meglátogatja az Isten házát, ugyanannyiszor a Múzsa hajlékát: nagyon sokat tanult Jászai Mari fenségéből. Ismétlem, nem azokra a nőkre gondolok, akik egyébként is rejtett színésznők a polgári életben, szívesen utánoznak minden divatos primadonnát, hanem gondolok most azokra a derék, halk szavú, mély érzésű nőkre, akik életüket a polgári otthonok négy fala között töltik, akiknek a lelke tele van üde ábrándokkal az élet iránt, akik személyesen ismerik a tűt és a cérnát és a főzőkanalat, akiket nem látni mindig az utcán, amikor déli verseiket mondják a harangszók.
Írók laktak a szállodában télen is, amikor háromszögletű deszkaalkotmánnyal kaparták el a havat, hogy a városba vagy a kertészlakba lehessen menni. „A cipők az ajtók előtt füleltek, kivéve a numero 7 előtt, mert Salamon Ödön előkelőségből úgy akarta feltüntetni a dolgot, mint aki soha nincs otthon (!!), különösen olyankor nem, amikor a számlás emberek kukucskáltak be a kulcslyukon. – Bródy – a szigeti násznagy – elküldi a György portást az igazgatósági épületbe, hogy telefonozzon az Otthon körbe a Dohány utcába, Lajos, a fiákeres már ott áll a ház előtt (!), hozzon ki a szigetre gulyásnak való húst, mondják be a telefonba, hogy a húst a Lövölde téri mészárosnál vegye. – Bródy benyit Molnár Ferenchez, meghívja, meg a szabót is; mindenütt valami jele az életnek, holott csak három szobához hoznak fát a tüzeléshez (vagyis hárman laknak ott éppen, de az ajtó előtt itt egy csizma, ott egy női cipő, meg reggeliző edények – mindez Salamon Ödön kedvéért, mert nem akart olyan helyen lakni, amely elhagyatottnak – látszik!!)
Bródy a gulyásnak való hússal egy színésznőt vár, hogy az megmutathassa a lábát: nem görbe, mint írták a lapok, ezért gulyást főzet, meghívja rá Molnár Ferencet is. A hús megjön, Anna, a szobalány krumplit hámoz, és közben felkéri az írót násznagynak a katolikus óbudai templomba, miközben Salamon Ödön feljelentéssel fenyegetőzik, ha a mosodában nem vigyáznak a párizsi fehérneműjére (már csak hárman vannak, mert a tisztességes vendégek a nyár végén elmennek). Anna átkiáltja Drapcseket, a hajóst a túlsó partról (!), hogy lista alapján megvásárolja a szükséges dolgokat az óbudai Reichenfeldnél. Bródy elújságolja a násznagyságot Molnárnak „– Cselédkaland? Nem is lesz magából echt író. Az asztalfőre a szobalányt ülteti, mert a színésznő – persze – nem jön el.
Szép Ernő évtizedekig lakott a szigeten – állítólag minden rigót név szerint ismert, 1922–28 között írta itt verseit, amelyek 1928-ban jelentek meg Jó szó címen, „a régi formák mákonyosa, aki szerint nem csak a parkett-táncosnők tudnak táncolni, hanem a hold különös sugarai vagy az alkony néma árnyai is. Verseinek szivecske-dobogása van, minek olvasása után a nagyvilági hölgy, meg a varrónőcske is felkiált: Ejnye, de furcsát álmodtam az éjszaka. Boldogok azok, akik első jeladásra megértik Szép Ernő verseskönyvét, de azok sem boldogtalanok, akik elgondolkozva hajtják le fejüket, mint valamely állomáson, ahol sok éve nem voltak. Ejnye, te bűvészinas, hová is ragadtál, amikor gyanútlanul kezet fogtunk veled.
Itt írta Krúdy az Álmoskönyvet, amit saját álmai alapján kezdett el, majd lassan mindenki eljött, az őrmester, kertész, a dámák és lánykáik, mindenki beletette különös álmát…
A huszáros bajszú, szalmakalapos, kertészkedő József főherceg 1900 előtt kiköltözött a szigetről, hogy Fiuméban, Alcsúton és Budán lakjon. Híres rózsakertjét később egy francia grófnő csodálta, akiről Bródy Sándor megírta, hogy szerette összeveszejteni hódolóit, akik aztán ott helyben karddal vettek elégtételt. Ez a párbajosdi, nemcsak a grófnő kedvéért, egészen a századfordulóig volt szokás a szigeten, a szárnyhíd megépítése után a sziget benépesedett, és tovább nem lehetett titokban tartani ezeket a gáláns kalandokat. Előkelő családok laktak már ekkor a lakásokra osztott termekben, például nászutasok. Télen magányos nők, fent két-három író, de sosem vigasztalódtak ezen nők a férfiakkal – Berner bácsi szerint.
A szigeten volt Pünkösdi királynőválasztás, a húszas évek közepén kezdődött (régen Balatonfüreden volt ilyesmi és Szívhalászatnak nevezték, Vörösmarty írt róla), valójában szépségkirálynő-választás, ártatlanul, szépen, nem volt még manipulált. A Színházi élet című lap szervezte.
Rendeztek disznóölést is a szigeten, jóllehet import disznót öltek, Dabasról. Három engedély kellett hozzá, a szigeti kormányzóságtól, a tűzoltóságtól és a dunai kapitánytól. A hentesnek ugyanúgy kendővel integettek Óbuda felé, és onnan, Reichenfeldtől származtak a fűszerek is.
A főposta naponta négyszer küldi ki a leveleket, ugyanannyiszor viteti el a levélszekrények tartalmát. Táviratot rögtön kézbesítenek. A telefont pedig még „ebben az évben remélik bevezetni.
Zeneszolgáltatás: a fürdő mögött álló pavilonban reggel 7–10, du. 5–10 között mindennap nemzeti cigányzene, az alsó vendégfogadónál pedig hetente négyszer hallgatható.
A fürdőévad május 1-jétől szeptember végéig tart.
Levél- és távirdacímzések: A Margit-szigeti fürdő felügyelőségének, Budapest, Margit-sziget.
A hajóst, aki átvitte arra az embert (akkor is, amikor volt már szárnyhíd), Drapcsiknak hívták, félmeszelyeseket szeretett inni, amit a porciójára írtak.
Lóvasút is járt a szigeten 1927-ig, Bandi volt az egyik leghíresebb lova, akit ismertek a szerelmi fájdalmukat feledni kívánó hölgyek („mert mégiscsak nobilisabb dolog szerelem miatt szenvedni, mint mondjuk falékonyságtól). Ő volt az utolsó ló, megbámulták.
Krúdy még találkozott olyan öregemberekkel, akik látták a kontrapalatinust, vagyis a cigánypalatinust, akinek nagy ezüstgombos vajdabotja volt, lobogó sötét haja és szép lánya, Zirzilla. (A szigeten élt cigány Piros Józsi, hegedűs, főhercegi prímás, aki úgy vonta, hogy majd megszakadt a szíve annak, akit a szeretője aznap elhagyott. De Radics Bélának sincs köze a cigánypalatinushoz, aki mostanában muzsikál a vendéglő teraszán.) A cigánypalatinus hivatalos állásban volt, a felsőszigeti tűz őre volt, a hajósoknak jelezte a zátonyokat, mert régen a sziget nagyobb és sekélyesebb volt. A csempészek palatinusa volt, mert megvámolta a hajókat, amelyek kincsekkel, gabonával érkeztek délről. Ekkor még nem kotorták a sziget környékét, és minden év hol elvitt jó darabot, hol meg törmeléket hozott és lerakott a szigethez. A sok legenda egyike szerint egy éjszaka gyermeket hagytak ott, arannyal és egy fél pénzdarabbal, a gyereket Zirzilla nevelte, és senki nem kaphatta meg, akinél nem volt a másik fél pénzdarab, hiába jött érte egy éjszaka könyörögve egy dáma, arany volt nála csak, de nem félpénz. Ez a gyerek lett a kispalatinus, a Jóska, aki az ország ügyeit intézte, ő az igazi, aki a rózsákat nemesítgette. (A cigányok gulyáslevese egyébként: marhából a legfinomabb húst, disznóból a tarját, csirkéből a mellét teszik hozzá, zöldpaprika, új paprika, új hagyma, új répa, új krumpli, új karalábé fő a tésztával, meg egyben a hagyma).
Krúdytól, aki az Újság, Új Idők, Pesti Napló, Magyarország, Magyarság, Színházi Élet, Érdekes Újság című lapokba írta szigeti témájú cikkeit, sőt újságot is szerkeszt 1917-ben rövid időre Szigeti Séták címen, megtudjuk a mindennapi élet apróságait, amelyet sehonnan máshonnan nem tudhatunk meg, csak az őhozzá hasonló íróktól. Ő írja, hogy voltak a szigeten csónakmesterek, révészek, hajóállomási felügyelők, kertőrök, hogy volt sörmelegítő a hideg sör mellé, hogy budai borivókban olykor egy mókus játszott a polcon, hogy a rosszkedvű vendégek kedvét elvegyék az öngyilkosságtól, létezett bérszolga, aki a tisztíttatni kitett cipő talpára ráírta krétával a szobaszámot, nehogy kalamajka legyen.
Az építkezések lassan, de biztosan átformálták a sziget mindennapi életét. A város, majd a sziget életét talán a híd építése változtatta meg.
A Margit híd építését az 1870. X. tc. rendelte el, és négy év alatt, 1876-ra készült el. (A Nagykörútra tekintettel előbb épült a Margit híd, mint a Ferencz József híd.) A nemzetközi pályázaton a francia Gouin nyert, az ő ötnyílású tervét a szimmetrikus 3-3 nyílásúra változtatták. A híd ekkor 16,8 méter széles, ebből 11 m az úttestre (lóvasút, majd villamos), és 2 × 2,9 a járdákra jut. A híd nem egyenes, a 150 fokos elhajlás oka, hogy a pillérek a víz folyásában álljanak, ne szögben; a pillérek 7-10 méter mélyen vannak a talajba építve. 1921-ig(!) fakocka burkolata volt, amelyet kb. 10 évenként kellett cserélni. 1916-ban a Margit híd és a Lánchíd burkolata egyszerre ment tönkre. A Lánchíd felszedett burkolatával sikerült egy évre ideiglenesen megoldani a helyzetet a Margit hídon, de 1921-ben végleg kőburkolatra kellett cserélni a fát. A forgalom növekedése miatt (napi húszezer jármű!) sok volt a baleset, a hidat ezért 1935–37-ben szélesítették, és a híd közepén aluljárót építettek a sziget felé a gyalogosoknak. Az útpálya 16,5 méter lett. 1944. november 4-én a déli csúcsforgalomban a pesti nyílást felrobbantották, további kettő beomlott. A 600 halottal járó terrorakcióról nem derült ki semmi soha. 1945. január 18-án a budai oldalakat is felrobbantották, a szárnyhíd tönkretétele azonban nem sikerült. A háború után a Ganz gyár építette újra, 6 főtartóval, a vámszedőházak nélkül. 1947/48-ban készült el. 1978-ban felújították.
1921-ben Zielinszki Szilárd tervei alapján épült az 57 méter magas víztorony, ugyanekkor a tízezer személy es Palatinus strandfürdő – tervezte Janáky István, 1937-ben bővítették –, előtte Csorba Géza Fésülködő nő című szobra állt, amely a háborúban elpusztult. 1927-től a szigetet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vette kezelésbe, építkezések kezdődtek: feltöltés, kocsiút, csatornázás, vízvezeték-építés, lovaspólópálya, 1930–32 között épült a Nemzeti Sportuszoda – Hajós Alfréd úszóbajnok tervei szerint. Helyén már 1822-ben működött egy úszóiskola. Több csónakházat ekkor hoznak létre. A lóvasút 1927-ig működött mint kuriózum, később busz járt a szigeten. Jobb éttermei a Spolarich, New York, a Márkus vendéglő, a főhercegi kastélyban pedig a Póló Bár. A zenélő kút a marosvásárhelyinek a másolata (1936), eleinte vízierővel működtették, az eredetit a XIX. sz. elején Bodor Ferenc építőmester építette. Mellette a Dália, a Margaréta Szállók, Csárda, Parisien grill – a háborúban elpusztultak, helyettük parkot létesítettek. Az ország egyik legszebb dendrológiai parkja, ritkaságai: szivarfa, vasfa, tulipánfa, a teniszstadion mellett 150 éves platánok, kocsányos tölgyek, Arany János tölgyei. 1948-tól állami tulajdon. Az 1972-es Centenáriumi emlékmű Kis István munkája.