Verrasztó Gábor

Duna-parti elégia

(József Attilának, az elúszott dinnyehéj helyett)

    A lépcső lustán, szélesen hömpölygött a vízbe. Összegyűrt sörösdobozok és széttört pezsgősüvegek társaságában ültem a parton. A zátonyként kiálló szürke kövek éppen előttem gyűjtötték össze a folyó mocskát. Barna és zavaros volt a Duna.
    Mellettem három kutya fürdött a piszkos habokban. A zöld üvegszilánkok között éhes galamb botorkált. A betonra szórtam a zsebemben talált mazsolát és mogyorót. Csak a földimogyorót csipegette fel, és amíg átmerengtem a pesti oldalra, már a tenyeremből evett.
    Elindultam a sziget állatkertje felé. Egy romos épület drótkerítésén a Kutyával őrzött terület fekete betűs felirata rozsdásodott. A gazzal felvert udvaron két kismacska játszott a melengető napon. Egy darabig néztem a porban hempergő cirmost. Hazahoznám a kis hülyét, gondoltam, ha nem lenne a ronda, fekete színű testvére.
    Amikor odaértem a tehetetlen egykedvűséggel álldogáló, szárnyaszegett gólyák ketrecéhez, és megláttam a lomha őzek depressziósan lógatott fejét, a büfé irányából Bruce Willis kullogott elő. Egymásra néztünk. Karikás volt a szeme, mint mindig.
    Megkerültem a bokrokat, és egy kidőlt fa mögött lehugyoztam valami kis sárga virágot. Hadd nőjön nagyobbra. Az alomtárolásra használt tisztás félig fedetlen kútja segítségért kiabált. Hallottam a lentről jövő sírást, de tekintetem elnyelte a feneketlen mélység.
    Kezem levelekbe törölve, szomorúan léptem ki a kavicsos útra. A lány keresztbe vetett lábbal ült az árnyékos padon, előtte egy férfi térdepelt, és jóízűen harapdálta formás vádliját.
    A földből meredező korhadt gyökerek a bokám után kaptak. Megijedtem, és szinte futottam a klastrom falai közé. A rommá lett történelem avas, hűvös szaga úgy hatott rám, mint a nyugtató.
    Megint megtelt a hólyagom, majdnem este lett. A Nemzeti Sportuszoda vécéje felé siettem, amikor szembe jött velem egy fiatal szőke nő, testén áttetsző bikini, arcán csupa líraiság. A feleségem volt, de nem ismert meg, mert még nem sejtette, hogy valahol, valamikor egyszer összefonódik életünk végzetes szerelemben.