Grete Bendix

Itt senki se vérzik

Villák közt csöndes út ez
aranyló ablakokkal –
apró, kis otthonok,
hol lámpa tükröződik
a sövénylevelek közt.
Messze, messze
a zajos esti utca.
Messze, messze
a szűkölő kutya.

S közel, ó, mily közel,
itt, itt
nevet egy gyermek.
Tenyérnyi hely a földön,
hol nem történik semmi.

Senki se vérzik itt,
itt senki se sikolt.
Csak aggodalmam gyorsítja fel a léptem
a novemberéj apró zajaiban,
a föld s a nedves almák s a néma nyírfák illatában,
itt, itt.

A város fényei által
lággyá vált levegőbe
egy szót dübörög a szívem:
háború. Háború.
De senki se sikolt még.

Szívem!
Te gyáva szív, te! Te ennyira tehetetlen!
Meg kellene hasadnod…

El kellene vérezned.
Meg kellene repedned.
Szét kellene robbannod, mint csillagnak,
és lehullnod,
enyhületethozón, mint permetező eső
azokra,
akik sikoltoznak a messzeségben.

(1956 őszén)


Sulyok Vince fordítása

Grete Bendix (1903–1975) dán költőnő. Első kötete 1949-ben jelent meg. Sokat publikált újságíróként is a legjelentősebb dán napilapban, a Politiken-ben.