Joszif Petrov

Levelezőlap

Lányomnak

Én gyönyörű Zvezdomírám,
könnycsepp-sebzett kislányom,
bánatodban, jaj, ne sírjál,
szíved is, tudom, fáj, nyom.

Idegenek ha valahol
rád néha célzást vetnek,
apád hogy börtönben lakol,
mint vad lator, eretnek,

lányom, te ne szégyenkezzél,
apád ne fedd, vádoljad,
szemed dacot óvjon, ezért
utadat szótlan rójad!

Sötétbe vetettek, de rég,
rab vagyok én, gyermekem,
de nem, mert bandita lennék,
tolvaj, rabló, híveken

élő, áruló, gaz egyén,
a nép ellensége se,
hanem mert író vagyok én –
a némák énekese!

Szondi György fordítása

Joszif Petrov (1909–2004) tizenkét verseskötete közül az első 1939-ben, az utolsó 1999-ben jelent meg. 1956. november 5-én (sokadmagával) elhurcolták, ítélet nélkül raboskodott a dunai Perszin-szigeten, 1959-ben szabadult. Verseit nem ír(hat)ta le, később a versben szereplő lányának diktálta le.