Jordan Ruszkov

Éjszakai neszek

Megszőtte a fáradtság megint
az álom szálait,
de elszakadt az egyik, el, s mind
kiszállt a szál ma itt.

Támad álomvert gondolatom:
– Békétlenek, hova?
– Jaj, bősz szél cibál minket nagyon.
A cellát tétova…

A szél! Tátorjánként zúg már, jaj,
sziszeg be, imposztor,
ki lopva, de enyhet is tálal
fel ágyamba, posztol.

E hűvössége a bús éjnek
élezi hallásom.
És neszek – váratlan vendégek –
ütnek rajtam, fázom.

Valaki künn, a szabadban ott,
hallom, megy csak, dalol.
Hogyan gondolná, hogy egy rabot
szívesít valahol.

Vonat füttyent messze, fut, száll a
sorsok soka vele,
szalad, hogy állomást találna,
mint én, vagy tán fele-

sors, félbetört élet, nem sikeres
is fut e vonaton,
s hogy egy legyen újra, engem keres,
egy, egész, szabadon.

–  –  –  –  –

Neszek riogatnak az éjben.
Félek tőlük, érzem.
Belém vágnak, mint a kés mélyen
a kérges kenyérbe.

Szondi György fordítása

Jordan Ruszkov bolgár költő 1926-ban született. 1989 után jelenhettek csak meg verseskönyvei (eddig négy), korábban gyermekversköltőnek ismerték. Az Éjszakai neszeket 1959-ben írta a szófiai központi börtönben, ahol a magyar forradalomnak szentelt versei miatt kirótt ötéves büntetését töltötte. Meghurcoltatásának dokumentumait kötetben adta közre.