Verrasztó Gábor

József Attila bélyegeken

Lassan, tűnődve

    Ezerkilencszázötvenötöt írunk. „A József Attila-kertvárosban épült Rákosi Mátyás kultúrházban 27 kényelmesen berendezett helyiség, 500 személyes színházterem, mozi- és előadóterem…
    A gyárnegyedekben, peremvárosokban sorra épülnek az új, egészséges munkásházak, lakótelepek.” Július 28-án a posta kibocsátja a Légrády Sándor által tervezett Költők elnevezésű bélyegsorozatát.
    Csokonai, Vörösmarty, József Attila. A kétforintos címlet téglavörös, raszteres nyomás. A költő arca morózus, ötven éve született. A háttérben nyitott könyv előtt gyárak távlati képe, az előtérben babérággal díszített lúdtoll és félig telt tintatartó. Élt 32 évet.

„…ember fekszik a síneken.
…
Jobb ökle, mint a talpfa, olyan kemény,
Úgy alszik, mint rég anyja meleg ölén.
Ruhája rongyos. Még fiatal: legény.”

    Huszonöt év múlva, 1980. április 11-én, a József Attila születésének 75. évfordulójára megjelent bélyegen Vagyóczky Károly már egy tiszta tekintetű, a modern élet kihívásaival is bátran szembenéző portrét rajzolt. Ez soha nem volt időszerűbb, mint akkor, egy új világ derengő hajnalán.

„A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

    Az idei, centenáriumi kiadás 140 forintos névértékével valódi alkalmi bélyeg. Tisztelgés a százéves József Attila előtt. A józsefvárosi szülőház háttér-udvarából kiemelkedő költő éppen írógépén dolgozik, miközben a felhők felé szállnak a Reménytelenül című versének könnyed sorai:

„A semmi ágán ül szivem.
Kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.”