Elin Heinesen

Hol is a jobb?

    Öt feröeri hónap után ismét a Dán-síkságra megyek. Vegyes érzelmekkel indulok útnak, mert Feröeren érzem magam leginkább otthon. Az itteni emberek oly kedvesek! Sehol sem találhatsz ilyen kedves embereket, mint itt, Feröeren. Lehet, hogy én azért mondom ezt, mert jómagam is feröeri vagyok, de így érzek. Feröeriként jobban megértem, ha valaki feröeriül mond valamit, mint bármely más nyelven. Még a sorok közötti mondandót is, nem utolsósorban a humort.
    És mégis vágyakozom messzire! A világba! Egyedül… Ha lent vagyok Dániában, akkor mindig feröeri otthonomba vágyom, ha pedig fent vagyok a szigeteken, akkor mindig le, Koppenhágába, bár ez utóbbi érzés ritkábban jön elő.
    Otthon gyakran mondják, hogy igazi dánná váltam. Húsz évig éltem lent. Ez – akarva-akaratlanul– egészen biztosan hatott rám. De lent nem vagyok annyira dán, hogy dánnak neveztessek. Ott külföldinek tűnök, hiszen mindig érződik egy leheletnyi feröeri akcentus a beszédemen. Ez a nyelvi színezet sosem múlik el. Sehol sem vagyok igazán otthon – mégis mi vagyok?
    Feröer iszonyatosan tetszik! Nagyon szívesen élnék Feröeren, annak ellenére, hogy kiadós viharok és szelek jellemzik az időjárást. Ez persze nem azt jelenti, hogy másutt nem vagyok szívesen, de mégiscsak Feröer a legjobb! Feröer a legjobb, nekünk, feröerieknek, de máshol is jól lehet élni. Nincs új a Nap alatt, Feröeren és lent Dániában sem! Az emberek itt is az időjárásról, a politikáról és a közügyekről tereferélnek.
    De Isten ments, hogy valaki, aki kívülről jön, rosszat mondjon a feröeriekre vagy Feröerre! Az itteniek kínosan érzékenyek arra, hogyha hasonlítják a lenti viszonyokkal. Ha netán valaki valami jót mond Dániáról, azt rögtön úgy értelmezik, hogy ez kritika Feröerrel szemben, annak ellenére, hogy egyáltalán nem feltétlenül jelenti Dánia dicsérete Feröer elmarasztalását.
    Például, ha megjegyzem, hogy milyen rossz az idő, akkor a mondatom végét meg sem várva letorkolnak, hogy lent sem jobb, különösen télen! Télen lent Dániában hidegebb van. Ez valóban így van, de szerintem a szélvihar és a heves esőzések éppúgy zavarók lehetnek, mind a hideg.
    A feröeri időjárásnak van charme-ja, sokan azt mondják, hogy összességében jobb, mint bárhol másutt. Ez persze csak féligazság. Igaz, hogy az időjárás egészen különleges, mint például múlt vasárnap is, amikor a Földön sehol sem lehetett szebb az idő. De miért kéne mindig csak a többi feröerit nyugtatni?!
    Nemrégiben egy elég abszurd szituációba keveredtem. Autóztam és csúcsforgalom volt. Álltunk, és vártuk, hogy befordulhassunk egy főbb útra, és úgy tűnt, egyhamar nem jutunk oda. Az útitársam panaszkodott, hogy mennyire megnőtt a forgalom. Mondtam, hogy ez még mindig semmi azokhoz a dugókhoz képest, amilyenekhez Koppenhágában szoktam! Ott sokszor több kilométeres sorok állnak! Ez igazán pozitív észrevétel volt Tórshavn szempontjából, de útitársam sértődötten csattant fel: „Hja, Koppenhágában minden biztosan jobb! Mintha Tórshavn nem tudna semmiben sem lépést tartani!” Magamba mélyedtem; ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna…

Posta Ákos István fordítása