Christian Refsum

Reklámok

1.
Az újságokban az áll
hogy magunkat éppúgy
mint a divatcikkeket
reklámozni kell

Fele-fele arányban önző
illetve önzetlen vagyok

Vegyetek hát!


2.
Figyelem a kövezetet

a pénztárosnő szavaiban
a felhangokat

a kistányéron landoló
tízkoronás pörgését

vagy a jegygyűrűjét
miközben rám mosolyog

– Parancsoljon
– Köszönöm

Vásárlók közelednek
továbbmennek

Nem áll fel, nem kiabál:
„bízzatok bennem!”

A nap végén
hazamegy

férjéhez
gyermekeihez

virágot locsol
tévét néz

vizsgára készül
lefekszik, alszik.


3.
Unom a reklámokat
a piros szandálos
gyerek jut eszembe, aki
a japán csempét tároló
konténerek között
rohangászott

Az olajfoltos aszfalt
egy kevésbé piszkos részén
rágógumit kapart össze
és amikor senki sem látta
szájába tömte


4.
Unom a jövőért imádkozó
áhítatoskodókat
a legostobábbak mindenek között

„Irgalmazz nekünk
add, hogy gazdagok
népszerűk legyünk
s ne hagyd elveszni
a gyülekezetünk!”


5.
Fekete-fehér film:
Ló húzza a szekeret

vasalt kerekek
csattognak a macskaköveken

koporsó nagyságú
öreg falióra

ide-oda billeg
a kocsi végén

mint az inga

egy gyalogos odakap
de már késő

számlappal lefelé
leborul az óra

ahogy pocakos ugrik
hasast a vízbe

sikoly, csörömpölés
hasadó fareccsenés

inga, rugók, fogaskerekek
pattogva görgenek

szerteszét
Dalol mind

az idő ez itt
gyorsabban ver a szív kicsit

aszfalton elfutó
koppanó cipők


6.
Nem mintha a reklám
maga a bűn volna

de muszáj ezt
mindenütt?


7.
Ahogy az Írásban áll:
Vedd ezt az ágat

szúrd le a sivatagba
Ez a világ. Itt jártam

Vagy: Ölelj magadhoz
Fogd tenyeredbe az arcom

Hajad nyári szellő cirógatta
Kettesben voltunk


8.
Mellkasát veri
a majom

nincs kivel
küzdeni, párzani

visítozik
mellkasán dobol

vörös seggét
reklámozza

banánért, perecért
árulja testét


9.
Élvezzük a gyerekes reklámot
ha megnevettet

Néha
mikor kicsit kínos

nem nevetünk. Leizzadunk
elpirulunk

Van valami megkapó ebben is
Különös nézni az érintettet

ferde, torz mosoly az arcán
keresztbe tett lábak

mintegy bezárkózik
védekezésül


10.
Miért bőgnek a tehenek
mint egy öreg kamrába

rozsdás sarokvasán
óvatosan nyíló ajtó?

Miért lesz a hang
az öregedéssel

repedezett
mint málló vakolat?


11.
Reklám minden?
S unok én már mindent?


12.
Készülődöm
anélkül, hogy

valamit akarnék
Panaszkodom

a szélben zizegő
fák leveleire

az összes levélre
az összes fára

Futballpályák salakjában
minden egyes szemre

fűre, amin tapodok
s lábamra, amivel járok

a kihasználatlanul heverő
számítógép-memóriára

a radírra
s a radír vájta nyomra

pillantásra
kihűltre, kiüresedettre

Nagyon nehéz sokra figyelni
és keveset akarni


13.
Miért borzongok
mikor a hátadat simogatom?

Miért pislogok
ha rám nézel?

Miért olyan jó csókolni?
A szerelemre nem panaszkodom

sem a kedvesemre
Gyermekeimre esetleg?

És barátaimra?
Belefáradtam a reklámokba

hogy mindig igazuk van
Nem hadakozunk ellenük

Az sem velünk
Csak harsog

ordít szívet tépőn
mint egy gyermek

Megunjuk a siránkozást
s kézen fogjuk a kölyköt

Keblünkre öleljük


14.
Weitergehen

Fáradt vagy
Mozdítani sem bírod
a lábad
Sajog a tested
semmit sem akar
Térded merev
minden irányban
S ha mozgatni akarod
törni kell
mint a halottakét.


Az avarba kívánkozol
sóvárogsz, hogy a sárga
vörös levelek kusza
erezetükkel
mint a lágy hó
betemessenek.
Szemedre
orrodra, szádra, füledre
tapadjanak s komposzt
légy te is, termőtalaj
a föld hatoljon beléd
s a földdel
egyenlő légy
hogy az óvodások
rajtad
futkározhassanak
színpompás
terepjáró
gumicsizmáikban
esőoverálban
visítozva
anélkül, hogy tudnák
hullán taposnak
Futkosnának rajtad
akár egy dombon
kőszegélyen
vasúti sínen, játszótéren
kidőlt fa korhadó ágán
bármilyen küszöbön

Oly szomorú voltál
oly végtelen elkeseredett
hogy nem remélted
lehet még folytatás
vagy kilépve önmagadból
elhagyhatod a tested
De hová?
A semmibe?
Ha ez olyan egyszerű lenne!

Elmenekülni a semmibe?

A gondolat szebb
mint az őszi álom
ami nemcsak szomorú
ám tolakodó
és végzetes is
buja, sárga, zöld,
vörös és barna
mint egy zsíros, szaftos
ratatouille
de mérgező és emészthetetlen

a semmi megfelelője?
Nem, ez nem a semmi
s nem is az ismeretlen

Senki nem töri a térded
nem hoz menetkész állapotba
s nem indít el.
De egy nap felébredtél.
Lábra álltál. Jártál

semmi nem változott
mégis más lett
tovább élni

Megéri hát – mondom
minden áron
akarni
s tudom
hogy kételkedsz szavaimban
de tudd, hogy nem tágítok

Kovács katáng Ferenc fordítása