Cathrine Grøndahl

Dicshimnusz

semmi sem biztos a dicshimnusz körül
könnyen eltűnhet a tónus
a soros refrének egyikénél
Elmehet a hangom július közepén
mikor a világ boldogságban úszik
Rózsák, csókok, gyerekek s nyár!
Nem tudok jobbat
Énekelek, pedig mindent elveszthetek

Rettenetes dicshimnusz

Rettenetes dicshimnusz a szerelem dala
ha nem talál fülekre
Mégis harsog
és telekürtöli az egész világot
A mennyek legfelsőbb régióiból
sugárzó fény
Maga az élet s az ember kap utána
Fejest ugrik a boldogságba
Többé nem képes uralkodni magán

Nem alkottunk semmit

Van tető a fejünk felett, békesség a javából
kijutott nekünk
Nem kell háborúba menned
Mérgező szavakkal nem bántunk senkit
Ha a falak beszélni tudnának
rólad mesélnének
Hallottam korábban, de jelentsd ki örökre:
Mellettem maradsz mindig
Egy nap majd mégsem értelek igazán
Egy nap majd a falat nézed s kijelented:
Nem alkottunk semmit
Nincs miért tovább küzdeni;
háborúk utáni korszakban élünk
Nincsenek fehér foltok az atlaszon;
szürke napokat morzsolunk
Beszélsz s kerülöd a tekintetem
Egy óra alatt mindennek vége
Eladjuk a házat
Költözünk
Felégetünk mindent
Megszűnnek a közös hétköznapok

Eressz a tengerekre!

Eressz a hét tengerre!
Mellkasom csupasz
karom a szeleknek kitárom
Áradjon felém minden –
Nagy álmaim vannak
Időnként elmerülök,
de mindig akad valami
hogy támaszt nyújtson
s tengerről tengerre
lendítsen előre
Nézz rám!
Hajam nem fékvitorla
Nincs félárbocon a ruhám;
csattogva zengi az életem!
Eressz a tengerekre!

16 év

Arra a reggelre vágyom,
amikor 16 évesek voltunk
s minden igazivá lett;
kezed, szád, szemed, a fű
s a vibráló nap
Csak 16 évesek voltunk
Virradatig ébren tartottál
s azóta is hozzád láncol
az az első reggel
A többi szükséges rossz
Fáradt vagyok, de pihenni nem tudok
Az ártatlan álom éppúgy fölösleges
mint nélküled minden egyéb más

Tud-e a törvénykönyv éneket rólam?

Én tudok egy dalt a törvénykönyvről
De tud-e az is rólam?
Tud-e altatódalt
mikor álmatlanul fekszem?
Ismerem a törvényeket
de meghallják-e
hogyan örömködsz bennem
Virágot küldök
s azt mondom szeretlek
mire a szóhalom képtelen
Még egy rózsaszál is érti
de a méltóságteljes könyv hallgat;
egy lapja se rezdül

Kovács katáng Ferenc fordításai