Tone Hødnebø

A világ tengelyében

Darázs minden házban
minden kertben
és hegedűszó

kilométereken át hegymenet
szánalmas fénysugár
sóvárog árnyék után

mielőtt összeomlanék
miként minden más egyéb
közvetlen előtte
zuhanok fejjel lefelé

Isten ölébe egyenest
ki egy gondolattal mindent megelőz
és megjeleníti magát nekünk.

Mikor a megpillantott

és a láthatatlan egy és ugyanaz
örökre lezárult szemmel bolyongunk
Semele házában.

Mert ami nem látszódhat
cselekedeteinkben lesz bizonyossá
nyomunkba szegődnek az árnyak

s az ablakon benyúló
ágak egyre növőben
felemelik a házat.

Nem vagy nagyobb a gépnél

forog körbe-körbe a kerék
surrog, kattog a pedál
elengeded a kormányt
bekötött szemmel
tátott szájba csapódó széllel
tarkód mögött légörvénnyel
s egy kéz a válladon.

Hatalmas üzem a menny

három műszakban dolgozik
szuper műszerekkel
minden apró rezdülést felfog
emberről, bogárról, fáról,
századok óta virágzó nagyüzem
ismétli önmagát.

Nem

a susogó ág,
nem a lágy szellő,
nem a gyenge szív
a belső hang szólít: menj haza, menj már
De az otthon távol, valahol messze
Szempillantás alatt döntesz
Épp csak gondoltál rá, már ott vagy
Nem bánod meg, pedig mindent feladsz
A fejedbe kukucskálsz. Látod
a dolgok beindulnak, mint egy felbolydult erdő
dől a fa, erdőt irtanak

Háborog az ég

hullámzik a tenger
falevelek érrendszerébe
emberek lélegzetvételébe másolja magát
Eső hull sötét négyszögekbe
cseppekből duzzadt víztározó
Emberek, bogarak rezzenései is feljegyezve
Rügyekbe zsúfolt cakkos levelek
Ágak serkennek az évnyire duzzadt nyár során
gyökeret ereszt az élet
Csillag születik

Cím nélküli versek

1.
Jöjj,
verébszárny surranása
mikor éber érinti
álmában az alvót

Élő közelít álmában
holtat, álom volt
már nem először

mélyre merültél
kint nyár
ugyanarra gondoltunk
feledni azt aminek jönnie kell

2.
Forog a világ
Üveggömböt simogattál
a másét
a történet benne
nem hagyott aludni.
Lebegsz a hópihékkel
nincs nyugalom, csak mozgás
ahol fel-alá futkosol a házban
feneketlen folyosó
hatalmas ablakok, kint fák
mások élete a sajátod mellett
valaki kört rajzol
s te benne állsz
se szél, se visszaút.

3.
Nincs nyugalom, csak mozgás
ígéretek s vágyak
a végtelenről ott, távol
Valaki emlékezni fog, ki voltál
mikor a hóesésben álltál
s valamit kértél
a láthatatlan mennyből;
hópelyhes üveggömböt
s egy csepp áldást.

4.
Bólogatnak a fák
mellettem mégy
s a lélegzeted, mint
madár pihegése egy papírdobozban.

Óvatosan lépkedsz a hídon
nem szeretnél vízbe esni
mert elragadna a mély

s még azelőtt felébrednél
hogy emlékeznél a nyárra
mikor áradt a folyó s a nyár
vakon átsuhant a nyáron.

Kovács katáng Ferenc fordításai