Horváth Ödön

Pranayama

Húsból, vérből vagyok, nem kőből.
S ti? Mindnyájan testvéreim!
Együtt veszünk gyönyörrel, ím
ugyanabból az őserőből.

Áldott körforgás; belénk-oltott
vággyal egymásnak adjuk át
a kezdet kezdetén kiosztott
életadó energiát.

Ott van a napfényben, a vízben,
életünkben is, átitat,
hogy élhessünk és közelünkben

minden teremtményre kihat.
Ő a teremtő Ige mása;
világegyetemünk mozgása.

Feketefehérség

Létünk törékeny viaszfigurái
mily furcsák, milyen mesterkélten néznek!
Játékléggömb száll alá a magasból;
azt figyelik, de szemük mozdulatlan.

Körben a dolgok feketék, fehérek.
Hószínű füvek hajlanak, rohadnak.
Fekete ólomnehezékre kötve
süllyednek le a mélységbe az álmok.

Az Ősvizek se kékek. Habfehérek;
és feketék, akik pipacsra vágynak.
Fehér mécseseik mind kialusznak.

Fekete négyszög templomuk ikonja.
Ezért hallgatnak. Könnyű kitalálni,
mire gondolnak, miről nem beszélnek.