Előzmény. Régóta foglalkoztat az ideális (ökumenikus) templom megtervezésének gondolata. Már a ’70-es évek végén csináltam ideálterveket, maketteket. Az elmúlt negyedszázad alatt sok szakrális tervet készítettem. Ezek zömmel a II. vatikáni zsinat szellemében átalakított római katolikus templombelsők, liturgikus terek voltak, de akadt köztük református, evangélikus, görög katolikus, nazarénus templom- és imaházbelső is. A mintegy 70 tervből tudtommal 14 valósult meg, természetesen kisebb-nagyobb eltérésekkel a tervektől. Jó néhány pappal, közösséggel, templommal hozott össze a sors. Talán nem túlzás azt állítani, hogy némi tapasztalatom van e téren.
A mostani fiktív templomtervezési pályázat kiírása – melyet véletlenül vettem észre az Építész Kamara honlapján – új lökést adott gondolataim tervvé alakításához.
Koncepció kialakítása. Korai katolikus templomaink mind keleteltek és hosszhajós elrendezésűek voltak, a körtemplomok is. Ez utóbbiak alapvetően kéttípusúak: szentélybővítményes vagy karéjos, de mindkettő belső kialakítása hosszhajós.
Állítólag a körtemplom – magyarul kerekegyház – az ősibb típus.
Hát engem ez a kerekegyház foglalkoztat régóta, a zsinat ajánlására is figyelve, hogy lehetőleg törekedjünk a centrális tér kialakítására (korai maketteim körtemplomok, centrális terek voltak).
A kör térbeli megfelelője a gömb, a legteljesebb forma. Korábbi terveimre támaszkodva a síkbeli centrális teret térbeli centrális térré, azaz gömbbé, gömbtemplommá próbáltam alakítani.
A képlet: ha egy tömör, nehéz golyót laza talajra ejtek, az részben elsüllyed, a földet körben felnyomva, a többi része kiáll a keletkezett dombból.
Koncepció. Elképzelésem szerint gyér növényzetű, lankás dombon vagy egy kis völgy mélyén, négy irányból megközelíthetően, kis vízérrel körbefolyva, gyeprézsűn emelkedne a templom vörösréz kupolája, tetején a Szent Koronával.
A templom felső félgömbje a templomhajó, két átlós közlekedővel negyedelt. 3/4 részében a hívek padjai, 1/4 részében kiszolgálóterek – sekrestye, gyóntatószobák, iroda – vannak. A karzat kialakítása hasonló, a kiszolgálóterek fölött kis orgonával és kórussal. A gömbhéj – ragasztott fatartókkal – az égboltot szimbolizálja. A tetején bevilágító-szellőző opeion, mely a magyar Szent Koronát formázza, melyet Szent István királyunk ajánlott fel Szűz Máriának.
A gyeprézsű alatt – a templomtéren kívül – helyezkednek el a vizesblokkok (férfi-, női-, gyerek-, akadálymentes WC-k, kézmosók) és a raktárak.
A gömbtemplom fókuszában három lépcsőfokkal kiemelve áll a kör alakú oltár, az áldozatbemutatás helye. Az oltár mögött, a kiszolgálórész előtt helyezkedik el a sédes. A gömb függőleges tengelyén az oltár fölött helyezkedik el a tabernaculum, az oltáriszentség helye. E fölött, a szentélyt kijelölő faíveken a szószék, az igehirdetés helye – a karzatról hídon megközelíthetően. Az altemplomban a szentély alatt, henger alakú keresztelőkápolna van, középen keresztelőkúttal. Ez alatt kisebb henger alakú ravatalozó kápolna, középen ravatalozóval. Az altemplom mindhárom szintjén urnatemető van, ezek eladásából fedezhető a templomépítés jó része.
Az altemplom szintjeinek kellő megvilágítását üvegbeton födémek biztosítják (lefelé haladva szintenként mind kevesebb a fény…).
Az átlók metszéspontjában az oltár feletti tűzben olvad, fonódik össze a tér az idővel, a jelen a múlttal és jövővel, a bonyolult az egyszerűvel, régi az újjal.
A templom – mint világmodell – anyaga a négy őselem:
– a tűz az örökmécsesben az oltár felett, a tabernaculum alatt ég,
– a föld a füvesített domb anyaga,
– a víz veszi körül a dombot + szenteltvíz + keresztvíz és
– az égbolt jelképe a kupola.
A kupola, a berendezés és a bútorok zöme fából készül.
A Szent Korona a Kárpát-medence országait, népeit szimbolizálja.