Móritz Mátyás

(A legutolsó harcos)

Megújulok minden pillanatban
Egy hajtásra, nevetve meginnám
Ha poharamba mérget öntenél
Nem sírhat senki, csak énmiattam
Ha én meghalok, már semmi sem él

Amit én teremtek, csak az a kincs
Amit más teremt, az délibáb lesz
Ha én szeretek, ott kegyelem nincs
Hibátlan vagyok, örök hibám ez

Kimondom ami ki nem mondható
Hatalom nincsen ami felöklel
Jó kedvem semmivel nem rontható
Nem elég a minden, nekem több kell

Átlépem ha előttem szakadék tátong
Amit én feladok, csak az az elveszett
Legyen átkozott aki értem imát mond
Megérzés, nem régen kihunyt csillag vezet

Ha én kérdezek, az Isten is megfelel
Azon nyomban meghalt, akit megvetettem
Akit én megszólítottam, nem feled el
Amerre én járok, a föld szíve retten

Vadállat is odahajol ujjaimhoz
Megismerem a rosszat, millió közül
Engem kétség, bizonytalanság nem kínoz
A halált is megölöm ha ellenszegül