A május titka

„Ki ennyi mindent elmond magáról
mint sivatag a gyomrát kiönti
bugyrai hadd lebegjenek”

                Páskándi Géza: Gyanússág

    Ki ne ismerné a csodát? Zizeg a levegőég, zengő, táncos, már-már ritmikus szédület. Részegülve fürj palattyol, s hajnali órán a mocsári nép is hangosabban kuruttyol. Körülkerített udvarban rezgő inakkal lépeget a kakas. Virít a jácint, reszket a gyöngyvirág fuvallat-árnya, nem üvegből fröcskölt mesterséges parfüm, bársonyos szirmoké. Csókok ingere. Repedezik az elárvult, omlatag hajlék, hull a rút habarék. Recsegő régi világ; ódon koponyára hulló fénylő vízcseppben (vagy a Földgömbön?) óceáni delfinek tánca – hökken a képzelet is! Vérbuzogásban őserő. Életöröm. Kérkedő, birkózó játék. Rikkantsz – ki tudná befogni a csuszalesőd?…
    Hát még a friss, üde zöldre zuhogó záporeső! Fénylik a járdasziget és a tetők. S ha megrázkódik az orgonalomb, Istenem, és szárnyal a fecske a magasban?!…
    A májusi eső áldása; „majálisruhás gyümölcsösök”. A vadnyúl bajusza kackiásabb lesz tőle, s a fácán tolla fényesebb. „Mint egy egész boszniai hadjárat” – mondták volt a májusi esőről, még Krúdy Gyula emlékezetében, a régi magyarok.
    A majálisok habzó söre, savanykás bora, mustáros szafaládéra, szalonnára meg zöldhagymára. A gyönyörűséges villámlások és mennydörgések. S a zuhé után a tiszta levegő. (Este utána még Az ember tragédiáját is telt szívvel hallgatod.)
    Illatos végtelenség. Mint az együgyű állat, a falu félnótása nyüszítve rohan, repesve, bűntelenül.
    De a május maga a „muzsikáló romlás” is. (Lám, ha József Attila lelke kószál előttünk.) Hogyan lehetséges, hogy tíz-tizenöt százalékkal többen lesznek öngyilkosok májusban, mint mondjuk a ködös, nyálkás, köhögtető őszi hónapokban?… Idegen vérben fogant méreg. Titkon kúszik bennünk a gyújtózsinór. S „mint megdöföttek, hirtelen / majd mi is lerogyunk”?
    Ennyi volna a májusok öröksége?
    A májusban született Páskándié, akit ugyancsak e hónap vitt el; s „tüdőárnya tündöklő semmi” az örökkévalóságban.
    A májusi zápor illatának és haragoszöldjének „lehet valami mélyebb titka is”.

Lászlóffy Csaba