Małgorzata Nowicka

És most egy kis reklám

    Na és most mi ez így hirtelen és váratlanul?
    Hogy minden a válladra szakad. Támad, ahonnan csak tud. Bármerre, amerre nézel, mocsok. Felébredsz példának okáért, reggel, és látod, hogy megjött. Látod, hogy megjött, még akkor is, ha pasi vagy. Reggelizel, és látszólag minden rendben van, a reggeli ízlik, mint mindig, a kávé ízlik, mint mindig, a cigi káros, de ízlik, mint mindig, a papírdarab az asztalon nem zavar, macskapisi, macskakaki nem zavar, mert ez így természetes. De mindez csak illúzió, véresen komoly és egyre nagyobb méreteket öltő illúzió. Később, ahogy ez már a filmekben és a könyvekben lenni szokott, csak egyre rosszabb. Persze előfordulnak másféle filmek és másféle könyvek is, amelyekben minden rózsaszín, amelyekben nincs macska- és kutyapisa a szőnyegen, amelyekben szeretet van és Jerzy Owsiak az Ünnepi Segítségnyújtás Nagyzenekarával¹. De ezek, azt lehet mondani, kivételes esetek. Ezek a dolgok valótlanok.
    És ezt te tudod.
    Mint ahogy tudod azt is, hogy mi az, ami igazából fontos. Hogy mi az, ami az életben igazából számít. És ne ámítsuk itt magunkat, hogy ez a szeretet meg a család és a keresztény értékek. Ne akarjuk elhitetni magunkkal, hogy ez a szerető emberek és a mérsékelt mennyiségű pénz hirtelen rohama. A szex, a szabad szerelem és a pénz az, ami igazából a legfontosabb. Meg a karrier. A karrier is fontos. De ahhoz, hogy karriered legyen, legtöbbször szexisnek is kell lenned, és szét kell tenned a lábad az összes elnöknek. Erről beszélnek a villamoson, néha a tévében (mint például a múltkor, amikor az „emtívi”-n azokat a castingokat mutatták, és erről beszélt az egyik bige nagyon mély meggyőződéssel a szemében és a mellében). Vessünk csak egy pillantást példának okáért az idei Miss Poloniára vagy Tomek Kamelre².
    De ezt te tudod, és nem teszed szét a lábad egy tál levesért.
    És térjünk vissza egy pillanatra ahhoz a naphoz, amikor felébredsz reggel, és egyszerre csak semmi sem úgy van, ahogy kéne. Neked úgy tűnik, hogy minden rendben van, de igazából nincs. És aztán. Megjött a vérzésed, ember, ez fájdalmas, tudom, szörnyű, tudom, borzalmas, én tudom. És ülsz a kávéd mellett, mint minden reggel, és egyre csak ugyanazt a reggelit eszed, cinikusan nézegeted a papírdarabokat az asztalon, a pisáló-kakáló macskákat, cinikus a mosolyod és fehérítős a fogrémed. A háttérben könnyű popzene szól, könnyű modern pempő a Rádió Zetből. És az ablak előtt, mint minden hétfőn, ott megy el épp a szemeteskocsi. Aztán felkelsz, leporolod a nadrágod, a szoknyácskád, és indulsz bepakolni az iskolatáskád. Vagy nem az iskolatáskád, azt már te tudod, hogy milyen táskát kell bepakolnod, úgyhogy ezt döntsd el te magad.
    Dönts, ettől függ az életed!
    És most megint van két választásod. Minden attól függ, hogy mennyire vagy haladó ebben a Babilonnak nevezett nagyvilágban. Röviden mindkét verziót – igenis, szerkesztő úr!
    Ha még nem vagy tizennyolc éves, akkor most a következőket cselekszed: lemosod a nem létező sminkedet, leveszed magadról az összes fülbevalót, karkötőt, eltakarod az összes köldököd, megfésülöd egyenes és festetlen hajadat, lemosod a lakkot a körmödről, levágod a kakastaréjod. Ezután fogod az összes füzetet és tankönyvet, az összes kötelező és szorgalmi házi feladatot, az ellenőrző könyvet a szülők aláírásával, és kilépsz a lakásból. Bezárod magad mögött az ajtót az ezüstfityegős kulcsoddal – amin ott lóg az Eiffel-torony, az, amelyiket a Notre Dame mögött vettél Párizsban – mindössze két euró a négydarabos komplettért az egész családnak. Az iskolába menet nagyon nem legálisan félrehúzódsz a patika mögé, ahol a táskádból előveszed a kék-fehér dobozos LM-et meg a fekete, piros feliratos öngyújtót. Rágyújtasz, leszívod a füstöt, és nagyon felnőttnek érzed magad.
    Bár nem is igaz, hogy a dohányzástól felnőttnek érzi magát az ember.
    Bemész az iskolába, végigülsz nyolc órát, beszerzel pár jó jegyet, kimész rágyújtani a sportpályára, kikezdesz a fizikatanárral vagy a némettanárral, intelligens témákról társalogsz, összebarátkozol a szürke kisegérrel az osztályból, akit soha senki nem szeretett, te sem, de azért összebarátkozol vele.
    Majd kijössz az ismerőseiddel együtt ebből az odúból, és észreveszed, hogy valahogy minden olyan szürke és piszkos, hogy hirtelen mindent mintha szürke máz borítana. Váratlanul rád tör a szomorúság, noha már ébredéskor tudtad, hogy rossz napod lesz. Átsétáltok a térre, és leültök egy padra. Előveszitek azokat a rohadt, buzis cigijeiteket, és rágyújtatok a biológiatanárnő ablaka alatt; a szomszéd ablak meg az osztályfőnöké. De ez most senkit nem érdekel. És jó is, hogy nem érdekel. És kösd meg a cipőfűződ a bakancsodon, mert orra esel. Egyik cigit a másik után szívjátok. A szemközti padon apránként megjelennek a kémek. Rohadt, ősz hajú, öreg nyanyák. Beszélgetnek, és egyszer csak azt látod, hogy az egyik rád mutogat az ujjával, és mond valamit a másiknak. Majdhogynem semmiség, de téged bosszant, jobban, mint valaha. Bemutatsz nekik a középső ujjaddal, szép, nagyon szép, bravó!
    Így felidegesítve elindultok a tér melletti dombra. Egyfolytában azokat az LM-eket szívjátok, néha rágyújtotok egy-egy Pall Mallra is, de csak ritkán, mert nem szeretitek a fehér filtert. Hirtelen elkezdetek mindenfélével dobálózni. Hogy a köztársasági elnök egy fasz, a miniszterelnök egy fasz, minden országgyűlési képviselő egy fasz, a big brother egy fasz, a polgármester úr egy fasz, az érsek buzi, a tanárok faszok, a rendőrök faszok, Lew Rywin³ egy fasz. És tíz perc elteltével kiderül, hogy kifogytál az összes lehetséges „fuck you”-ból és köcsög rendőrökből, ahányat ismertél, hogy már fáj a középső ujjad, és elfogyott a nyálad.
    A cigarettád is mintha elfogyott volna.
    És most egy kis reklám, a világ mindenféle édes tárgya, mosóporok, csokiszeletek, ultramodern intimbetétek, a legeslegjobb újságok ajándékkal vagy anélkül, kocsik, amelyek izgalomba hoznak, csipszek, amelyekkel könnyen maszturbálsz, ruhák.
    Most pedig, a reklám után, jön a második rész, vagyis mi a teendő, ha elmúltál tizennyolc éves, és már elfogyasztottad a reggelidet, illetve bepakoltad a táskád (FIGYELEM, időhiány miatt csak a tizennyolc éven felüli, saját kocsival, mosógéppel, illetve állással rendelkezőknek készült verziót közöljük).
    Elmész otthonról, de előtte még megcsókolod a férjedet/feleségedet/csajodat/pasidat/szeretődet/pesztrádat/mamádat. Bezárod az ajtót az Eiffel-tornyos fityegővel, amelyet valami csoda folytán, magad sem tudod, hogyan, az iskola sportpályáján találtál még annak idején. Nyilván valaki vette magának ebben a való világban tett kirándulás során. Leszaladsz a lépcsőn, kopog a magas sarkú cipőd; ha nincs magas sarkúd, akkor se ess kétségbe, és ne sírj, mert akkor biztosan a te másféle cipőd kopog. A parkoló felé menet elhaladsz egy trafik mellett, bedugod a fejed a kis ablakon, és veszel egy Wyborczát⁴, illetve egy Marlboro Lightot. Hiszen nem vagy már csitri, nem szívhatod még mindig ugyanazt a tiniknek és irodalmároknak való olcsó, buzis cigit! Beülsz a kocsidba, bekapcsolod a Rádió Zetet, és egy elegáns öngyújtóval meggyújtod a cigid.
    Belépsz a származását tekintve vietnami, japán vagy valamilyen más ferde szemű idióta nemzetközi főnököd nemzetközi korporációs cégének ajtaján. Az igazat megvallva frusztrál a munka, de azért dolgozol ma is, és teszed a kedveset meg az okosat, nem hagyod, hogy átnézzenek rajtad az idősebb kollégák, kikezdesz az egyik fiatalabb kolléganővel vagy a főnökkel, rágyújtasz az ebédszünetben, átnézed a legfrissebb információkat az interneten, és jelentést írsz.
    Nyolc veszettül fárasztó óra után patakokban folyik az izzadság a homlokodról. És hirtelen valahogy olyan furcsán észreveszed, hogy minden olyan szürke és piszkos, hogy hirtelen mindent mintha szürke máz borítana. Váratlanul rád tör a szomorúság, noha tudtad már ébredéskor, hogy rossz napod lesz. Elindulsz hát az ismerőseiddel együtt a bárba. Útközben meglazítod a nyakkendőd, leveszed a harisnyád, és megteszel mindent, hogy legalább néhány percig ne gondolj erre a posványra. És sikerül. Sikerül, amikor lehajtod a soron következő sörödet, amikor pletykálkodsz, és amikor már részeg vagy.
    Amikor később, már csak egy kollégáddal vagy kolléganőddel, támolygó léptekkel hazaindulsz, a politikáról beszélgettek, arról, hogy a politikusok faszok és igazából mindenki az. Hazaérsz, eszedbe jut, hogy ma van a Kuba Wojewódzki⁵ műsora, megnézed hát, és teljesen izgalomba jössz. Kuba Wojewódzkinak valahogy hihetetlenül izgalmas a kopaszsága, a viselkedése pedig hihetetlenül hasonlít Tomek Kameléra, de erről már volt szó.
    És most, mikor alszol, hirtelen minden úgy megváltozik.
    (…)

Ádám Andrea fordításai

Małgorzata Nowicka (1988) a Poznań környéki Sztęszewben él, ott jár gimnáziumba. 2003-ban a Ha!art magazinban jelent meg debütáló elbeszélése.

¹ Az Ünnepi Segítségnyújtás Nagyzenekara az egyik legjelentősebb jótékonysági alapítvány Lengyelországban, amelyet Jerzy Owsiak hozott létre 1993-ban. Azóta minden év első vasárnapján óriási pénzgyűjtő akció kerül megrendezésre az egész ország területén, amelyet különböző zenei (többnyire rockzenei) rendezvények kísérnek, amit a közszolgálat televízió is sugároz. Az összegyűlt pénzt a gyermekkórházak számára ajánlják fel orvosi műszerek vásárlására.
² Jóképűségéről híres televíziós bemondó, a Randevú a sötétben című televíziós vetélkedő műsorvezetője.
³ A leggazdagabb lengyel filmproducer, akinek neve összefüggésbe hozható a baloldali SLD-vel (Baloldali Demokrata Szövetség). Rywin 2002 második felében nemzetközileg is hangos korrupciós botrányba keveredett, amikor Adam Michniknek (a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének) olyan változtatásokat ajánlott fel a médiatörvényben, amelyek lehetővé tennék az újság számára a Polsat televízió megvásárlását, az SLD számlájára utalt 17,5 millió dollár fejében. Michnik a beszélgetésről magnófelvételt készített, amit később nyilvánosságra hozott. Az eset következtében az SLD elvesztette a hatalmát, Rywin pedig gyakorlatilag mindenét.
⁴ Gazeta Wyborcza, Lengyelország legnagyobb példányszámú napilapja.
⁵ Az egyik legellentmondásosabb televíziós személyiség. Újságíró s egyben a bulvársajtó kedvence. Televíziós talk show-jában előszeretettel hozza kínos, gyakran kompromittáló helyzetbe a különböző közéleti személyiségeket. Híressé azzal vált, hogy a televízió nyilvánossága előtt megmutatta a meztelen fenekét.