Lénárd József

József Attila emlékére

Velem vagy régen, ismeretlenül
érzések zúgó villanásában.
Szemednek tükre kínlódó vágyban
ott a Dunánál habokba merül.

Maroknyi szénpor, kis meleg belül.
Lopott fa, fénye: hinni csodákban.
De hideg a kéz, nem szorít bátran.
Valaki zenél, sírva hegedül.

Vágyó zenére hárfát varázsló
szivárvány az úr. Fáj a nagy fényből
szertefeszülő, már más üzenet.

Kattog a kerék, félek a géptől,
zajong a vad hang, jajdul, hogy Szárszó!
Istenem, mondd meg, hogy miért sietett!