Zsille Gábor

J. A. névjegye

Megsárgult, szerény névjegy
vagy inkább vizitkártya,
nincs rajta semmi díszes,
mindenki rögtön látja,

nincs ráírva, hogy költő,
sem bármi más titulus,
árva, magánzó, kinek
boldognak lenni tilos,

nincs ráírva lakáscím,
hogy Gát utca vagy Lovag
utca, ócska albérlet,
külváros, felhők, tavak

és fák, a semmi ágán
egy ülőhely, szegénység
szennylepleiben úszó
gyermekkor, halál, vénség,

e névjegyen nem áll több,
csupán tizenegy betű:
JÓZSEF ATTILA – kiált
rám a hosszú életű

nyomdafesték a lapról,
jégmezőn átfutó sín,
koromfekete vágány:
gyásztól komor és hószín –

ennyi áll rajta, nem több,
és még a hátoldalon
egy felirat, aprócska
betűs vigasz, oltalom

és igazolás, mégis
rang őriz egy életet:
E szép névjegy Löbl Dávid
nyomdájában született –

ez Attila névjegye,
a kézirattár egyik
kutatójától kaptam,
szívem kikerekedik,

a személyimben tartom,
zakóm zsebe megéled,
„pimasz, hogy jössz te ehhez”
„milyen szép gesztus tőled”

Négy sor

Kabátom színe kézfejem színével rokon
(Az árnyalatok egymásba olvadnak Hamu
és hamu és hamu Gyászos nappalok futnak)
szemem a szénnel arcom az elhamvadással