Sopotnik Zoltán

A tiszta szív hozadéka

Az üveggyárat a város szélére költöztetik
– úgy hallottam az Unió miatt –
a kemencékből a forró üveget már le is engedték
a hatalmas pohárgyártó gépbogarakat meg
egy képzeletbeli hungarocellre szúrták fel
többé nem duruzsolnak a város belsejében
jegyzem meg magamnak
a félig lebontott csarnokok között
gyerekek bicikliznek vagy krátereket túrnak
a Marson vannak azt képzelik
de a bakter – biztonsági őr akit odaraktak strázsálni
nem szól rájuk mintha nem is látná őket
a távolba mered egészen elválik környezetétől
meghökkentően ismerős arca van
csak pár perc után merem kimondani
tiszta József Attila
kicsit megijedek hogy olyan leszek mint az
ifjú költő aki mindenhol József Attilát látja
esetleg Pilinszkyt de az ritkább
s rögtön továbbviszem a gondolatot hogy
bemutatkozó kötet nem képzelhető el egy
odaragasztott J.A.-nak nélkül
a profibb teljesen kiírja nehogy összekeverjék
egy manapság futó másik Attilával
de a lényeg hogy mennyire elegem van
a sok érvénytelen patetikus megszólalásból
mikor úgy érzem kikaparják a föld alól és az
íróasztalra ültetik gyertyatartónak
ráadásul a barátom (spanom) szavaival élve
nem állítanak semmit
csak káosz van és a hülyeség tömjénillata terjeng
hogy törne el/le a kezük
az a lúdtollas
mert majdnem biztos vagyok benne
modern lúdtollal írnak
a dilettánsok olyannal szoktak
hát mért nem hagyják már nyugodni vagy bolyongani
vagy mit tudom én
nincs annyi sín mozdony kibaszott csillag
amit ne használtak volna fel hogy
tisztelet-billogukat fejfájára égessék
legszívesebben törvényt hoznék vagy hozatnék
hogy bizonyos szint alatt
ne lehessen József Attiláról/hoz verset írni
felállíttatnék valami bizottságot
persze ez abszurd de mindegy
csak a meglepetés nem az
mikor észreveszem hogy
csukott esernyőmet gumibotként szorítom
s szemben már nincsenek ott a gyerekek
s a biztonsági őr sem