Túri Klára

Töviskoszorúról rózsakoszorúra

(Anyám emlékkönyvébe)

elképesztő magmán száradok
forrást apasztó torok
kínján koldulok
föld nem maraszt
sem asztalotok sem ágyatok
hajszálgyökérről mintha fát
pőrére rázott sok malaszt
elektrosokk
nincs ki irgalommal fölérje
koronáról fordultam gyökérre
              elállt a szél
              köszönt egy sirály
              itt- s túlpart közt lélek-rengette rács
              tájolásra erőm elég
              lesz-e harangkondulásra
dolgát az ember míg bírja
hullajtott levélre megírja csomóban
hajt egy hajnali olaj-nyomat
mennyei dombján millió rózsa
              soká veszkődtem egy sokkolttal
              de tudtam költő volt
              – álmában öt török szidta őt
              tőlük hogy elcsalt egy török nőt –
lomb-tenger zsong esti zsolozsmát
térdemen a világ kínja most
testnedveimből darázs inna
apámhoz indulok hamarost

s együtt nézzük majd odaát
más mint költ rám egy négysorost