Ewa Chruściel

*  *  *

A fa üstökén
egy halász ül
és fagyöngynek
álcázza magát

*  *  *

Bármerre járok
fényt árasztasz rám
ragyogást

hirtelen
hályog az igazság fuvallata emlékezés
mihez tartozom

a fényhez
az ólomüveg ablakok
villanásaihoz

Bárhol vagyok
túl kevés fényt
bocsátasz rám

már nem gyűjtök érveket a léted mellett

Kézirat

A papírlap éle folyton elvágja a bőröm
aztán megfeledkezem erről és újra
felmarkolom akár egy gyerek
kíváncsian az illatára hogy mire is való

(Zsille Gábor fordításai)

Ewa Chruściel (1972) lengyel költő. A krakkói Jagelló Egyetem bölcsészkarának doktorandusz hallgatója, az amerikai Illinois Egyetem ösztöndíjasa. Eddig egy verseskönyve jelent meg (Verdesés, 2003). Magyarul most először olvashatunk tőle.