Mester Magdolna

Kórtörténet

    Üzenetrögzítknek fenyegetztél, ma visszapörgeted a vacak szalagot… ha van mit letörölni rajta.
    De leginkább csak házimozit nézel, és szivarkarikákkal gurigázod át a perceket.
    Befutottál, s a versenylovakat ünnepelni szokták: pezsg, virágfüzér…
    Pezsgre telne jócskán, te mégis pálinkafélékkel kúrálgatod a lelkedet, ezt a fránya csökevényt, mely sehogy sem akar mögötted elmaradni. Pedig láthattad: köreidben másoknak ez rögtön sikerült.
    Korábban rád kérdeztek néha. Toporogtak izzadó tenyérrel, ha túl szinte voltál. Elég lett volna egy félszeg „jól”, aztán a visszakérdezés, majd hallgatni ket érdekld arccal… Már csak a tzsdeárfolyam tnyomai villannak monitorodon.
    Akad azért még jó pillanatod: kihúzod magad, ha koldust látsz az úton. nem TE vagy, s ez büszkeséggel tölt el.
    Felszólítod a bejárónt: pancsoljon csak a kivilágított márványmedencében.
    Idnként izgatott leszel. Beléd nyilall, hogy fegyvert kell tisztogatnod. Talán az ólom tiszta lesz fejedben.