Zsirai László

Teherpróba

Robog, robog a vonat
a másik állomásig;
robog, robog az élet,
vigasztalásra vágyik.
Volt egy hatalmas álom
s ki súlyát próbálni merte
az lelkét Balatonszárszón
rideg sínre lehelte –
Az érett lét értelmét
mégis tanítja máig…
Robog, robog a vonat
a másik állomásig.

Balatonszárszó körül

Hull az eső,
április könnyei az égből.
Szomorú tópart fogad,
s ahogy átrobog a vonat
Szárszón,
töprengeni kezdek pár szón:
„Félek a játszani nem tudó emberektől…”
– vélte a mosónő-szülte költő.
Már elmúlott fél emberöltő,
már elhullott annyi minden
ami – mint ő – nincsen…,
már elnémult annyi könnyű trilla,
de a szó, amit nem vitt magával a sírba,
az itt van! Abban fürdünk meg, mint a hitben.
S míg átrobog velünk a vonat Szárszón sírva,
e név dobog lelkünkbe rejtve: József Attila.