Tomaž Šalamun

Jelenet

Az éjféli lelkiismeretek a járdáról leestek. Ubi ibi
ruker? Nem. Fát gyűjtögetünk. Az egérkék övére
bibliát kötözünk. Zöngicséltek a méhek, mint valami
banki disznók ötödik kolóniái? Janez tényleg
úgy ment el Egyiptomba, hogy maga elé babot szórt?
Így áll az írásokban: elszórta őket, egymaga úszott
a levegőben, lehajolt és egy korty sört megivott.
Azt eldobta, egymaga elúszott a levegőben, le-
hajolt és egy korty sört megivott. Ott felállította
saját generálstábját és a fejükre fordította a piramisokat.
A szüzek korogtak, mert kis gyomrocskájukban
nedvek folydogáltak. A király dróton vitte a pelerint
Brdausznak^*. De akkor még nem volt meg a mostani
nagykövet. Kis-Ázsia a tolongás hiányának
nyomása alatt állt. Emiatt a nap kétszer menny-
dörgött: először, amikor felugrott, másodszor,
amikor piros tunikává változott és így elfedte
a vallásosságot. Aztán én a lelkükbe fogpiszkálóval
pálinkát öntöttem és ma az van, amink van.

Nikola Tesla

Amikor Szt. Ferenc félredobta a palástját,
nem fázott. A múlt élete didergett neki,
amely forrt, hogy borrá váljon.
Amikor bor lett belőle, megitták a vakondok,
a sáskák, a cicák, melyeket a középkorban
láncon tartottak, mert azelőtt
oroszlánok voltak. Az emberek attól féltek, nehogy
a cicák megennék őket. Ez egyáltalán nem igaz, a cicák
sohasem ettek embereket. Csak a lusta, szórakozott
kis szerzetesek annyira felületesen másolgattak,
hogy nagy rozsda keletkezett,
mint az óceánjáró gőzhajókon.
A cicák tényleg oroszlánok voltak, de
selyemoroszlánok.
És varrókosarak voltak
mellettük, már akkor, amikor a sivatagban legelésztek.
Legelésztek, mert hát nyaldosták a homokot,
mint a tyúkok, akiknek kell a kalcium.
Sötétedéskor az oldalukon fekszenek a tyúkok.
Az emberek lakásaiban égnek a lámpák.
Nikola Tesla fáradhatatlan
munkával vakarta ki az áramot,
mint a babot pucoló emberek, akik elválasztják
a héjától a babot. Amikor mindezt elvégezte,
azt mondta: ez az áram és ámen.
Most lekapcsolhatjuk és alhatunk.

Puff puff poccs

A szamarkandi éhes madár
rothadt leveleket rágicsál.
Mi az, kis szívem?
Téged senki se melegít?
Chihuahuiban egy olyan vonatot láttam,
hogy az ujjaimon hordozhattam.
És ha becsavarlak az ormányomba
és elviszlek délre,
jobban elterjed majd híred?
Madárka, a következőképpen alakul majd a helyzet.
Bezsírozom a salátát.
Beleteszlek a szatyromba, mert
madarak nem engednek fel a vonatra.
Ott majd annyi kukacot adok neked,
hogy majd bandzsán nézel csak a szemeiddel.
Aztán majd újra elrepülhetsz,
kövéren és oly erősen,
hogy akár az ablaküveget is betörheted
a csőröddel.

Lukács Zsolt fordításai

Tomaž Šalamun 1941-ben született Zágrábban. 1965-ben Ljubljanában diplomázott művészettörténetből. Jelenleg szabad művészként él. Napjaink világköltészetének tíz legbefolyásosabb költője között tartják számon. 35 verseskötete jelent meg.

^* F. Levstik Martin Krpan című első szlovén elbeszélés főhősének az ellenfele