Karaffa Gyula

A túlsó part…

„s ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?”

                            Nagy László

Negyvenegy év a reményből,
negyvenegy napsütött mező,
negyvenegy kerék a mindenségből,
negyvenegy sínen gördülő,
negyvenegy fütty, szabad a váltó,
negyvenegy kalauz szedi a jegyet,
negyvenegy vonat, zakatoló;

Negyvenegy éve csak megyek.

*

Rejtem vágyamat szemedbe.
Szeretlek. Másra nem telik.
Fáradt lelkemet fogadd be.
Kapudon zörgök. Nyittatik?

Túlsó part. Akár a reklámok.
Kevés a pénzünk. Nem megyünk.
Mint óriássá nőtt bábok;
Száraz szemekkel könnyezünk.

Túlsó part. Hón alá mankó.
A padló alatt rág a nyár.
Ki született, mind múlandó?
Vérző ujjamon a halál.

*

Túlsó part;
(ahogy egy rossz,
giccses filmben)
csak megyünk,
csak megyünk,
baktatunk.

Észre sem vesszük;
a nagy menésben,
otthon
hagytuk;

Önmagunk.

*

Túlsó part;
lesz-e még Szerelem,
ha véget érnek a mesék?

Lábainkat felsebzi-e majd,
egy partra vetett
verstöredék?