Bujtor László

A Császár első katonája

Drámarészlet^*

II. FELVONÁS
2. jelenet
1860 nyara Magyarország, Pest, a Kormányzó palotája
Szolidan, inkább katonás egyszerűséggel, sötétre pácolt, nehéz bútorokkal berendezett szalont látunk. Az egyetlen luxust a padlót borító süppedős szőnyegek jelentik. A falakon híres magyar hazafiak portréi lógnak. Két férfi ül egy-egy fotel mélyén. Deák pipázik, Benedek szivarozik. Szolgák sürgölődnek körülöttük, asztalneműt hordanak ki. Mikor az utolsó távozik, Deák megszólal.
DEÁK	Kormányzó úr! Konyhája igazán remek! Pompás estebédet költhettem el Önnél. De… valójában milyen érdemnek köszönhetem ezt a meghívást, amivel Ön kitünteti személyemet?
BENEDEK	Érdem sokféle létezik. Vannak katonai érdemek, melyek a csatatéren szereztetnek, s vannak egyéb érdemek, mik a politika vagy rethorika mezőin arathatók. A polgárháború idején nyugodt s kiegyensúlyozott minisztere volt e tartománynak, mely működése aranybetűkkel írta be nevét a történelemkönyvekbe. Ez elegendő indok arra, hogy asztalomhoz kérjem és vendégül lássam.
DEÁK	Ön hasonlóképpen tett méltó bejegyzést a katonai vitézség aranykönyvébe! Katonai hírneve annak ellenére ragyog Magyarországon, hogy forradalmunk ügyét a császár oldalán követte végkifejletéig!
BENEDEK	Köszönöm! Nemhiába hívták föl figyelmemet az Ön megfontoltságára és szónoki képességeire. Ezen motívumok mellett a Magyar Tudós Társaság elnökével az ország dolgáról eszméket cserélni pediglen előremutató tett, melyre más alkalom nem nyílhat. Ősszel Őfelsége kegyeskedik újra összehívni a magyar országgyűlést, s azzal küldetésem befejeződik.
DEÁK	(mielőtt megszólalna, nagyot szív a pipájából, s hunyorítva méregeti Benedeket) Nos, Kormányzó, ha az ország állapotairól kíván hallani, mondok én egy anekdotát, mi legjobban jellemzi mindennapjainkat. Történt nemrég, hogy egy pesti fuvarost rebellis szitkozódásáért huszonöt botütésre ítéltek. Csöndben tűrte a verést, majd lemászva a deresről, elégedetten közölte a csendőrtiszttel: „Így igazságos. Végül is, mint önök most bizonyították, a seggem a császáré, de a szívem Kossuthé.” Hát ilyen e tartomány, Kormányzó.
BENEDEK	Akkor is „buon detto”, ha meg sem történt! Ha az én legényem tett volna ilyet, nem huszonöt, hanem száz botütés lett volna a jutalma!
DEÁK	Ne botozzuk a népet, Kormányzó! Szenvedett és szenved a nép ebben az országban botütés híján is… Ezért lészen nagy kérdés, hogy mit hagy Ön örökül az utódjára? Bárki kerül e tisztségbe, ne várjon alattvalói hűséget attól a néptől, minek szabadságvágyát ezrek vérével oltották ki. Tizenegyedik éve nyög rabiga alatt e nemzet.
BENEDEK	Szenvedés ugyancsak többféle létezik. Katonaembernek a testi kín, mint a botütés vagy a harctéri sebesülés, könnyebben heged, mint a lélek sérülése!
DEÁK	Egyetértek. De ez nemcsak a katonaemberre igaz. Ez motiválhatta tehát legutóbbi intézkedését?
BENEDEK	Mi ötlik fel Önben?
DEÁK	Az a magyaros virtus, mellyel államférfijaink közül elsőként javasolta, hogy közpénzen állíttassék mellszobor a szerencsétlen véget és Széchenyinek!
BENEDEK	A Koronatanácshoz beterjesztett Memorandumnak erkölcsi és politikai motívumai egyaránt voltak. Politikai motívum volt, hogy ezen gesztussal reméltem kifogni a szelet a rebellióra hajló elemek vitorlájából, ugyanakkor megnyerni az ügynek uralkodónkat. Erkölcsi motívumom perszonális. Széchenyi elvei és politikája közel áll hozzám. Nem vagyok híve sem a confrontatiónak, sem a trónfosztásnak. Ezek csak a köznép indulatainak felpezsdítésére alkalmas fogások, mivel az ország ügye tapodtat sem haladhat előre.
DEÁK	Motívumai eddig rejtve voltak, de biztosíthatom, hogy tettével Pest városában és vidéki népünk körében is sok barátot szerzett.
BENEDEK	(pöfékelve) S hogy mit hagyok örökül utódomra? Előkészített reformokat. A jelen constellatióban a szabad nyelvhasználat és a vallásgyakorlás terén tett engedmények nem elegendők. Ennél több kell. Bizonyos feltételek mellett le kell oldani a nép lábáról a béklyót. Szoros szimpátiát táplálok kezdeményezéseikkel, ha azok nem haladnak túl egy határon; e határ számomra Ausztria-Magyarország szétszakítása… Én katona vagyok, nincs sok érzékem a politikához. Ám fenti elv mentén a jó, s a rossz oly könnyen elválik, mint epe a májtól.
DEÁK	Felettébb érdekes az álláspontja, Kormányzó! Jóval liberálisabb, mint amire számíthattam. (a pipafüstön át Benedekre sandít) Lehet, hogy félreismertük Önt?
BENEDEK	Ugyan kik és mikor? Mi most találkoztunk először!
DEÁK	Hm… Mégis lehetséges, hogy félreismertük a jellemét, s tettei alapján ítéltük meg, holott szívét egész más érzelmek töltik meg.
BENEDEK	Magyar vagyok, mindig büszke származásomra és magyar virtusomra!
DEÁK	S mennyit tud e hazáról, annak híres virtusán túlmutatólag?
BENEDEK	Keveset… Apám Ödenburgban… magyar nevén Sopronban volt orvos. Ott nevelkedtem gyermekként. Tizennyolc évesen kerültem Taljánföldre. Innen az uralkodó Stájerországba, majd Galíciába szólított. Magyarországra legközelebb 1849-ben, a polgárháború évében léptem.
DEÁK	No, akkor magyarként nem ismeri azt a szülőföldet, mely után az emigrációban ezrek epednek hasztalan, legyőzhetetlen honvágytól hajtva. Felettébb furcsa…
BENEDEK	Mi oly furcsa, s hogyan kapcsolható jellemem félreismeréséhez?
DEÁK	(nagyot szív a pipájába, s annak füstjébe burkolózik Vívódik) Lehet, hogy eben gubát cserélek, s nem vall túl nagy politikai előrelátásra, meg bölcsességre sem részemről… mégis elmondok Önnek valamit, mi nem „buou detto”, hanem igaz, s megesett történet. Tizenkét éve, mikor a magyar kormány tagjainak kijelölésére sor került, a pesti közvélemény gróf Teleki Lászlót látta volna legszívesebben a tárca élén. Ő azonban visszautasította a felkérést. A kényes kérdést megoldhatni csak katona jelölésével látszott lehetségesnek. Mindössze három név merült föl. Az egyik gróf Teleky Ádám ezredesé volt, ki ellen szólt középszerű pályafutása és arisztokrata származása. A másik név e listán Mészáros Lázáré volt, aki had- és gazdaságtudományi munkáival korábban nevet szerzett. A Magyar Tudós Társaság tagjaként ismerte Széchenyit, és Kossuth köreibe is bejárt. Ellene szólt, hogy átlagos katonai pályafutása során vitézséggel sohasem tüntette ki magát. A harmadik név az Öné volt, Kormányzó! Hőstettei és katonai szaktudása megkérdőjelezhetetlenül állt a másik két jelölté fölött. Ám udvarhűségét olyannyira megingathatatlannak láttuk, hogy az leküzdhetetlen akadályként tornyosult elibénk. Hosszas viták után Batthyány gróf Mészáros Lázár mellett döntött.
BENEDEK	(maga elé révedve suttogja) Mindössze két hónappal a custozzai diadal előtt… Ez lehetetlen, nem, ez csak a sors furcsa fintora!
DEÁK	Rosszul van, Kormányzó?
BENEDEK	Nem… elgondolkoztam csupán! Eszembe ötlött egy beszélgetés egy régi bajtársammal Piemontéból, negyvennyolc tavaszáról.
DEÁK	Mészáros Lázárra gondol?
BENEDEK	Igen! Ó, ha elmondhatnám neki, hogy még Radetzky apánk is közbenjárt az érdekében Őfelségénél!
DEÁK	Néki már nincs szüksége a császár kegyére…
BENEDEK	Hogyhogy?!
DEÁK	Nincs két éve, hogy elvesztettük őt. Porhüvelyét betegen s magányosan hagyta hátra Angolországban, 1858 Szent-András havában.
BENEDEK	Lehetetlen! Hisz oly fiatal volt még…
DEÁK	Úgy látom, hogy Önnek sem mindent írnak meg a kamarillára beáramló hírek közül!
BENEDEK	Nem, valóban nem… De hiszen ennek másfél éve!
DEÁK	Igen. Bölcs embert az idő és a türelem érlelik. Úgy látom, hogy Önt miniszteri jelölésének története éppúgy meglepte, mint engem Memorandumának tartalma. Lehet, hogy hibáztunk?
BENEDEK	Mi ketten? Ugyan miben?
DEÁK	Nem Ön, hanem mi, amikor megítéltük Önt. Ám a helyzet rendkívüli volt! Egyik jelöltünk sem tartózkodott az országban, sem Ön, sem Mészáros ezredes. Biztosra, s nem a lehetségesre kellett szavaznunk!
BENEDEK	Hálás vagyok a sorsnak, hogy katona vagyok – méghozzá császári katona. A németek csehek vagy magyarok forradalmai nem térítettek el a helyes iránytól. Ilyen kérdéseket nem vérrel kell eldönteni. Mi tárgyalással megoldható, ott a fontolva haladás nagyobb erény… Ám amit most mondott, nos, az felettébb elgondolkodtató…
DEÁK	Pedig szándékaink világosan álltak az udvar előtt. Mészáros Lázár, már magyar hadügyminiszterként, többször kérte a rossz emlékű Latour grófot, hogy helyeztesse át Önt Magyarországra, a honvéd csapatokhoz! Erről sem tudott?
BENEDEK	(hitetlenkedve) Nem!
DEÁK	(feláll, menni készül) Elhagyván Magyarországot, távol Bécs fényétől és Pest titkaitól, ideje, hogy elgondolkozzon: Európa legjobb hadserege kinek a céljait és milyen célokat szolgál? Mely célok oly kegyetlenek, hogy a császáron esett sérelmet, Latour gróf nép általi felakasztatását helytartóján keresztül a császár akképp bosszulja meg, hogy a lincselés első évfordulóján tizennégy magyar vérével mossa le magáról a sérelmet… Nézze a Duna bal partjáról, Kormányzó, és magasztalt császárában meglátja az önérdekű, kisszerű embert! Ekkor tegye föl a kérdést: Kit szolgálok én? A birodalom eszményét, vagy egy, a magyart velejéig gyűlölő és lenéző embert? Isten áldja meg Önt és hányatott sorsú Magyarországunkat!
– FÜGGÖNY –

^* A szerző a példás életű, keserű sorsú Benedek Lajos (1804–1881) táborszernagynak állít emléket darabjában, amelyből a fenti jelent való.